A szövetkezetekről általában homogén képünk van, ám igen sokfélék. Melyek a meghatározó típusok, tevékenységek?
Már a XIX. században sokféle szövetkezet jött létre az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelem, és a pénzügyek területén. Később további szektorokban is szerveztek szövetkezeteket, terjedtek a lakásépítő és -fenntartó közös vállalkozások, a biztosítás, a turizmus területén működők. (Utóbbira példa Magyarországon az 1969-ben alapított COOPTOURIST.) A mai képünk az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetekre épül, de nálunk is voltak fogyasztásiak, a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban. A beszerző és ellátó szövetkezetek a mezőgazdasági termékekkel foglalkoztak. Természetesen többfunkciós megoldások is adódtak. A kétezres évektől a szociális szövetkezetek erősödtek meg: iskolaszövetkezetek, időseket, otthon lévő anyákat foglalkoztatók.
Hogyan működött egy lakásépítő vagy egy fogyasztási szövetkezet?
A lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek sokat megőriztek a szövetkezeti eszme őseredeti formájából. Például a tagok közvetlen döntése alapján rendelték meg és fogadták el a kiviteli terveket, a beleszólás lehetősége végigkísérte a kivitelezést is, sőt, a tagok közreműködhettek is benne. Létezett a „félkészház-építkezés", és az „osztott kivitelezés" módszere, amely összekapcsolta az építési cégek és a tagok munkáját. Elvégezhették a környezetrendezést, nyaraló-, üzlethelyiség-, műhely- és garázsépítést, sőt nyugdíjasház létesítését is. A szövetkezet feladata maradt továbbá a házkezelés, a karbantartás és a felújítás elvégeztetése. A nagy létszámú szövetkezetek ezzel együtt könnyen elbürokratizálódtak. Magyarországon akkor vett nagyobb lendületet az ilyen önkormányzatiság, amikor a kormány 1969-ben megbízta a Szövetkezetek Országos Szövetségét, ismertebb nevén a SZÖVOSZ-t a lakásszövetkezetek érdekképviseletével. Később megalakult az Országos Lakásszövetkezeti Választmány is. Az állami és magánerős lakásépítés képtelen volt az igényeket kielégíteni. Kis önrésszel, állami kölcsönnel, hosszútávú visszafizetéssel finanszírozták a többszintes, többlakásos telepek építését. Egyébként a lakásszövetkezés normáit az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága 1971-ben összefoglalta, ez a „Várnai Charta". Nálunk a lakásszövetkezetekben 1980. január 1-én 188 ezer lakást kezeltek, a lakásépítő szövetkezetek pedig 1971 és 1980 között több mint 26 ezer lakást adtak át. A szövetkezetek száma ekkor 1240, mintegy 210 ezer családdal.
A fogyasztási vagy fogyasztói és beszerző szövetkezet a tagjai számára kedvező feltételeket biztosít vásárláskor. Nagyban veszi a termékeket és profitszerző mánia nélkül értékesíti. A megmaradt nyereséget vagy visszaosztja a tagoknak vagy közösen elhatározott célok felhasználására fordítja. Ilyen volt a munkásoknak egy kis Dob utcai bolttal induló Általános Fogyasztási Szövetkezete 1905-ben, amelyet a Szociáldemokrata Párt népszerűsített. Komoly karriert futott be, több céget alapított, övé volt a Rákóczi úti New York Áruház. Az 1929–1930-as nagy gazdasági válság azonban tönkretette. A fogyasztási szövetkezet ma is létező forma, sőt szövetségi hálózata is van, azonban beilleszkedik a nagy kereskedelmi áruházláncokba.
A szocialista időszak szövetkezetei kapcsolatba hozhatók elődeivel?
