Történelme során az emberiség talán még soha nem szembesült annyi – a jólétét, civilizációját, sőt létét fenyegető – kihívással, mint napjainkban. A klímaválság, a járványok, az ökoszisztémák pusztulása, a demográfiai feszültségek, az energia-, ivóvíz- és élelmiszer-biztonság megingása, a migráció, a dezinformáció, a kiberfenyegetettség, a háborúk a tömegpusztító fegyverek árnyékában, az alul teljesítő egészségügy, valamint az igazságon túli politika térnyerése fémjelzik e negatív trendeket. Most lenne a legnagyobb szükség a tudományalapú, racionális döntésekre, hogy megfékezzük e kedvezőtlen folyamatokat. A tudomány készen is állna a segítségnyújtásra, ám jelentős tudományellenes erők álltak az útjába.
A disztópikus jövő, mint egy fekete lyuk, egyre nagyobb erővel szippantja magába a jelenünket.
Igazságon túli politika
Az Oxford Dictionaries 2016-ban az „igazságon túli” (post-truth) kifejezést választotta az év szavának, miután a Brexit-népszavazás és Donald Trump színre lépése nyomán látványosan megnőtt a használata. A post-truth korszak jellemzői: a tudományellenesség, a tények szisztematikus negligálása, valamint az érzelmek, előítéletek és téveszmék térnyerése a rációval szemben. Az egyes politikai táboroknak megvan a maguk jellemző téveszmerendszere a különféle tudománnyal kapcsolatos kérdésekben – a genetikailag módosított élelmiszerektől a vakcinákon és a kreacionizmuson át a nukleáris energiáig. Szélsőséges politikai erők tűzték zászlajukra a tudományellenesség jelszavát, nem kis részben ennek köszönve választási sikereiket. A politikai vezetés irracionalizmusa a legveszélyesebb, mert óriási romboló hatást képes kifejteni a társadalomra, a gazdaságra, az egészségre és a természetre. Sajnos ez nem egy sci-fi regény disztópikus víziója, hanem a jelenben zajló valós folyamat. Aktualitása és rendkívüli jelentősége miatt a jelen helyzetet elsősorban a Trump-adminisztráció tudományt érintő ideológiája és tevékenysége alapján elemzem. A Fehér Ház urának tudományellenes megnyilvánulásai már az első elnöki ciklusában is jelen voltak, a második terminusban viszont már intézményi és végrehajtási szinten is testet öltenek.
A szakmai intézmények gyengítése
A Trump-kormány megalakulását követően szinte azonnal gyors vezetőcserék és leépítések indultak a különféle állami szervezeteknél, ideértve a négy kulcsintézményt is; ezek az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA), a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH), a Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) és a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC). Az intézkedéseket hivatalosan a költségvetés racionalizálásával indokolták, ám a lépések mögött a politikai alapú tisztogatási szándék is kirajzolódik. Súlyos kételyek merültek fel az új grémiumok szakmai kompetenciáját, illetve az intézmények függetlenségét illetően. Például a CDC esetében Trump – Robert F. Kennedy Jr. egészségügyi miniszter javaslatára – menesztette a teljes oltási tanácsadó testületet; helyükre politikai lojalistákat és tudományos tapasztalattal nem rendelkező, oltásszkeptikus szereplőket neveztek ki. Kennedy a CDC igazgatóját, Susan Monarezt is felmentette, amit több vezető távozása követett. A háttérben főként a vakcinapolitikában való nézetkülönbség állt. Kennedy mindezt a gyermekek védelmével, az intézmények gyógyszeripari befolyásoltságával, a gyógyszerek és vakcinák elvi kockázatainak hangsúlyozásával, valamint a választási szabadság védelmével indokolta. Minisztériumában az első nagy leépítési hullám során tízezer közalkalmazottat bocsátottak el az, majd röviddel később a működési zavarok miatt egy kisebb részüket visszahívták. Később, az akkor még Elon Musk által vezetett Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) további karcsúsítási tervei nyomán újabb tízezer dolgozó mondott fel önként. A minisztérium számos jelenlegi és volt munkatársa nyílt levélben fordult a Kongresszushoz a tárcavezető azonnali lemondását követelve, amit azzal indokoltak, hogy döntései veszélyeztetik az amerikaiak életét. A Szenátus meghallgatta Kennedyt, pozíciója azonban nem rendült meg, noha válaszai egyáltalán nem voltak megnyugtatók. A helyzetet jól jellemzi, hogy a leköszönő Biden elnök előrehozott kegyelemben részesített több, támadásoknak kitett közszereplőt – köztük a nemzetközi hírnévre szert tett járványügyi főtanácsadót, Anthony Fauci-t is –, arra hivatkozva, hogy politikai megtorlás érheti őket.
