Még ma aláírhatják a minimálbérről szóló megállapodást, az Orbán-kormány ejtett egy ígéretet, a munkavállalók csalódottak

Lényegében már csak az Orbán-kormány bólintására és aláírásra vár a jövő évi minimálbérről szóló megállapodás. Ez információink szerint várhatóan ma, csütörtökön megtörténik. Orbán Viktor reggel már be is jelentette: jövőre a minimálbért 11 százalékkal emelik. 

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) az asztal mellett ülő tárgyalópartnerek véleménye erősen szóródik a tekintetben, hogy ez mennyire tartható sikernek vagy kudarcnak. Míg a Liga Szakszervezetek úgy reagáltak, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet alapján ez egy vállalható és sikeres egyezség, addig a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) azt jelezte lapunkhoz is eljuttatott kommentárjában, hogy csalódott, de kénytelen elfogadni a minimálbér- és garantált bérminimum-emelési ajánlatot. A MASZSZ azért is csalódott, mert a kormány a korábbi ígérete ellenére nem segítette a tárgyaló feleket egy magasabb emelési szint elérésében, így a munkaadók a kért 12 százalékos minimálbér és a 10 százalékos bérminimum-emelés helyett csak a 11 és 7 százalékot írhatják alá. (Mint emlékezetes, a szociális hozzájárulási adó 1 százalékpontos mérséklésének tervét jelentette be Nagy Márton hetekkel ezelőtt, ám miután erre már nincs fedezet, ebből kihátráltak, és az marad 13 százalék.)

A munkaadói oldalon Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára is jó kompromisszumnak nevezte a megállapodást.

- fűzte hozzá. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke a lehetőségekhez képest elfogadhatónak nevezte a megállapodást, mert az nem igazán veszi figyelembe azt a nehéz gazdasági helyzetet, amely már jó 2–2,5 éve jelen van Magyarországon. Szerinte a minimálbér emelése túl optimista, de lehet indokolni azzal, hogy ez leginkább a legkevesebbet keresőket érinti.

A mostani számok mellett azt viszont nem érdemes szem előtt tartani, hogy egy éve az Orbán-kabinet hatalmas dirrel-durral tette közzé: hosszútávú béralku született, amelyben 2026-ra – már akkor is szinte elképesztő –, 13 százalékos fejlesztést rögzítettek. Ehhez rendre hozzátették, hogy a fedezetet a „repülőrajt”, a tetemes 3,4 százalékos gazdasági növekedés teremti meg. Ebből viszont semmi sem lett, jó, ha 0,5 százalék összejön. Így az alkuban valójában a kabinet nem teljesítette a rá eső feladatot, hiszen a fejlődésért aligha más, mint a gazdaságpolitika alakítói tehetők felelőssé. Bár a kormány részéről rendre a háborús környezetet okolják a pangásért, ehhez képest Lengyelországban idén 3,2, míg Csehországban 2,4 százalékos GDP-növekedésre lehet számítani az Európai Bizottság friss előrejelzése szerint.

Az Orbán-kormány magukra hagyta a béralku résztvevőit

Az Orbán-kormány a gazdasági realitásokat félresöpörve politikai haszonszerzésre próbálta használni már tavaly is a minimálbéremelést. Ennek megfelelő lett az eredmény: a hosszútávú béralkut idén ősszel újra kellett tárgyalni.

Az Orbán-kormány, a munkáltatói és munkavállalói oldal között tavaly megszületett a hároméves bérmegállapodás szerint 2025-ben 9 százalékos, 2026-ban 13 százalékos, 2027-ben pedig 14 százalékos minimálbér-emelés következett volna. A kormány kommunikációja akkor azt sugallta: a dolgozók számára biztonság és kiszámíthatóság jön, az ország pedig belép a rendezett bérfelzárkózás időszakába. Ehhez képest alig néhány hét kellett ahhoz, hogy a hosszú távú vállalás darabjaira hulljon. A kabinet ugyan folyamatosan kitartott a szerződés szerinti 13 százalékos emelés jogi kerete mellett, de a valóság gyorsan magára hagyta az ígéretet. A nemzetgazdasági tárca vezetője még áprilisban is azt hangsúlyozta, hogy jövőre, januárban érkezik a 13 százalékos emelés, noha akkor már tudott volt, hogy a tervezett „repülőrajtból” az égvilágon semmi sem lesz. Szeptember végén Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter már azt mondta, hogy a minimálbér kétszámjegyű emelkedésére van esély, de a 13 százalékos emelésnek kicsi a lehetősége. Októberre pedig egyértelművé vált, újra kell tárgyalni a megállapodást.

