Az egyházi iskolák jelentős mértékben növelik a romák oktatási szegregációját – ez a legfontosabb megállapítása annak a közelmúltban ismertetett jelentésnek, amit Szalayné Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes készített.
A jelentés részletesen foglalkozik egy konkrét esettel is, amely jól mutatja, milyen körülmények és egymásnak ellentmondó helyzetértékelések nehezítik a cigányság integrációját. A helyszín egy nyírségi város: Ibrány.
Az egyik helybéli 2024-ben panaszbeadványban kifogásolta, hogy a gyerekek egymástól elkülönítve, szegregáltan tanulnak: a nem romák többségében a református iskolába járnak, míg a roma gyerekek csak a tankerületi fenntartású intézménybe jutnak be.
A református iskola igazgatója azzal érvelt, hogy a roma nemzetiségi önkormányzattal folytatott egyeztetések során hiába voltak nyitottak az együttműködésre, nem történt előrelépés, közeledés irányukba. A roma önkormányzat elnöke jelezte, hogy felkeresték ugyan a cigány szülőket, és igyekeztek felvilágosítani őket a református iskoláról, de ők nem voltak hajlandók oda íratni gyermeküket.
A református igazgató úgy vélte, ennek hátterében az állhat, hogy a roma közösség tagjai közül többen a Jehova Tanúihoz, a Hit Gyülekezetéhez vagy az Omega Hálózat szabadkeresztény gyülekezethez tartoznak. A reformátusok értékelése szerint az eltérő társadalmi háttér, a különböző nyelvi és kommunikációs „készletek” miatti nehézségek és konfliktusok nem csupán fenntartják, erősítik is a kialakult helyzetet.
A tankerületi iskola igazgatója arról a tapasztalatáról számolt be, hogy a település jól szituált családjainak iskolaválasztásánál „gyakori szempont a szegregációs igény kielégítése”, amelyet a szülők nyíltan hangoztatnak.
Előfordult, hogy egy roma család az egyházi intézményt választotta, de a felvett tanulót néhány hét múlva átíratták a tankerületi iskolába. Becslése alapján az állami iskolában 80 százalék körül lehet a roma tanulók aránya, a református intézményben ennek a töredéke.
Elkészült a jelentés, Magyarországon csak növelik a szegregációt az egyházi iskolák, ráadásul nem kicsit, nagyonIbrány polgármestere azon a véleményen volt, hogy a tanulás mint érték a roma és nem roma lakosok körében egyaránt devalválódott: sokan talán ezért nem választják szívesen a komoly tanulmányi követelményeket támasztó református iskolát. A már hallott kijelentést megerősítve másik okként hozta fel, hogy a romák jellemzően nem a református közösséghez, hanem kisegyházakhoz „vallási szektákhoz” tartoznak.
Szóba hozta a polgármester azt is, hogy a romák számottevő része nem dolgozik. Reggel nem kelnek fel korán, hogy munkába induljanak, nincs kötött napirendjük. Emiatt a gyerekeiket sokan nem viszik időben óvodába, iskolába. Ezt a fegyelmezetlenséget az állami iskolában inkább elviselik. Jelenleg is fut egy integrációs pályázat, amelynek során egy helyi roma civil szervezet munkatársai felkeresik az iskolába időben meg nem érkezett tanulókat, érdeklődnek a hiányzás okáról a szülőnél, és ha kell, közösen kísérik iskolába a gyereket. Ennek köszönhetően csökkent az igazolatlan órák száma.
A budapesti Autonómia Alapítvány és a Rosa Parks Alapítvány helyben dolgozó munkatársainak viszont olyan információi vannak, hogy a roma szülők gyakran eleve azért nem akarják gyerekeiket a református iskolába beíratni, mert tartanak a kirekesztéstől. Anyagi helyzetükből fakadóan a magasabb költségeket se tudják vállalni. A vallási és közösségi kapcsolatok hiánya is erősíti a roma családok kiszorulását a református intézményből. A felvételi eljárás részeként van egy informális elbeszélgetés a családdal, amely szűrőként működik, eltántorítja a romákat. Bár az egyházi intézmény hivatalosan nem ismeri el az etnikai alapú elutasítást, a roma szülők körében mégis él ilyen tapasztalat.
Az ibrányi Romák a Fejlődésért Civil Egyesület 2025 nyarán empirikus kutatást végzett a városban. A roma szülők túlnyomó többsége negatívan éli meg a külön oktatást: a gyerekek lemaradnak, kevesebb lehetőséget kapnak, romlanak a továbbtanulás esélyei.
A válaszadók 99 százaléka úgy ítélte meg, hogy a szegregált iskolai oktatás közvetlenül rontja gyermekeik jövőbeli kilátásait.
A kutatás tanulságait összegezve az egyesület hangsúlyozta: a település jövője jelentős mértékben függ attól, hogy a roma fiatalok megszerzik-e a szükséges iskolai végzettséget, képesek-e bekapcsolódni a továbbtanulásba és a munka világába.
A problémákat érzékelve a polgármester 2021-ben arra utasította munkatársait, hogy a köznevelési intézményvezetők, a roma önkormányzat és civil szervezetek bevonásával állítsanak össze helyi roma integrációs stratégiát. A megvalósításához kért támogatást azonban a város még nem kapta meg.
Tömeges állami betelepítés
A több mint 6 ezer lakosú Ibrány 25 kilométerre északra fekszik Nyíregyházától. A Romák a Fejlődésért Civil Egyesület adatai szerint a romák száma nagyjából 1800 főre tehető a városban. A polgármester közlése szerint régen csak egy-két cigány család élt a városban. Az 1970-es években aztán az állam nagyobb tömegben telepített be romákat Tiszavasváriból és Nyíregyházáról az akkor épített csökkentett értékű, úgynevezett Cs-lakásokba.
A betelepülők nagy része nem talált munkát, ezért megpróbált segélyből, családtámogatásból, idényjellegű mezőgazdasági munkából, alkalomszerűen kisebb vagyon elleni bűncselekményekből (mezőgazdasági termények lopásából) megélni. A polgármester szerint „a kulturális különbségek, az életvitel és az életmód mássága, a kisebb vagyon elleni bűncselekmények mind-mind távolították” a romákat a nem romáktól. Közben a Tiszavasváriból és Nyíregyházáról oda került romák ugyanígy fenntartják elkülönültségüket egymástól, de az „őshonos" ibrányi cigányoktól is.