Egészségügy
Trump legsúlyosabb következményekkel járó döntése az egészségügyben az összeesküvés-hívő, oltásszkeptikus Kennedy egészségügyi miniszternek való kinevezése volt. Ezt megakadályozandó már korábban erőteljes szakmai tiltakozás indult: 77 Nobel-díjas tudós és 15 000 orvos kérte jelölésének visszavonását arra hivatkozva, hogy nézetei aláássák a közegészségügybe vetett bizalmat és a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt. Egyik első lépéseként az egészségügyi tárca megvonta a légúti betegségek elleni mRNS-alapú vakcinafejlesztés állami támogatását és egyúttal eltávolította e vakcinákat az ajánlott oltási naptárból. Mindez arrogáns arculcsapása a milliók életét és egészségét megmentő programnak és nyílt kétségbevonása annak a szakmai konszenzuson alapuló döntésnek, amely a Nobel-díjat a technológia magyar kidolgozójának, Karikó Katalinnak ítélte. A forrásmegvonás a hasonló elven működő ígéretes rákterápiák fejlesztését is visszavetheti. Kennedy egy sor egyéb vitatott fókuszt is meghirdetett, például az orvosi szabadság prioritását az oltásbeadást illetően, vagy a WHO-val szembeni szuverenitást.
A Fehér Ház kommunikációjában rendszeresek a tudománytalan állítások – például, hogy a szélturbinák rákot okoznak, illetve a COVID-járvány idején a fertőtlenítőszer vagy az UV-fény belsőleg való használatának ötlete. Kennedy évek óta terjeszti azt a rég megcáfolt állítást, hogy egyes vakcinák autizmust okoznak. A COVID-oltásokat tévesen génmódosításnak nevezi; Bill Gatest azzal vádolta, hogy chip-nyomkövetőket tettek a vakcinákba; az 5G-t és a Wi-Fi-t pedig egészségkárosítóként állította be, sőt a COVID terjedésével is összefüggésbe hozta. Veszélyes járványügyi tévhitként Kennedy azt javasolta, hogy a madárinfluenzát működni kellene hagyni, mert így az majd legyengül, ami szembemegy a közegészségügy alapelveivel. A paracetamolról – elnökével kánonban – minden szakmai alap nélkül azt sulykolja, hogy autizmust okozhat, ezért várandósoknak nem ajánlott.
Trump második ciklusának elején elnöki rendelettel megkezdte az Egyesült Államok kiléptetését a WHO-ból. A „Nagy Gyönyörű Törvény” néven elfogadott költségvetési csomag az alacsony jövedelműek állami egészségbiztosításának (Medicaid) forrásait is szűkítette, amely milliók ellátását veszélyezteti. A kormány a hazai gyógyszergyártás felpörgetését szolgáló deregulációt hirdetett meg, gyorsított engedélyezési és üzemlétesítési eljárásokkal; kritikusai attól tartanak, hogy ez a szakmai szigor rovására mehet. Trump korábban jelezte, hogy nem várja el az FDA vezetőjétől a randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatokat – pedig ezek a gyógyszerfejlesztés aranystandardját képezik. Szerencsére ennek az elvnek a gyakorlatba ültetéséről legalábbis egyelőre nincs szó.
Tudományos kutatások
A megszorítások nem csupán az egészségügyet, hanem az alap- és alkalmazott tudományos kutatásokat is érintik. A fejlesztések leállítása és a pályázati források szűkülése depresszív hangulatot idéz elő a kutatók között, sokan a korábban a tudomány fellegvárának tartott Egyesült Államokból való kivándorláson gondolkodnak. A külföldieket nem is hiányolná Trump, mert szerinte az amerikaiak is el tudnák végezni munkájukat.
