„Nem feltétlenül egészséges, ha a könyvpiacon egy cégcsoport ekkora részesedéssel rendelkezik”

Ahhoz a több száz milliárd forinthoz képest, amennyivel a NER az évek alatt  kitömte a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), kicsinek is mondható az a több mint húszmilliárd, amelyet a Libri Csoport több mint 98 százalékos felvásárlása jelenthetett 2023-ban, de a jelek szerint az MCC-nek ezt a pénzügyi lábat most utolsó fillérig érdemes lesz megbecsülnie.

A Fidesz káderképzőjének anyagi támasza, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány 2020 óta nem kellett szembenéznie a forrásteremtés nehézségeivel, miután az Orbán-kormány jóvoltából hozzájutott a Mol és a Richter 10-10 százalékos részvénycsomagjához, milliárdokat kapott a Gazdaságvédelmi Alapból és az országos terjeszkedésnek hála még jelentős értékű ingatlanokat is megszerzett. (Tekintve, hogy ezek jellemzően az egyes városok ikonikus helyszínei voltak: gyakran emlegetett példa erre a révfülöpi tábor, amelyhez nem mellesleg járt egy kastély is.)

Kérdésünkre, hogy az MCC sorsa befolyásolja-e bármi módon a Libri működését Starcz Ákos, a Libri Csoport igazgatóságának elnöke úgy fogalmazott, „piaci cégről van szó, amely az MCC tulajdonszerzése előtt is piacvezető volt, jelenleg is az és biztos vagyok benne, hogy akkor is az lesz, hogyha bármiféle tulajdonosváltásra sor kerülne – de a tulajdonosváltással kapcsolatos információk jelenleg csak fikciók."

Mivel az MCC kérdéseinkre eddig nem reagált, így Szalai Zoltánnak, az MCC igazgatójának a választások után szűk két nappal tartott állománygyűlésen elmondott szavaira hagyatkozhatunk. Az egyben a Libri Csoport Felügyelő Bizottságának elnökeként is tevékenykedő Szalai Zoltán hangsúlyozta, az intézmény működése nem áll le, annak ellenére sem, hogy maguk is érzékelik az „erős agresszivitás” mellett az MCC tönkretételére irányuló törekvéseket. Ebben a felállásban – főleg, ha a Tisza Párt tényleg képes lesz keresztülvinni a programjában foglaltakat az MCC állami finanszírozásának megszüntetésével kapcsolatban, sőt, még vissza is szerzi az intézménynek juttatott vagyont a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállításával – állami támogatások nélkül viszont igencsak kérdéses, melyik tevékenységéről kell majd lemondania az intézménynek.

az igazgató az összefonódást 2023-ban úgy értékelte, a tehetséggondozó intézmény „hisz a magyar könyvpiacban, a könyvek erejében és a kultúrában”, éppen ezért „tőkeerős tulajdonosként” hosszú távon képes garantálni a magyar könyv jövőjét. A szinte teljes felvásárlást többek között írók és a könyvszakma képviselői élesen bírálták, figyelmeztetve a piaci koncentráció káros hatásaira és a rendszerkritikus szerzők visszaszorulása, valamint a kínálat szellemiségének megváltozásával járó kulturális szűrő megjelenésére. Az eltelt idő alatt ebből két dolog volt igazán érezhető: az MCC Press által kiadott könyvek hangsúlyosabb, de nem domináns megjelenése a kínálatban, valamint (ahogyan arra 2025 tavaszán a 24.hu rámutatott) a Libri némiképp csökkent nyeresége. A kereslettel úgy néz ki nem érdemes birokra kelnie a piaci alapon működő könyvóriásnak, még akkor sem, ha a tulajdonos erős politikai ambíciókkal bír az általa meghatározott nemzeti értékek terjesztése érdekében. Maga Nyáry Krisztián, a konkurens Líra Csoport kreatív igazgatója is úgy fogalmazott korábban az összefonódás kapcsán, a magyar könyvkiadásnak nem ez, hanem az egyre nagyobb vehemenciával hangoztatott gyermekvédelem árt inkább. Ennek eredményeképp jutott el ugyanis a magyar könyvkiadás oda a 21. században, hogy egyes könyvek tartalmától fóliával védték a gyerekeket. Most, hogy az Európai Unió Bírósága szerint a gyakorlat „uniós jogot sért”, talán a leköszönő kormány “puha cenzúrája” helyett a szakma végre a könyvkiadás valódi problémáira koncentrálhat.

