- Százharmincezer forint? Tényleg? Hát, ha annyit kapnánk, biztosan befűtenénk a nagyszobában is, meg hétvégente vennénk süteményt a boltban – sóhajtotta Ilus néni. – Ne is mondja a papának, mert nagyon felhúzná magát, s tudja, szíves, még a végén valami baja lenne!
Egy berzencei porta kerítésénél beszélgetünk a hetvenes, idős asszonnyal, éppen elmondtuk, hogy ha maradt volna a régi nyugdíjszámítás, 130 ezerrel lenne több a havi járandóságuk. Ilus néni a férjével 56 éve él együtt, jelenleg közösen 202 ezer forint nyugdíjat kapnak.
Mint arról a napokban a Népszava beszámolt, nyugdíjszakértők számítása szerint, ha a Fidesz a 2010-es kormányváltás után nem vezette volna ki a svájci indexálást, vagyis azt a módszert, amellyel felerészben a bérek növekedésével, fele részben az infláció mértékével emelik az ellátásokat, s állt át a tisztán inflációkövető emelésre, akkor a nyugdíjak 65 százalékkal lennének magasabbak a jelenleginél. A Fidesz-KDNP-s kétharmad akkor a nyugdíjasok életszínvonalának megőrzésével indokolta a nyugdíjrendszer teljes átalakítását, ám az elmúlt csaknem másfél évtized bebizonyította, ez ugyanolyan kampányszöveg volt a részükről, mint Orbán Viktor ígérete a 14. havi nyugdíjról a 2006-os kampányban. Jelzi a regnáló hatalom veszélyérzetét, hogy utóbbi most ismét szóba került. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter éppen a héten jelentette be, hogy jövőre a 14. havi ellátás egy heti részét tervezik kifizetni. (Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki Kormányinfón azt mondta, 2026-ban a nyugdíjasok az alap nyugdíjuk mellé a 13. havi nyugdíjat, és februárban a 14. havi nyugdíj negyedét kapják majd meg.)
A nyugdíjak 65 százalékkal lennének magasabbak most, ha a Fidesz nem vezeti ki a svájci indexálás módszerétEz azonban még tűzoltásnak is kevés nyugdíjasok veszteségeinek kompenzálására, a számok ugyanis azt bizonyítják, a nyugdíjak reálértéke folyamatosan csökken, csak az átlagnyugdíj kétszerese feletti ellátást kapók számára jelent nagyjából állandó életszínvonalat a mostani rendszer. A nagy többség, a szépkorúak cirka kétharmada, akik átlag alatti ellátásban részesülnek egyre nagyobb vesztesei az elmúlt 15 évnek. Ugyanis amíg az átlagbér 2011 óta 225 százalékkal emelkedett, addig az átlagnyugdíj csak 132 százalékkal nőtt, és
amíg 14 éve még az átlagbér 73,7 százalékát érte, ma viszont csak 52,7 százalékát, méghozzá a 2022 óta ismét folyósított 13. havi nyugdíjat is beleértve, enélkül csak 48,5 százalék lenne az arány.
Még elkeserítőbb a helyzet az átlagnyugdíj alatti járandósággal rendelkezőknél: akik a régi rendszer esetében 30 százalékkal kaptak kevesebbet. Azoknak akkor az átlagbér felét érte a nyugdíjuk, most viszont alig a harmadát, míg a 2011-ben az átlagbérrel megegyező ellátást kapóknak ma 30 százalékkal, közel 140 ezer forinttal alacsonyabb a nyugdíja, mint az átlagbér. Konkrét összegekre lefordítva: egy átlagnyugdíjas – a 13. havi nyugdíjat is beleszámolva – az idén cirka 1 millió forinttal kapott kevesebbet, mintha maradt volna a régi nyugdíjrendszer, 2011 óta pedig 6-7 millióval rövidítette meg a tisztán inflációkövető elszámolás, de még a legalacsonyabb nyugdíjat kapók, vagyis az ellátásban részesülők úgy 10 százaléka is legalább 3 milliót bukott ez idő alatt.
Gulyás Gergely jött a bankadóval, a 14. havi nyugdíjjal és a gyermekvédelemmel, de egy ellentmondást már úgysem fognak tisztázni – Kormányinfó percről percreA magyarok 43 százaléka a hónap végére kifogy a pénzéből, semmit nem tud megtakarítaniRáadásul az Orbán-kormány a nyugdíjakat mindig a költségvetésben előre tervezett inflációval emeli, s ha ez végül magasabb a vártnál, akkor a nyugdíjasok csak az év végén kapják meg a kompenzációt – ebben az évben például átlagosan 51 ezer forintot –, vagyis folyamatosan hiteleznek az államnak. Méghozzá sokan úgy, hogy amúgy is igazi életművészetnek számít, hogy egyáltalán meg tudnak élni a járandóságukból.
Jelenleg ugyanis másfélmillió nyugdíjas kap az átlagnyugdíj alatti összeget, de ennél is tragikusabb, hogy 600 ezren 150 ezer forintnál, 200 ezren pedig 120 ezer forintnál kevesebből kell, hogy megéljenek.
Az ország gazdaságilag boldogtalanabb vidékein, Északkelet-Magyarországon, Békésben vagy éppen a Dél-Dunántúlon jellemzően átlag alatti nyugdíjat kap az ellátottak nagyobb része, Somogyban például a szépkorúak cirka a kétharmada.