Klíma- és környezetpolitika
Az amerikai elnök gyakran vonja kétségbe a klímaváltozást. Egyszer „kínai átverésnek” nevezi, máskor a felmelegedés súlyosságát kérdőjelezi meg, vagy pedig azt állítja, hogy „nem tudni, mennyire emberi eredetű”. Legutóbb az ENSZ-ben ócsárolta a klímatudományt és a valaha volt legnagyobb szélhámosságnak nevezte a globális felmelegedés tényét. Ez tipikusan trumpi „álláspont”, amit lehetetlen követni; mindenesetre az konzekvensnek tekinthető, hogy sohasem tekintette komolynak a problémát. Politikája ennek megfelelően a fosszilis energiahordozók támogatására, valamint a klímavédelemre és szennyezésre vonatkozó szabályok lazítására épül: a korábbi, szigorúbb szabályozást (Tiszta Energia Terv) lecserélték egy jóval engedékenyebb újra, az ún. ACE-szabályra. A Fehér Ház 31 klímapolitikai szabály felülvizsgálatát jelentette be, többek között az erőművek és járművek kibocsátási előírásainak enyhítését, hogy csökkentse a költségeket és „felszabadítsa az amerikai energiát”. A csaknem négyszáz országos klímaértékelésen dolgozó kutató menesztése és a megújuló energiaforrások támogatásának visszavágása is szervesen illeszkedik a trumpi klímapolitika sodorvonalába. Mindezzel összhangban Trump már 2017-ben kiléptette az USA-t a Párizsi Klímaegyezményből, amit ugyan Biden 2021-ben visszafordított, de az új kormányzat ismét elrendelte a kilépési folyamat újraindítását. A fosszilis energiahordozók preferálásának rövidtávú gazdasági haszna valóban van, de ezzel a jövő generáció esélyeinek felélése zajlik.
Esélyegyenlőség
Trump a sokszínűség–esélyegyenlőség–befogadás (DEI) programokat politikai célponttá tette. Megtiltották a kötelező DEI-tréningeket a szövetségi hivataloknál és a velük szerződő cégeknél, nézetsemlegességi vizsgálatokat írtak elő, és a támogatások feltételéül szabták, hogy ne működjenek önálló DEI-irodák. A pályázatoknál és közbeszerzéseknél a megkülönböztetés nélküli elbírálásra hivatkoznak, de a gyakorlatban kiszorítják a célzott – például nemi vagy etnikai fókuszú – ösztöndíjakat és munkahelyi programokat. Új elem, hogy tilos DEI-nyilatkozatot kérni felvételinél és előléptetésnél; közben vizsgálatok indulnak egyetemek és állami kedvezményezettek ellen és forrásmegvonással is fenyegetnek, ha nézet, nem, vagy etnikum alapján adnak előnyt. Ennek hatására sok intézmény összevonja vagy bezárja DEI-irodáit, módosítja az ösztöndíj-feltételeket, és óvatosabb felvételi-előléptetési és tananyag-politikát folytat. A közpénzek védelme és a nézetsemlegesség jelszavai mögött leépülnek a célzott esélyegyenlőségi programok, szűkülnek a képzések, és politikai alapon írják át a támogatási feltételeket. Emellett a kormány átrajzolta a polgárjogi ellenőrzést is: kevesebb vizsgálat indul a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése miatt, miközben könnyebben indítanak eljárást azon intézmények ellen, amelyek kifejezetten etnikai vagy nemi alapon segítő programokat működtetnek.
Támadás az egyetemek ellen
Az amerikai egyetemek politikai csatatérré váltak. Trump egyszerre ígér keményebb fellépést a gyűlöletkeltéssel szemben, miközben új szabályokkal, illetve pénzügyi feltételekkel alakítaná át a campusok működését. A Harvardnál kétmilliárd dollárnyi forrásmegvonást is eszközöltek, egy szövetségi bíró azonban ezt később jogellenesnek minősítette. Közben több elit intézménynek, például az MIT-nek (Massachusetts Institute of Technology) extra finanszírozást ígértek a politikai feltételek teljesítéséért cserében. Trumpék három fő érvet sorakoztattak fel az egyetemek megleckéztetésének indokaként:
1. Campusbiztonság és polgárjogi védelem Országos vizsgálatokat és akár pénzmegvonást is eszközölhetnek, ha nem kezelik megfelelően az antiszemitizmust, ami a kormány szerint az egyetemeken tapasztalható. Némi árnyékot vet a szándék őszinteségére, hogy Trump beszédeiben gyakran relativizálja a fajgyűlölő, szélsőjobboldali csoportok szerepét, dehumanizálta a haiti menekülteket azzal, hogy kutyát és macskát esznek, továbbá nyíltan szembemegy a különféle antirasszista ideológiákkal (woke, kritikai fajelmélet, stb.), melyeket „ideológiai indoktrinációként” emleget.