A sztálinista időkben nem. A csoporttulajdon formálissá vált, a tervutasítások is kötelezőek voltak rájuk. A Nagy Imre-kormány időszakában indult meg az olvadás, de igazi változás a hatvanas évek reformfolyamatában történt, amikor a szövetkezetek önállósághoz jutottak. Nem voltak kötelező tervszámok, nagyobb szabadságot élveztek az ármegállapításban. A belső demokrácia azonban nem működött, különösen, amikor a hetvenes évek elején egy összevonási kampány következtében nagy létszámú szövetkezetek keletkeztek. Nyers Rezső később ezt burkolt államosítási kísérletnek minősítette. Ezt enyhítette a nyolcvanas években létrehozott, 100 főnél kisebb létszámmal működő, úgynevezett kisszövetkezeti rendszer. Érdekesség, hogy Makovecz Imre is létrehozott egy építészeti kisszövetkezetet.
A baloldali mozgalmak, elméleti műhelyek nagy reményeket fűztek, fűznek a szövetkezeti formához. Miért nem lett egyelőre mégsem markáns alternatív minta, termelési mód?
Az eredeti szövetkezetiség maga volt a kis méretekben megszülető szocializmus. Jellemzője a tagok önkéntessége és egyenjogúsága, ami a közös tulajdonlásra alapozódott, vagyis a tagok nem adták bérbe a munkaerejüket. A gazdálkodás nem a profitszerzést irányult, hanem a résztvevők gazdasági, kulturális szükségleteinek kielégítésére. A deliberatív demokrácia érvényesült ezekben a társulásokban. A munkásmozgalom olyan reményeket fűzött a szövetkezetiség terjedéséhez, hogy így békés úton legyűrhető a kapitalizmus. Ez tévedésnek bizonyult.
A baloldal számára ez jelent ma is esélyt és reményt.
Mit jelent pontosan a beilleszkedés a tőkés rendszerbe?
Egyszerűen arról van szó, hogy erősödésükkel a szövetkezetek beilleszkedtek a részvénytársaságok és más cégformák közé. Erdei Ferenc 1937-ben így nyilatkozott a legrégebbi magyar szövetkezetről, a Hangyáról: „Amit a Hangya visszatérít évenként vásárlóinak, az alig több, mint amit a falusi zsidó boltos nyújt hitel és ajándék formájában.” Az alkalmazkodás odáig fajult, hogy például 2011-ben növekedett a multik által profitmaximalizálás céljából létrehozott szövetkezetek száma Hollandiában. A szövetkezetek – ellentétben a részvénytársaságokkal és kft.-kel – mentesültek a 15 százalékos osztalékadó alól. A Nike sportszergyártó egész európai tevékenysége két Hollandiában bejegyzett szövetkezet alá tartozik, amelyeket négy – adóparadicsomban élő – magánszemély alapított. A séma általában ugyanaz: adóparadicsomok polgárai hollandiai szövetkezeteket létesítenek, és a multik egész Európából oda utalják a pénzt. Így mentesülnek az adófizetés alól.
A szövetkezeti bankok képviselnek sajátos variánst a tőkés pénzvilágon belül?
A szövetkezeti bankok is a kisemberek megtakarításának kezelésére születtek. Ilyen volt az első Friedrich Wilhelm Raiffeisen által 1862-ben létrehozott falusi hitelszövetkezet. Azóta nagy karriert futott be. Nálunk a munkások bankja az 1929 utáni nagy válságot követően tönkrement. Az államszocializmus idején a takarékszövetkezetek behálózták az egész országot és ugyancsak a kisemberek hitelezésére, betétjeik kezelésére összpontosítottak. Talán ez lehet sajátosságuk. Egyébként a szövetségek, mint például a SZÖVOSZ tagjaiktól begyűjtött pénzből támogatták a takarékszövetkezeteket.
2013-ban az Orbán-kormány törvénnyel államosította, aztán „ügyesen” privatizálta az 1300 fiókkal rendelkező takarékszövetkezeti rendszert.
