Trump rájött, hogy Putyin újra átverte, aztán egy hangfelvétellel mindkettejükre és a sefteseikre is csapást mértek

Meglepően sikeresnek értékelte genfi tárgyalásait az ukrán küldöttséggel a 28 pontos úgynevezett béketerv átformálásával kapcsolatban Marco Rubio. Az amerikai külügyminiszter, a Trump-adminisztráció diplomáciában legtapasztaltabb, nemzetközi ügyekben jártas tagja immár másodszor mentette meg az ukrán és európai érdekeknek megfelelően a háború befejezésének ügyét.

Először a kudarccal végződött alaszkai tárgyalások után volt rendkívül nagy jelentősége Marco Rubio képességeinek. Moszkva akkor a nukleáris fenyegetés fokozását választotta. Igaz, nem radioaktív gombafelhőkkel, vagy bombákkal, hanem az azok célba juttatására képes új eszközökkel, atommeghajtású rakéták és torpedók víziójával próbálták meg elérni a vágyott hatást. Donald Trump ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Akár szándékosan, akár félreértésből fakadóan a nukleáris kísérletek felújítását találta ki válaszul az oroszoknak. Ez rendkívül meglepte Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Több csatornán is visszakoztak, próbálták jelezni, hogy ők nem úgy gondolták, csak félreértésről van szó.

A feszült légkörben a legnagyobb meglepetést az elnökök azzal okozták, hogy kiderült, mások háta mögött ők bizony szoktak egyeztetni. Ezen az ukránoknak és európaiaknak egyaránt kellemetlen szokásukon ezúttal sem változtattak.

 Putyinnak egy hosszabb telefonbeszélgetéssel, órákkal azelőtt, hogy Zelenszkij belépett a Fehér Ház kapuján, sikerült elkábítania az amerikai elnököt. Trump ismét elfogadva Putyin érveit Ukrajnára zúdította zsaroló követeléseit. Pár ütemmel később mindannyiunk szerencséjére már diplomáciai profikra bízták az álláspontok tisztázását és a Budapestre tervezett csúcstalálkozó előkészítését: Rubio és Szergej Lavrov régi ismerősökként üdvözölhették egymást. A két külügyminiszter telefonon lebonyolított beszélgetése viszont nem az őket delegáló elnökök reményei szerint alakult. A kubai bevándorló családból származó Rubio világosan felmérte, hogy az orosz követelések jottányit sem változtak, Oroszország nem kívánja megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyek a háború befejezéséhez nélkülözhetetlenek. Lavrovot vélhetően cserben hagyta hírhedt érzéke, amellyel kellő bizonytalanságban tarthatta volna amerikai partnerét. Rubio tájékoztatta Trumpot, akit érezhetően feldühített az a felismerés, hogy Putyin ismét átverte.

Miért kell ennyire visszaugrani az időben? Leginkább azért, mert az eheti forrongó történések, az eseményeket ölelő információs, és dezinformációs zűrzavar bárkit könnyen elhamarkodott következtetésekre ösztönözhet.

Egészen pontosan Trumpnak az a bejelentése, hogy mérlegeli ezen rakéták átadását Ukrajnának. Ekkor bekövetkezett az, ami a háború kezdete óta a leglátványosabban igazolta, hogy a hatékonyan sugallt magabiztosság, gazdasági erő, és harctéri sikerek álcája mögött egy sokkal ridegebb valóság rejlik. A Tomahawkok átadásának lehetősége a legrémisztőbb hírnek bizonyult Moszkva számára.

Számos katonai és gazdasági elemzés egybehangzóan arra a következtetésre jutott, hogy a Tomahawk rakéták kellő számú bevetésével az ukrán hadsereg megbéníthatja Oroszország európai területének ipari képességeit. Azokról a létesítményekről van szó melyek az olaj- és gázipar, az energiahordozók feldolgozásának, szárazföldi és tengeri szállításának, majd exportjának részei. A lehetséges célpontok közé sorolta az ukrán katonai vezetés az energetikai hálózat főbb egységeit, a villamosáramot termelő kapacitásokat, kivéve az atomerőműveket. Leegyszerűsítve, már eddig is mindent el tudnak érni az ukránok, ami az Ural hegységtől nyugatra fekszik, de a Tomahawk rakétákkal ezt még pusztítóbban, és kivédhetetlenebbül lennének képesek folytatni. Ezért lettek nagyon idegesek a Kremlben, és még aznap elindították Washingtonba Kirill Dmitrijev üzletembert egyezkedni.