2. Ideológiai egyensúly A kormányzat a pluszforrások feltételéül szabja az egységes – pozitív diszkriminációt mellőző – felvételi tesztek visszahozását, a felvételi vizsgán és munkaügyekben a faj és a nem figyelmen kívül hagyását, valamint a nagyobb tér biztosítását a konzervatív nézőpontnak.
3. Nemzetbiztonság Korlátokat vezetnek be a külföldi hallgatók arányának csökkentésére, az „amerikai értékszűrés” gumifogalmát bevezetve például szigorúbb vízumkiadást eszközölnek és szélesebb körű belbiztonsággal való adatmegosztást vezetnek be.
A genderkérdés
Trump már hivatali ideje elején elnöki rendeletben rögzítette, hogy a szövetségi kormány csak a férfi és női nemet ismeri el, és utasította az állami intézményeket, hogy ennek megfelelően alakítsák át a jogértelmezésüket. Az oktatási minisztérium ezt követően olyan végrehajtási útmutatót adott ki, amely az iskolákra és egyetemekre is kiterjeszti ezt a szemléletet. Az egészségügyi tárca bejelentette, hogy 2026-tól a szövetségi alkalmazotti biztosítás nem téríti a hormonkezeléseket, a pubertásblokkolókat, valamint a nemi megerősítő műtéteket. A kormány több ügyben fellépett a transznemű sportolók részvételét megengedő szabályok ellen, a perekben pedig a biológiai nemen alapuló részvételt támogatta. A Munkaügyi Minisztérium szűkítette a nemi identitás védelméről szóló korábbi állásfoglalásokat; a lakás- és városfejlesztési tárca iránymutatása a női menedékhelyek biológiai nem szerinti elhelyezését preferálja; a Szövetségi Börtönhivatal szintén szigorította a transz rabok elhelyezésének feltételeit. A külügyminisztériumi iratkezelésnél korlátozták a nem-jelölés rugalmas megváltoztatását, és több ügynökségnél megszüntették vagy szűkítették a nemi identitásra vonatkozó adatgyűjtést. Emellett kiszélesítették a vallási kivételeket: például egyes egészségügyi szolgáltatók vallási okokra hivatkozva megtagadhatják a nemi identitással összefüggő kezeléseket.
Művi abortusz
A Trump által republikánus többségűvé formált Legfelsőbb Bíróság 2022-ben – az ún. Dobbs-ítélettel – az abortuszszabályozást szövetségi szintről az államok hatáskörébe adta vissza; ezt követően több republikánus állam jelentősen szigorított. Ezt a vonalat folytatva Trump rendeletben megerősítette a Hyde-szabályt (szövetségi pénz nem fordítható művi abortuszra), és újraélesztette a „globális elnémítási szabályt”, amely kizárja a külföldi segélyekből azokat a szervezeteket, amelyek abortusszal kapcsolatos szolgáltatást vagy tanácsadást nyújtanak. A kormány visszavonta a Biden-kori EMTALA-irányelvet is, amely az életmentő sürgősségi ellátás részeként egyes állami tiltások ellenére is lehetővé tette az abortuszt. A korlátozások mögött rendszerint az a vallási meggyőződés áll, hogy már a megtermékenyítés pillanatától teljes értékű emberről van szó, gyakran azzal érvelve, hogy már egyetlen sejt is lélekkel rendelkezik. Minderre azonban tudományos bizonyíték nem létezik.