A másik irány, hogy a szövetkezetek beruházásaik segítségére hoznak létre bankot. Ilyen volt az 1986-ban létrejött Mezőbank. A rendszerváltás viszont jórészt tönkretette a szövetkezeteket. 1997-ben az ERSTE Bank vásárolta fel a Mezőbankot.
Mit jelent az, hogy kisemberek, munkások bankja? Más nem is tehet bele pénzt? Más elvek mentén ad hitelt?
A bank és a takarékszövetkezet között az a különbség, hogy míg az első önálló intézmény, addig a másodikban a tagok egyenlő résztulajdonosok, az ügyfelek szövetkezeti tagsággal rendelkeznek, részesednek a nyereségből, részt vehetnek a döntésekben. A hitel feltételeit is ők döntik el, ami lehet azonos, avagy kedvezőbb, mint más bankoknál. Kisemberek hiteligényét is kielégítik, például tavaszi vetőmag beszerzésre, ruhavásárlásra, iparosoknál anyagvásárlásra stb. Becsületszóra fedezet nélküli tagok számára is biztosítottak hitelt. A nem szövetkezeti tagok pénzét ugyan elfogadják kamatra, de kölcsön nem jár nekik.
Hogyan tette tönkre a rendszerváltás a szövetkezeteket? Hiszen van új szövetkezeti törvény.
1989 után leginkább a kisgazdák reprivatizációs földéhsége volt erőteljes, nekiestek a „zöldbáróknak”, akikben a szocialisták falusi támaszait is látták, és követelték a téeszek. továbbá az ipari szövetkezetek szétverését. Szemük előtt a farmerkapitalizmus eszményire festett állapota lebegett. Az SZDSZ úgy látta, hogy a hatékony ipari szövetkezetek és kisszövetkezetek más társasági formákká alakulhatnak át. Mondván, az igazi hatékonyságot a magánvállalkozások biztosítják. Nem magával az új szövetkezeti törvénnyel volt tehát a baj, hanem az átmeneti gazdálkodásról hozott törvénnyel. Az MSZP ezt élesen bírálta. Nem értett egyet a kárpótlandók preferálásával, a vagyonmegosztást szolgáló árverés módszerével. A szocialisták tiltakoztak az ellen is, hogy a fel nem osztható vagyont állami szervek rendelkezése alá vonják. Az akkor mindössze 33 fős ellenzéki frakció hangját azonban nem hallották meg. A revansista és neoliberális elvek alapján zajló rendszerváltás érzéketlen volt a szövetkezeti szocialisták XIX. századi elképzelésével szemben.
Milyen perspektívái lehetnek a szövetkezeti mozgalomnak a mai Magyarországon? Szüksége lenne-e politikai támogatásra? Mennyire foglalkozik vele a baloldal?
Ma is léteznek szövetkezetek. Van ernyőszervezetük, az Országos Szövetkezeti Tanács. Elnöke Kósa Lajos. 9 tagszervezete van úgy félmillió taggal. Jól beépültek a NER világába. 2010-ben alapították a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségét. Ezek alternatív helyi közösségi életforma szervezéséhez kapcsolódó vállalkozásként működnek, valamint hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatási integrációját valósítják meg. A szociális szövetkezeteket a 2006. évi X. törvény vezette be, amelynek következtében számuk egy európai bizottsági jelentés szerint akkor nagyjából 3000-re ugrott. Azonban jórészt az uniós támogatásoknak köszönhetik létezésüket, vagyis nem teljesen autonóm módon szerveződő és létező képződmények. A támogatás megszűnte után egy részük alvó szervezetté vált. Ezzel együtt ma sem lehetetlen teljesen független, saját lábán megálló szövetkezeteket szervezni. Vannak fiatalok, akik ilyennel próbálkoznak. Őket tekintem a szövetkezetiség mai progressziv erejének. Sajnos a baloldali pártok érdektelennek mutatkoznak irántuk. Ezen változtatni kell.