No de ki ez az 50 éves orosz rendkívüli megbízott? Mitől érdekes a kijevi születésű férfi? Dmitrijev 14 évesen, a hidegháborút követő szovjet-amerikai nagyhatalmi barátkozás éveiben cserediákként jutott ki tanulni az USA-ba. Tehetségét a Stanford Egyetemen szerzett diplomájával bizonyította. Ezt követte a Harvard mesterszakának elvégzése, ami megnyitotta az utat számára az üzleti világba. Dmitrijev élt a lehetőséggel, az amerikai álom az ő esetében valósággá vált. Mielőtt megszédülnénk az ifjú Kirill tehetségétől, fontos tisztázni egy olyan alapvetést, ami a helyére teszi pazar karrierjének összképét. A 14 éves kijevi srác csak úgy juthatott ki az Egyesült Államokba, hogy a szovjet hírszerzés ügynökének szerződött. Persze bárki felvetheti, hogy talán ő lehet a kevés kivétel egyike és valóban kizárólag vitathatatlan tehetségének köszönhette a haladását az üzleti világ csúcsai felé. Tegyük félre a naivitásunkat és fogadjuk el ténynek, hogy a szovjet hagyományoknak megfelelően az orosz hírszerzés sem szokott lemondani a fiatalon beszervezett tehetségeiről. Véletlenek nincsenek, így az már külön pikáns részlete Dmitrijev életrajzának, hogy a felesége Putyin elnök egyik lányának a barátnője. Ugye milyen izgalmas? Egy hollywoodi forgatókönyvből biztosan nem húznák ki ezt a sztorit!

Visszatérve a világbékéhez és a geopolitikai játszmák kulisszatitkaihoz: a nagyhatalmak közötti kapcsolatoknak feltehetően mindig is voltak olyan szürke eminenciásai, akik soha nem jelentek meg a színpadon. Inkább távol a reflektorfénytől egyeztettek, továbbítottak információkat, kérdéseket, esetleg kéréseket, amiket senki sem kívánt szerepeltetni még a „szigorúan bizalmas” jelzéssel ellátott diplomáciai aktákban sem. Dmitrijev felbukkanását és ismertté válását az amerikai elnöknek köszönhetjük. Trump második elnöki ciklusát több olyan, finoman fogalmazva furcsa dolog jellemzi, amelyek nem csak az amerikai belpolitikát, a kormányzati gyakorlatot és a szövetségi állam közigazgatását bolygatták meg, de hatással vannak a nemzetközi kapcsolatokra is.

Az sem lepett meg senkit, hogy az elnök veje visszatért a Fehér Házba, és mint családtag, Jared Kushner aktív szereplője a közel-keleti ügyek intézésének. Neve rendszeresen felbukkan Szaúd-Arábia, Izrael, vagy Gáza kapcsán. Az ügyek intézése nagy fokú bizalmat igényel. Hogy milyen ügyekről lehet szó? Trumpot ismerve, fővárosok sorsát eldönteni képes államközi nagypolitikától milliárdos volumenű ingatlanüzletekig széles a feladatok palettája.

Így jutottunk el Steve Witkoffig, a Trump bizalmát rendkívüli mértékben élvező ingatlanfejlesztő vállalkozóig. Kettejük kapcsolatának jelentősége messze túlmutat barátságukon. New Yorkban a városi legendárium szerint már ismerték egymást az ingatlanpiacról, amikor egy nap Trump szendvicsek vásárlása közben vette észre, hogy nincs nála sem bankkártya, sem készpénz. Viszont mögötte állt az önzetlen Steve, aki kisegítette Donaldot és megvette neki a szendvicseket. Barátságukat nem kezdte ki az elnök első ciklusát követő választási kudarc. Witkoff kitartott, így most besegít Trumpnak a béketeremtésben. Közel-keleti elnöki megbízottként sokáig úgy tűnt, hogy sikeres közreműködése nyomán még ott is kitör a béke, ahol több ezer éve háborúznak egymással. Azonban a gázai megoldásból eddig a túszok szabadon bocsátása látszik az egyedüli eredménynek, minden más kusza és félkész.