Marika néni például 169 ezer forinttal számolhat havonta, ebből kell kigazdálkodnia a háromszobás iharosberényi ház rezsijét, a gyógyszereket, a tévét, a telefont és a kosztot, sőt, elvileg még ruházkodnia is kellene.
- Hál’istennek a lányomék besegítenek, kint élnek Linz mellett Ausztriában, havonta-kéthavonta jönnek haza, s olyankor televásárolják a hűtőmet, de ők veszik a tűzifát is, s ha valamit meg kell javítani a házon, azt is állják – magyarázza a 81 éves asszony. – Persze ennek ára is van, nagyon ritkán látom őket, az unokáknak inkább egy öreg néni vagyok, mintsem a nagymamájuk. Viszont, ha itt lennének mellettem, nem tudnának segíteni, s akkor nem is tudom, hogyan élnék meg? A ház tűzifában megeszi egyhavi nyugdíjamat, a villany, a tévé és a telefon együtt úgy 20 ezer havonta, a gyógyszerek is nagyjából ugyanannyi, vagyis 120-130 ezer marad megélhetésre. De ha csak a legszükségesebbekért megyeik is el a boltba, az is 3-4 ezer forint, ha pedig húst akarok a hétvégére, akkor még több. Annyit tudok félretenni, hogy az unokáknak születés- és névnapra, illetve karácsonyra vegyek egy kis jelképes ajándékot, ehhez ragaszkodom, noha a lányom mondta, majd ők vesznek valamit, s én csak odaadom, de belehalnék a szégyenbe, ha már erre sem lennék képes…
- Kevés a pénz, persze, hogy kevés, sohasem lehet annyi, hogy elég legyen – legyintett József, amikor a valós és a lehetséges nyugdíja közötti különbséget számolgattuk. A vízvári férfi szerint a rendszerváltásig volt jó világ Dél-Somogyban, működtek a téeszek, munkát adtak, a nyugdíjasokat segítették a háztájiban, akkoriban a nagyszülők vettek autót az unokáknak. – Most meg, lássa,
szinte bocsánatot kér az ember a gyerekétől, hogy él, mert segítségre szorul, s tudja, hogy a gyereknek is kevés a pénze, errefelé lassan mindenki szegény.
Én még a szerencsésebbek közé tartozom, nemcsak a téeszben dolgoztam, hanem gyárban is Barcson, a helyi átlagnál több a nyugdíjam.
Azt már csak csendben jegyezzük meg, hogy a magyarországi átlagnál a 210 ezer forintja így is alacsonyabb, de József erre csak legyint, ahogyan arra is, hogy 350 ezer körül kapna, ha…
- A „ha” az ugyanolyan, mint a „majdnem”, nem szabad ezzel foglalkozni, mert csak idegesíti magát az ember – jegyezte meg bölcselkedve. – Nem is szoktam rajta gondolkodni, mire költenék, ha több lenne a nyugdíjam, mert pont annyit érne, mintha minden héten elkölteném a lottó ötöst. Ha állandóan csak ábrándozik az ember, nem tud örülni semminek, undorodik a parizertől, mert mindig Pick-szalámi után sóvárog. Inkább próbálok elégedett lenni, a koromhoz képest egészséges vagyok, stabil a tető a fejem felett, be tudok fűteni, ha hideg van, még, ha nem is minden helyiségbe, mindig van mit kivennem a hűtőből.
Kevésbé érezheti magát szerencsésnek Mariska néni, aki 146 ezer forintból kell, hogy életművészkedjen havonta. A háromfai asszony értelemszerűen nagyon várta már a novemberi járandóságával érkező postást, aki a nyugdíjkompenzációt is hozta, ugyanis a pluszpénz a téli tüzelő bő harmadát jelenti majd.
- Nem mondja már, hogy a kormány miatt kevesebb a nyugdíjam! Honnan is jött? Ja, így már értem, magukat Brüsszel fizeti, hogy ezt mondják – mondta fel a közmédia propagandáját. – Mindenki tudja, hogy az EU miatt kevés a nyugdíj, nem adnak pénzt, mert utálják Orbán Viktort, aki nem akarja, hogy háborúzzunk Ukrajnával. Még jó, hogy a kormány figyel ránk, most is adják a kompenzációt, pedig nem lenne kötelező (a törvény szerint igen – a szerk.), sőt, Brüsszel ezt is tiltaná.
Aztán, ha nehezen is, de elkanyarodunk a szürke hétköznapok felé, s kiderül,
Mariska néni annak ellenére elégedett a helyzetével, hogy a hálószoba mellett csak a konyhát tudja fűteni, emiatt októbertől áprilisig oda kerül ki a tévé is,
s hogy bizony luxusvásárlás számára a baromfipárizsi, a növényi alapú sajt és a leértékelt farrészes csirkecomb. A legtöbbször tésztát eszik, lekvárral, ketchuppel, mustárral vagy híg, lecsós szafttal, de előfordult, hogy csak zsírban megfuttatott, paprikás lisztben megforgatott kenyér jutott vacsorára.
- Mit csinálnék a több nyugdíjjal? – gondolkodott végül el. – Az biztos, hogy több almát vennék télen, meg tejet is gyakrabban innék. És persze valami kis édesség is lenne itthon mindig, sütnék pitét, prószát, ha jönnek a gyerekek és az unokák, tudjam mivel megkínálni őket, ne azt a süteményt tegyem ki nekik, amit ők hoztak…
„Én már életem végéig kitartok” – Van, ahol már hergelni sem kell, mindent elhisznek a Fidesznek