A sikertelenség okai között elsőként említhető, hogy az Orbán-kormány által referenciaként felállított makrogazdasági pályából lényegében semmi sem teljesült. A tervezettnél jóval gyengébb GDP-növekedés, tartósan magas infláció, és leszakadó exportteljesítmény okozta, hogy a vállalt 13 százalékos minimálbérnövekedés mögött nincs valódi gazdasági tartalom. Czomba Sándor államtitkár maga emlékeztetett rá: az eredeti pálya 3,2 százalékos GDP-növekedéssel és 3,4 százalékos inflációval számolt.

Az Európai Bizottság tavaszi jelentése szerint a magyar gazdaság 2024-ben, az EUegyik leggyengébb teljesítményét nyújtva gyakorlatilag stagnált. A külső kereslet gyenge, a gazdasági sérülékenység pedig nőtt. A helyzet pedig 2025-ben sem változott, sőt, ehhez jött hozzá idén a globális környezet romlása: az amerikai -importvámtarifák emelése – már csak az autóipari láncokon keresztül is – súlyosan érinti a magyar gazdaságot, mondjon bármit is a kabinet.

A következmények ma már mindenki számára egyértelműek. A munkavállalók és a szakszervezetek jogosan érzik úgy, hogy a kormány által vállalt bérpolitika kiszámíthatósága az üres ígéretek sorába került. A munkáltatói oldal – információink szerint – jelezte az újratárgyalások kezdetén, hogy 6–8 százalék körüli emelés az, ami a jelenlegi környezetben elképzelhető, míg a munkavállalói oldal 10–12 százalékot szeretett volna. Hozzátehetjük jogosan vártak el minimum ennyit, hiszen élt egy 13 százalékos növeléssel aláírt dokumentum. A kormány eközben a szocho csökkentés lebegtetésével és egyéb kedvezményekkel – például vállalkozóknak szánt fix 3 százalékos kölcsönnel – próbálta „összehúzni” a különbséget, ám a költségvetés igencsak kevés mozgásteret hagy. Most mint látjuk, lényegében magára hagyva a béralkut még a kilátásba helyezett szocho-csökkentést is visszavonta.

A jövőre nézve a fejlemények így sokkal inkább figyelmeztetésként élhetnek majd, mint egy nagyívű, bőkezű ígéret beteljesüléseként. Valódi, új szociális párbeszédre lenne szükség, ahol nem a minisztérium diktál, hanem a dolgozók és munkaadók közösen alakítják ki a fenntartható pályát. A 13 százalékos minimálbér-emelés elmaradása nem pusztán számok kérdése: társadalmi ügy is. A kellemetlennél sokkal rosszabb az, hogy egy évvel ezelőtt a kormány még azzal kampányolt, hogy hosszú távú kiszámíthatóságot hoz a magyar dolgozóknak. Most viszont saját emberei mondják ki: a vállalás „irreális". Ez nem egyszerűen kommunikációs kudarc, hanem egy gazdaságpolitikai illúzió vége. Arról már nem is beszélve, hogy bár a kormány a gazdasági pangást „átmenetinek” nevezi, és még most is bőséget vizionál, de a valóság az, hogy a magyar munkavállalók, és a lakosság érzékelt inflációja jóval nagyobb a KSH által közöltnél és egyre nagyobb kör érzi úgy, a túlélésért küzd, dolgozik. Így pedig a 13 százalékos minimálbér emelés, vele együtt a bérfelzárkóztatás - hogy az átlagbér 50 százalékát 2028 év elejére eléri a minimálbér, vagy egy éve még emlegetett 1000 eurós minimálbér – az Orbán-kormány egy sokadik olyan ígérete lett, ami csak egy délibáb volt, semmi több.