Azt már tudja a világ, hogy Trump nem szeret elveszni a részletekben. Így fordulhatott elő, hogy a Gázából Moszkvába delegálta közvetítésügyi aduászát. Wirkoff megjelenése a háborús tárgyalási folyamatban az ukránokban meglepetést, az amerikai diplomáciai körökben döbbenetet, Moszkvában viszont visszafogott elégedettséget váltott ki. Ugyanis nem kevesebb történt, mint hogy pikáns ingatlanügyek, és nem igazán átlátható üzletek után immár a világpolitika boszorkánykonyhájában seftelhet újra egymással Witkoff és Dmitrijev.

A két üzlettárs első kísérlete már az első kanyarban csúfos kudarcot vallott. Witkoff publikussá vált moszkvai útján súlyos hibák sorát követte el.

De Witkoff nem lett leváltva, még akkor sem, amikor teljesen tévesen értelmezett egy orosz javaslatot, majd azt hibásan továbbította Washingtonnak.  Nem rúgták ki, csak egy időre kivonták a reflektorfényből. Annyira, hogy néhány hét alatt az amerikai külügyminisztérium, az amerikai törvényhozás, az ukránok és az európai szövetségesek tudta nélkül összehozta moszkvai kapcsolataival az eredetileg 28 pontból álló „békejavaslatot”. Azt az irományt, ami megvalósulása esetén Ukrajna kapitulációját, egyben megsemmisülését jelentette volna. Oroszország szinte minden követelése szerepelt a listán, míg Európa eddig megfogalmazott alapvetései közül egy sem. Az amerikai törvényhozás republikánus képviselői szerint a 28 pontos javaslat a Hitlerrel 1938-ban kötött müncheni egyezménnyel egyenértékű.

Ezzel el is érkeztünk Rubio történelmi jelentőségű szerepvállalásának második fejezetéhez. A Svájcban lezajlott amerikai-ukrán tárgyalásokon azt a rendkívüli mutatványt kellett végrehajtani, aminek a végén a szégyenteljes 28 pontos irományból Ukrajna, Európa, az USA és a világ demokráciái számára elfogadható békecsomagot sikerült összerakni. Közben ismertté vált, hogy Keith Kellogg tábornok, az amerikaiak Ukrajna-ügyi különmegbízottja elsősorban Witkoff szerepvállalása miatt lemondott, és januártól elhagyja hivatalát. Így a külügyminiszter egyedül marad az Ukrajnát leginkább prédának tekintő elnöki csapatban. Rubióra nehéz helyzetek várnak, meg kell küzdenie az oroszok mellett az olyan bezárkózáspárti őskonzervatívokkal, mint amilyen JD Vance alelnök.

E csaták megvívásában valakik igyekeznek segítséget nyújtani az igazságos békekötés híveinek. Még nem lehet tudni, hogy kik, de a Bloomberg hírügynökségen keresztül kiszivárogtattak két telefonon folytatott beszélgetést. Witkoff egyeztetése Putyin legfőbb külpolitikai tanácsadójával Jurij Usakovval, valamint Dmitrijev beszélgetése Usakovval azt bizonyítja, hogyan készítették elő az eredeti 28 pontot orosz szövegezéssel. Sőt, azt is, hogy Witkoff hazaárulóként viselkedett, amikor megsúgta Putyinnak, hogyan hízelegjen manipulálva Trump reakcióját.

Az első reakciók az amerikai hírszerzés jó szándékú profijait sejtik a drámai történések mögött. Ezzel a leleplezéssel egyszerre mértek csapást Trumpra, az egyezkedő elnöki seftesekre, és Putyin módszereire.