Részigazságok
A trumpi politika nem írható le pusztán esztelen rombolásként: vannak benne logikus elemek és legitim problémák megoldására irányuló törekvések is. Az egyenlőséget és az emberi méltóság védelmét zászlajukra tűző baloldali irányzatok időnként szélsőségekbe csúsznak át még az egyetemeken és a tudományos közéletben is, és már a véleményszabadságot is jelentősen korlátozzák ennek jegyében. A DEI esélykiegyenlítő célja alapvetően humanista indíttatású, mégis érthető az aggály, hogy egyes programok sérthetik a tehetségalapú (meritokratikus) kiválasztás eszményét. Egy gyakran idézett példa: a Kaliforniai Egyetem, Berkeley egyik felvételi körében a pályázók 76 százalékát utasították el sokszínűségi nyilatkozatuk miatt, anélkül, hogy megnézték volna a kutatási eredményeiket. A felvételizőknek például azt kellett taglalniuk, hogyan segítették a hátrányos helyzetű hallgatókat. A Tudományos Akadémia is szélsőséges DEI szempontokat épített be a tagfelvételbe: létszámkorlátozással büntetik azokat az egységeket, amelyek nem megfelelően alkalmazzák a DEI elveket (például „egy csomó fehér férfit választanak be a Harvardról”). A tudományos közösségben belül kemény kultúrharc zajlik: a DEI szélsőséges támogatói főként az egyetemi adminisztrációban és a társadalomtudományokban, kritikusai pedig inkább a természettudományokban vannak túlsúlyban. A napokban megjelent Harc a tudományban (The War on Science) című könyvben számos ismert kutató – köztük Richard Dawkins, Lawrence Krauss és Steven Pinker – emeli fel a szavát a szólásszabadságot, a nyílt vitát és a tudomány működésének intézményi kereteit érő jelenlegi fenyegetés ellen. A dolog pikantériája, hogy a Trump-adminisztráció a józanabb felfogás mellé állt, viszont a kiegyensúlyozottságra való törekvés helyett intoleranciába csúszott. Másrészt, az egyetemi autonómiába történő kormányzati beavatkozás nem megengedhető – ráadásul ez a beavatkozás nem is csupán ezt a kérdéskört érinti. A transznemű és interszexuális sportolók női kategóriában való indulása a versenyeken szintén egy valódi probléma, hiszen a férfi anatómia versenyelőnyt jelent, ezért fontos a biológiai nem tisztázása. Más esetben vitatni a nemválasztás jogát viszont nem lenne szabad, még ha egyes szélsőséges baloldali megközelítések a másik végletbe csapnak is át azzal a hamis állítással, hogy csupán társadalmi nem létezik. A bürokrácia elburjánzása is egy létező probléma, ezért a csökkentése önmagában nem az ördögtől való. A problémát a „fűnyíróelv” és a politikai lojalitás szerinti szelekció jelenti. Az állami kiadáscsökkentés is észszerű törekvés, főként az extrém magas államadósság miatt, ami közel 38 ezermilliárd dollár. Viszont az ezzel párhuzamos adócsökkentések (melyek főként a gazdagok zsebét gyarapítják), a védelmi kiadások növelése és a túl optimistán számolt vámbevételek sok közgazdász szerint hosszútávon tovább rontják a büdzsé helyzetét. Továbbá, a művi abortusz szigorításával párhuzamban, a Trump kormány – egyelőre ugyan még csak előtanulmányok végzett és irányelveket készített, de – szándéka a mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáférés bővítése. Ráadásul, az általában vallási/konzervatív „pro-life” megközelítéssel szembeállított baloldali „pro-choice” ideológia, „az én testem, az én döntésem” szemlélete is sántít, hiszen egy magzat nem egy női szerv, hanem egy önálló élet.
Fékek és ellensúlyok
A Kongresszus költségvetési és ellenőrzési jogköreivel, a szövetségi bíróságok pedig jogi eszközeikkel fékezhetik a Trump-kormány vitatott lépéseit: a Szenátus és a képviselőház blokkolhatja a finanszírozást, illetve meghallgatásokkal és idézésekkel nyomást gyakorolhatnak, a bíróságok pedig ideiglenes tiltásokkal vagy eljárásjogi hibákra hivatkozva felfüggeszthetik a rendeleteket. Megosztott hatalmi felállásban a kontrollnak nagyobb az esélye; az erőviszonyokat a 2026-os félidős választások alakíthatják át.
Menetelünk egy disztópikus jövő felé
Az új amerikai adminisztráció intézményesített háborút vív a tudomány ellen (is), ami egy minőségileg új fejezet a modern nyugat történelmében. A tudományos közösség tiltakozása feltűnően erőtlen, főként az egzisztenciális félelem miatt. A tudományellenes politika képviselőit a választói irracionalizmus tartja hatalomban, melynek legyőzéséhez a tudatlanság ellen kellene felvenni a harcot. Ennek módját azonban még nem találta meg az elefántcsonttorony-léthez szokott közösség. Egy dolog azonban biztos: a jövő nemzedékének kellene olyan oktatást biztosítanunk, hogy képesek legyenek a tudomány és a ráció jegyében működő, élhető társadalmakat és földi civilizációt építeni. A digitális világban ehhez már nem kell bemennünk az iskolatermekbe.