Ragadozók és nagyhalak

A Libri-MCC összefonódás elmúlt éveinek fényében a könyvkiadás és a politika összefonódásának tanulságairól Czinki Ferenccel, a Szépírók Társaságának elnökével beszélgettünk. A társaság közleményben hangsúlyozta, továbbra is független szervezetként folytatja munkáját és képviseli az irodalmi szakma és az olvasók érdekeit. Hangsúlyozták, a kormány és a kulturális kabinet felállása után a többi irodalmi szervezetet is bevonva tárgyalásokat kezdeményeznek majd a kulturális szektort érintő adózási szabályok, az állami irodalmi díjak igazságos, szakmai alapon történő odaítélése és a kulturális pénzügyi elosztórendszer újragondolása kapcsán.

Mit tapasztalt, hogyan vélekedik a szakma, milyen utak állnak most a Libri könyvkiadásban betöltött szerepe előtt?

Egyelőre leginkább találgatni lehet, de azért néhány konkrétumot már így is ismerünk. A Tisza Párt programját alaposan átnézve (ugyan elég szűken fogalmaznak a könyvpiacról és az irodalomról) annyi látszik, konkrétan a pártot idézve: „Szétválasztjuk a kiadói és a terjesztői szerepeket, megszüntetjük az állami érdekütközéseket”. Ebből én azt olvasom ki, hogy ezzel elég nyíltan a Librire utalnak és az alakuló kormány lépéseket fog tenni ez ügyben. A másik, ami szintén szerepel a programban, hogy felül fogják vizsgálni a 2010 óta alapított állami alapítványok és állami cégek eddigi működését – ugyan az MCC korábban alakult, de nem látom akadályát annak, hogy ne lehetne azt is vizsgálni. Az már kérdésesebb, hogy mi lehetne itt a helyes megoldás. Abban nem vagyok biztos, hogy egy ilyen fajta piaci tranzakciót utólag vissza lehet csinálni vagy vissza kellene csinálni, de az, hogy az MCC-ben milyen fajta változások lesznek, az egészen befolyásolhatja a Libri sorsát is.

Azt látjuk most, hogy olyan dolgok, amelyekről az elmúlt 16 évben azt hitették el velünk, hogy evidenciák és nem lehet megváltoztatni őket, azok most néhány napon, héten belül ledőlni látszanak. Egyelőre mindenki a bizakodás fázisában van.

Ez a bizakodás szól annak is, hogy a Libri visszakaphatja azt a státuszát, amiben azok az írók is tudnak működni, akik azért pártoltak el a kiadótól, mert ellenérzéseik voltak az MCC-vel való összefonódással? Azért a cég akkor is és most is tetemes részét teszi ki a magyar könyvkiadói piacon.

Nem volt megkerülhető, semmilyen szempontból sem. Olyan mennyiségű szépirodalmat ad ki, egyébként minőségi szépirodalmat és olyan jelentős könyvterjesztői hálózattal rendelkezik, hogy egyszerűen nem volt lehetőség arra, hogy a teljes irodalmi élet egy az egyben hátat fordítson neki. Ez nem is történt meg. A legtöbb író maradt a Librinél, de voltak, akik távoztak. Meglátjuk, hogy most konkrétan milyen átrendeződésre kerül sor és hogy azzal azok a szerzők, akik akkor nemet mondtak rá vagy azok az olvasók, akik protest jelleggel nem vásároltak a Librinél, visszatérnek-e hozzá. Ez persze attól függ, mit lép az új kormány.

Így, hogy az évek alatt láttuk, mit jelentett az összefonódás a Libri működésében, milyen tanulságok vonhatóak le mindebből a magyar könyvkiadás függetlenségével, átláthatóságával kapcsolatban a jövőre nézve?

A könyvfóliázást leszámítva én nem érzékeltem, hogy a legtöbb félelmünk beigazolódott volna – és azt is megszüntetné most az Európai Unió Bírósága. A Szépírók Társaságának tagjaitól másról nem hallottam. Másrészt függetlenül a Libritől és attól, hogy mi történt, az általánosságban kimondható, hogy nem feltétlenül egészséges, ha a könyvpiacon egy cégcsoport ekkora részesedéssel rendelkezik. Az sem feltétlenül egészséges, hogy a könyvkiadás és a könyvterjesztés ilyen szinten összefonódik. Már csak azért sem, mert láttuk magunk is, hogy mindez oda vezethet, hogy felkelti a politika érdeklődését és könnyen előfordulhat egy ilyen helyzet, mint ami nálunk elő is fordult. Szerintem ez veszélyes, ha egyetlen piaci szereplő túl nagy hatáskörrel és túl nagy lefedettséggel rendelkezik. De hát látni kell azt is, a piacról van szó és szabad piac van. Tehát ha így alakult, akkor így alakult. Ebbe nehéz beleszólni szakmai szereplőként, de az elmúlt években teljesen világosan látszott, hogy mi ennek a veszélye.