Könyvet írtak Orbán Viktor viszonyáról a nőkhöz, nem túl hízelgő a kép

Az Orbán-rendszerről eddig született könyvek a rendszer macsóságát tudták megmutatni, ezért szükségszerűen hiányoztak belőlük azok a történetek és azok a rendszerszintű anomáliák, amik meghatározzák a nők (és a férfiak) sorsát és szerepét a magyar társadalomban – mondta Balázs Zsuzsanna újságíró az Orbán Viktor nőügyei / Az illiberális genderpolitika működése és hatásai című kötet bemutatóján, amelyet Pető Andrea történésszel, a CEU Demokrácia Intézetének kutatójával közösen írtak. Fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy olyan könyvet akartak írni, amely nem csak nőkről és nem csak a nőknek szól.

Pető Andrea szerint fontos pillanatban vagyunk, mert

Éppen ezért egy olyan könyv született, amely „tudományos igényű, de mégis olvasmányos, bárki számára hozzáférhető elemzést kínál a Magyarországot másfél évtizede kormányzó miniszterelnök illiberális kormányainak a nőket és férfiakat egyaránt érintő genderpolitikájáról” – áll a kötet hátsó borítóján. A cél, annak elemzése, hogy miért lehet népszerű a Fidesz a magyar nők körében, miért szavaznak a nőket szigorú keretek közé terelő Orbán-rezsimre, annak ellenére, hogy az az elmúlt 15 évben leépítette a nemzeti és nemzetközi antidiszkriminációs és egyenjogúsági jogi kereteket, gyakran bizonyos női csoportok kárára. A cím arra az emlékezetes pillanatra utal, amikor a washingtoni magyar nagykövet visszahívása kapcsán Orbán Viktor azzal a mondattal szerelte le az érdeklődőket: „Nőügyekkel nem foglalkozom!”.

Böcskei Balázs politológus, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója szerint a témának most nagy a tétje, mivel a nemzetközi tapasztalatok szerint az illiberális politikai erőket nők nélkül nem lehet leváltani, miközben ezek a politikai erők nők nélkül nem tudnak hatalomban maradni sem. Böcskei szerint a jelen gazdasági helyzetben a nők egy része olyan helyzetbe kerül, hogy a biztonsága – vagy legalábbis annak illúziója - érdekében kénytelen elfogadni a „patriarchális alkut”. Ennek az alkunak egyik szimbóluma Novák Katalin volt, aki köztársasági elnökként is megtestesítette a Fidesz ideális nőképét – a háromgyerekes dolgozó anyát, aki süt, főz, karitatív tevékenységet folytat, és közben papírzsebkendővel mossa az ablakot. Hangsúlyozta: bár nagyon kevés kutatás készül kifejezetten női fókusszal, azt lehet tudni, hogy erre a konzervatív, illiberális ajánlatra van kereslet a magyar társadalomban.

Pető Andrea hangsúlyozta, hogy az illiberális állam erőforrásként tekint a nőkre, olyan módon élősködik rajtuk, mint a tapló a fa törzsén – például velük végezteti a gondoskodási feladatokat. Úgy gondolja, ennek a rendszernek valójában nem családpolitikája van, csupán egy meghatározott családtípust támogat, miközben lassan megkérdőjelezi a nők jogait, például hogy a felsőoktatásba kerüljenek, vagy (mint az az Egyesült Államokban történik), akár a szavazati jogukat is. A történész arra is felhívta a figyelmet: a kormányzat a különböző brüsszeli jelentésekben egészen sokáig nagyon kiválóan beszélte azt a társadalmi nemek egyenlőségére vonatkozó szaknyelvet, amely szükséges volt a különböző európai uniós források lehívásához, miközben itthon már EU-ellenes retorikát folytatott. Ezután történt egy fordulat, Pető Andrea szerint ekkor alakult ki Magyarország legsikeresebb exportterméke, az illiberális nőpolitika és családpolitika, ezzel a sikertermékkel „haknizik” most különböző külföldi szervezeteknél Novák Katalin. A közeljövő egyik legfontosabb kérdésének azt nevezték, hogy vajon érkezik-e a politikai ajánlat azoknak a női szavazóknak, akik nem illeszthetők bele ebbe a nőképbe.