Most, a legmagasabb irodalmi díj stockholmi átadása előtt két nappal Krasznahorkai Lászlót köszöntjük, és a mögötte álló elképesztő életművet idézzük meg. Méghozzá azzal, ami a legautentikusabb hozzá: a szövegeivel – mondta Bod Tamás újságíró a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, ahol az „Egy mondat Krasznahorkai Lászlótól” című eseményen gyulai civilek olvastak fel a Nobel-díjas szerzőtől tizenöt szöveget abból a célból, hogy megszólítsanak olyan gyulai és nem gyulai irodalombarátokat, akik egy-egy, számukra kedves, elgondolkodtató, érdekes, figyelemreméltó vagy különösen szép Krasznahorkai-mondattal voltak jelen. A szervező kiemelte, hogy ez a feladat nem magától értetődő és könnyű, hisz ismerik Krasznahorkainak a ponttal mint írásjellel való rendhagyó viszonyát.
A felolvasók között régi ismerősök is megjelentek, mint Pataki Mihály egykori nyomdász, pénzügyőr nyugdíjas, aki egy osztályba járt az íróval 1968-tól 1972-ig a helyi Erkel Ferenc Gimnáziumban.
Laci volt az egyik eminens, nagyon jó tanuló volt, latin szakon tanultunk. Amíg mi leírtunk egy dolgozatnál a nevünket, addig Laci két-három oldalt is. Már akkor is megvolt az írói vénája. Nagyon szerény volt gimnazistaként is, és nagy tudású mindenféle területen, művészetek, történelem, irodalom, zene terén
– mondta a férfi. Ő Krasznahorkainak egy, a reményről szóló korábbi írását olvasta fel, szembeállítva azt a vasárnapi, stockholmi díszelőadáson elhangzott beszédével. – Huszonegy kötetem van Krasznahorkaitól, és én már nagyon régen várom ezt a Nobel-díjat. A cimboráim jósnak neveztek, és hát, bejött a jóslatom. Ha valaki megérdemelte, akkor az ő volt. Nehéz olvasni Lacit, olvasom is természetesen, az utóbbi két könyv, amit olvastam tőle a Zsömle odavan és a Herscht. Tudom ajánlani, mert ezek valamivel könnyedebbek, mint például a Sátántangó – mondta Pataki.
A felolvasáson Kiss Ottó gyulai József Attila-díjas költő, író is részt vett, aki a Háború és háború című regényből olvasott fel. A szerző szerint a Krasznahorkai-féle szövegépítkezés, a mondatok ereje, a világ szó szerinti szemlélete és a róla való gondolkodásmód olyan erős hatást gyakorol az emberre, hogy lehetetlen kivonni magunkat alóla.
















Volt, aki a felolvasása előtt történetet osztott meg az íróval kapcsolatban. Erdészné Németi Anikó, az Erkel Ferenc Gimnázium magyar irodalom és történelem tanára elmesélte, hogy 2016-ban a Békés Megyei Könyvtárban volt író-olvasó találkozó, melyen bemutatták a Báró Wenckheim hazatér című regényt, melyből az író felolvasott egy olyan részletet, melyben a címszereplő betér a jelenlegi Komló Szálló helyén korábban működő kínai áruházba, ahol a kínai tulajdonos azzal fogadja, hogy „Minden van.”. A tanárnak tetszett ez a mondat, melyet univerzális metaforaként értelmezett, és ezt szerette volna a saját példányába beleíratni a szerzővel, de Krasznahorkai a dedikálás során mégsem írta bele azt. – Később szerencsére a levéltáros férjemmel munkakapcsolatba került az író, mert kérte, hogy a lakásán segítse az iratait rendezgetni, hogy azok kutathatóak legyenek a későbbiekben. Ezt a kapcsolati tőkét kihasználva elértem, hogy a férjemnek leírta a „Minden van.” mondatot – mondja Erdészné, aki most, hogy már Nobel-díjas lett Krasznahorkai, be szeretné kereteztetni a szöveget.
Krasznahorkai László Nobel-díjáról sokan hallottak, de a felmérésben megkérdezett magyarok több mint fele Kertész Imrét már nem tudta megnevezniA felolvasáson nemcsak az író ismertebb, korai szövegeiből olvastak fel, hanem szinte mindegyikből. Minden előadás egyedi volt, egy hölgy például a 2019-es Mindig Homérosznak című kötetéhez lejátszotta a mobilján Miklós Szilveszter zenész egy szerzeményét, melyet a könyvhöz komponált. Kiss László, az Erkel Ferenc Gimnázium tanára elmondta, hogy nemrég kétszer is újraolvasta a Sátántangót, és ezúttal a szöveget humorosnak találta. Az eseményen pedig megjelent az író testvére, Krasznahorkai Géza is, aki húsz éven át volt igazgatója az eseménynek helyt adó Mogyoróssy János Városi Könyvtárnak. – Többségében a barátaim olvastak fel, akik már régóta kísérik Laci munkásságát – mondta Krasznahorkai Géza. Megkérdeztük tőle azt is, hogy mit szeret a testvére szövegeiben.
– Nagyon sok esetben a saját világomat látom meg a szövegekben. És az olyan, mint az ő könyvei. A környező világot értelmező, és állandóan újraértelmező szemléletük van
– válaszolta.
Emellett még számos gyulai helyszínen emlékeznek meg ezen a héten a Nobel-díjas íróról. – Erős Krasznahorkai-hype van az Erkel Ferenc Gimnáziumban, ahol az író érettségizett. Most például próbálunk a diákokkal, mert a Néma a süketnek című novellájából fognak felolvasni csütörtökön, amikor az iskola könyvtárát Krasznahorkai László Könyvtárnak nevezik el – mondta Kiss László magyar – történelem tanár, hozzátéve kedden a Bálna Filmklubban levetítik Az ellenállás melankóliája regényből készült Werckmeister harmóniák című Tarr Béla-filmet. – Itt hagyománya vannak ennek, a hét órás Sátántangót már vetítették itt a diákoknak egy este – mondja a tanár.
Krasznahorkai László: A remény nálam éppen végleg kifogyottA Városház utcában egy magyar Nobel-díjasokat bemutató kiállítást nézhetünk meg, ahol a következő bevezető olvasható: „Kedves Krasznahorkai László! Kérjük, fogadja Gyula város polgárainak gratulációját Irodalmi Nobel-díjához! Tudjuk, hogy kapott már üzenetet A4-es lapon, ereszcsatornán, gratuláló levelek, cikkek, posztok sokaságában, mi ezen a 115X176 cm-es felületen (is) örvendünk irodalmi munkássága elismerésének. A dicsőség az Öné, a büszkeséget engedje meg nekünk is”. A tárlat kiemeli azt is, hogy „regényeinek köszönhetően a mi szeretett városunk is felkerült a világirodalom könyvespolcára, hiszen mi tudjuk, hogy írásaiban – mégha láthatatlanul is, de – meghatározóak a gyulai helyszínek, a gyulai élmények, a gyulai alakok”.
Megszűnt minden más, a Sátántangót, a Megy a világot és a Herscht 07769-et is végigolvasták a bécsi Krasznahorkai-maratonon
