Sodrófából buzogányt

Lándzsák, alabárdok, fejszék és egy buzogány sorakozik egy fekete falon az acb Galéria Bak Imre nevét viselő terében. A néhány négyzetméteres helyszín olyan érzést kelt, mintha egy múzeumban lennénk, a harci eszközökkel szemben aranyszínű, cirádás keretben páncélt viselő hölgyet látunk, akinek fekete haja az arcába omlik, míg mellette két képen a fekete bőrcuccba bújtatott testrészei, a hátsója és az ágyéka látható.

– A kiállítás ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a Budapest Galéria művészcsere programján keresztül Párizsba utaztam, ahol sok feminista témának jártam utána. Ekkor találtam meg a nők történelmével foglalkozó Marguerite Durand Könyvtárban Valerie Solanas radikális feminista gondolkodó SCUM Manifesto című kiáltványát, melyben leírta, hogyan kell a nőknek lépésről lépésre átvenni a hatalmat a férfiak és az általuk vezetett intézmények felett – mondja Januško Klaudia, aki eljátszott a gondolattal, hogy miként zajlana a jövőben egy női felkelés, és hogyan néznének ki annak tárgyi emlékei egy múzeumban.

Ehhez sodrófákat alakított át harci fegyverekké, amiben Gungl Tibor fémműves segített neki, aki rozsdamentes acélból készített éles formákat, melyeket csiszolás és polírozás után a művész maratott sodrófákra applikált, melyeket előzőleg diófapáccal kent be, és marhabőrrel tekert körbe. És hogy a tárgyakat „kedvessé” tegye, felületüket apró, szív alakú, vörösréz szegekkel díszítette, melyektől a fegyverek olyan hatást keltenek, mintha azokat valamelyik japán rajzfilm – például a Sailor Moon – hősnői használták volna. Az elkészült műveket végül antik késbakokra tette, melyeket eredetileg étkezéseknél használnak, hogy az evőeszközt eltartsák az asztalterítőtől.

A festmények szintén a középkort idézik, noha érződik rajtuk, hogy nagyon is kortársak: a fő képen a páncélos hölgy Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz alakjára hasonlít, míg a két kis képen fekete bőrcuccban feszít. És hogy mitől lesznek e képek kortársak? Attól, hogy ezek valójában videójátékok képernyőmentései. – Ezeket a figurákat az úgynevezett karakterkészítési menüből kölcsönöztem, melyben a játékos megtervezheti, hogyan nézzen ki a figurája, milyen legyen a haja, az arca, a teste és a ruházata – mondja a művész.

A tárlatot nézve a látogató fel is teheti a kérdést, hogy vajon miért keverednek benne az idősíkok, amire szintén a videójátékok adnak választ, melyekre jellemző az anakronizmus, azaz a kortévesztés, amikor például egy középkori játékban időben nem odaillő motívumok, mint futurisztikus fegyverek vannak. Ezeket a játékokat neomedievalista (újközépkori) jelzővel illethetjük, mivel kortárs módon, de megidézik a régi időket. Januško Klaudia viszont felhívja a figyelmet egy másik érdekességre is: ezekben a játékokban a veszélyes lovagi küldetéseket nemcsak férfiakkal, de nőkkel is játszhatjuk, akik ráadásul ugyanazokkal a képességekkel bírnak, mint férfitársaik, ezért e játékok, ha fiktív módon is, de megvalósítják a nemek közti egyenlőséget.