A NER elmúlt tizenhat évét egy anakonda szorításhoz hasonlította Székely Csaba Erdélyben élő drámaíró, aki videón jelentkezett be a Magyar Színházi Társaság által összehívott Színházi Fórumra, amelyet az elmúlt pénteken tartottak az Eötvös10-ben. Rég rendeztek hasonló széles körű diskurzust. Emlékezetes például a Merlinben 2007-ben tartott egyeztetés. Akkor olvasta fel Bálint András a jelentős önkritikát is megfogalmazó 43-asok dala című esszéjét, amelyre Schilling Árpád is reagált. Az akkori írás apropója az volt, hogy abban az időben több 1943-ban született színházigazgató vezetett Budapesten színházat, a fiatal alkotók egy része pedig úgy érezte, miattuk nem kapnak kellő lehetőséget a megmutatkozásra, önálló színház megteremtésére.
A mostani fórumon is előkerültek a generációs ellentétek, de alapvetően arról volt szó, hogy a választás után milyen változtatásokra lenne szükség a színházi, illetve a művészeti életben. Székely Csaba arról is beszélt, hogy hiába enyhül most az anakonda szorítása, az emberi test sokáig emlékszik erre, ezért nehéz lesz az öncenzúra és a félelem reflexeit eltüntetni – újra kell tanulni a bátorságot. De úgy vélte, nem szabad megvárni, míg minden „nagyúrnak” lejár a mandátuma a kulturális intézmények élén, és arra biztatott mindenkit, hogy „végleg szabaduljunk meg az anakondától”.
A Magyar Színházi Társaság elnöke, Bodor Johanna a megnyitójában azt hangsúlyozta, az eltelt másfél évtizedben Magyarország kulturális élete olyan központosítási folyamaton ment keresztül, ami történelmi léptékben is rendkívüli. Intézmények kerültek el korábbi fenntartóiktól, elvettek önkormányzati jogköröket, a szakmai autonómiát és párbeszédet semmibe vették, a támogatási rendszer kiszámíthatatlanná vált. Ennek megváltoztatásához szerinte nem elegendőek a részleges korrekciók, hanem korszakos irányváltásra van szükség.
Erre a gondolatra rímelt gyakorlatilag a többi hozzászóló megnyilatkozása is. Az előadó-művészeti szakma szervezetinek képviselői mellett intézményvezetők is megjelentek, színházigazgatók, fesztiválszervezők, független társulatok vezetői. Többségük igyekezett konkrét javaslattal is előállni. A Vígszínház igazgatója, Rudolf Péter kiemelte, hogy egy színházi szakmai szervezetre van szükség. Mint ismert, politikai alapon– gyakorlatilag a Magyar Színházi Társaság ellenében – jött létre a Magyar Teátrumi Társaság, ezzel megosztva a színházi szakmát, erősítve a finanszírozás aránytalanságait.
Elhangzott az is, hogy a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz), a MASZK Országos Színészegyesület összevonásából létrejöhetne ismét az egy időben már működő Színházi Kamara, megfelelő jogosítványokkal ellátva. Arról is szó volt, hogy felül kellene vizsgálni az előadó-művészeti törvényt.
A színészoktatás összehangolásáról, illetve jelenlegi anomáliáinak a megszüntetéséről is többen beszéltek. A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) egyik alapítója, Jordán Tamás vetette fel, hogy szükség lenne újra egy állandó helyszínen megrendezett, komoly szakmai ranggal rendelkező országos színházi fesztiválra. A téma újragondolását többen – közöttük a Színházi Kritikusok Céhe – is szorgalmazták. A Népszava tudomása szerint a Magyar Színházi Társaság erről már el is kezdte az egyeztetéseket.
A Független Előadó-művészeti Szövetség ügyvezetője, Nagy Zoltán szerint az elmúlt másfél évtizedben szinte teljesen ellehetetlenítették a hazai független szcénát, ezért újra meg kellene teremteni a kulturális pluralizmust.
Az erzsébetvárosi KULT7 Művészeti és Kulturális Központ vezetője, Gálvölgyi Dorka arról beszélt, hogy a közművelődési intézmények is nehéz helyzetbe kerültek, róluk sem szabad megfeledkezni. A Színházi Dramaturgok Céhe nevében Orbán Eszter a dramaturgok fontos szerepére hívta fel a figyelmet, és arra is, hogy a jelenleg hatályos előadó-művészeti törvény egy szót sem ejt róluk.
Dinyés Dániel a fórumon elmondta zenés színházról szóló gondolatait, melyet Vajda Gergellyel együtt jegyez. A zárszóban szellemesen elhangzott: a zenész olyan, mint annak idején a Trabant: lelke van. Ha idegesen csapkodjuk a kormányt, nem fog elindulni, de ha utántöltjük az olajat, minden induláskor ellenőrizzük a kapcsolótáblát, akkor az összes zöld lámpánál mindenkit le fog hagyni.
Az ASSITEJ Magyar Központ – vagyis a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének Magyar Központja nevében Vidovszky György rendező szóba hozta, hogy felül kell vizsgálni a kulturális tao újbóli, módosított bevezetésének lehetőségét, figyelve arra, hogy ez ne torzítsa a piacot. Arról is beszélt, hogy felül kell vizsgálni a Lázár Ervin Program jelenlegi működési gyakorlatát.
Ha már az írás elején említettük a generációs ellentéteket: a mostani fórumon szót kértek az 1989 után született színházi alkotók és hallgatók is. Az egyik képviselőjük felolvasta a közleményüket, amely így zárul: „Követeljük a hatalommal való visszaélések felszámolását és az egységes etikai kódex, szakmai védőháló kialakítását. Szorgalmazzuk a múltban történt sérelmek feldolgozását és az árkok betemetését. Minden színházi szakembernek joga van a mentális jólléthez, amelynek feltétele a méltányos fizetés, a tervezhető életpálya.”
A szabadság lesz a kritérium
A Tisza-kormány visszaadja a kulturális intézmények szakmai önállóságát, rendezni fogja a közgyűjteményi dolgozók béreit, leállítja a múzeumi költözéseket és megszüntetik az erőszakos központosítást – sorolta a következő hetek legfontosabb tervezett intézkedéseit Tarr Zoltán szombaton, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett Múzeumok Majálisa rendezvényen. „Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie. Egyetlen kritérium lesz, ez pedig a szabadság” – hangoztatta a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.
Tarr Zoltán kiemelte: a politikának ki kell vonulnia azokból a terekből, ahol korábban honfoglaló módon megjelent, ezért első intézkedései között lesz a közgyűjteményi dolgozók bérének rendezése, a múzeumi költözések azonnal leállítása, valamint a kulturális intézmények, elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) „erőszakos központosításának” megszüntetése, amely „megint csak a politikai ideológia megvalósításának az egyik eszköze volt” – fogalmazott. Hozzátette: az MNMKK megszüntetésénél kiemelten figyelnek majd arra, hogy a múzeumok működésében zavar ne keletkezzen.
