Plafonok és pofonok – Konferenciát rendeztek a nők médiabeli jelenlétéről és szerepéről, jellemző, hogy szinte csak nők mentek el rá

Az élet szinte minden területén hátrányban vannak a nők – miért lenne ez másképp a média világában? Itt nemcsak arról van szó, hogy az újságírók, szerkesztők, tartalomgyártók körében milyen arányt képviselnek a nők, hanem arról is, hogy a hírekben milyen arányban szerepelnek, és milyen kontextusban említik őket. 

Csisztu Zsuzsa, a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség alelnöke megdöbbentő számokkal és tényekkel szembesítette a jelenlévőket. A mai sportvilágban minden az eredményekről – és persze a pénzről – szól. Már nem a romantikus 70-es, 80-as években vagyunk – világított rá az egykori tornász –, világszinten teljesítő élsportoló csak olyan emberből lesz, aki ennek szenteli az egész életét. Abban pedig, hogy a befektetett munka függvényében mit tud ebből kivenni egy férfi és egy nő, óriási szerepe és felelőssége van a médiának. Simone Biles hatszoros olimpiai, 23-szoros világbajnok tornásznőt hozta fel példaként, aki a tornasport valaha volt legeredményesebb tornásza – ideértve a férfiakat is –, ehhez képest aktív pályafutása során mindössze 200 ezer dollárt keresett a tornasportból, míg reklámbevételekből és üzleti kapcsolatokból 11 milliót. Mindeközben Usain Bolt nyolcszoros olimpiai és 11-szeres világbajnok atlétának amikor visszavonult, nagyjából 90 millió dollár volt a teljes bevétele. Hozzátette: van azért olyan sportág, ahol gyakorlatilag nincs különbség a nemek díjazása között, ez pedig a tenisz. Csisztu Zsuzsa egy olyan területen tevékenykedik, ami a mai napig a férfiak terepe, ahol a nőknek borzasztó nehéz érvényesülni, ezt mutatta be egy ábrán, amely alapján globálisan 8 százalék a nők aránya a sportújságírók között. Hozzátette: a magyarországi arány ennél sokkal jobb, a szövetségük 800 tagot számlál, és ennek 30-40 százaléka nő.

A második nyári olimpián még csak 22 nő vett részt, 1988-ban Szöulban a versenyzők 26,1 százaléka került ki közülük, Rióban már 45,2 százalékuk, tavaly Párizsban pedig a versenyzők 49 százaléka volt nő. Azonban nemcsak az a fontos, hány nő indul egy versenyen, hanem az is legalább ennyire lényeges, hogy ők hogyan jelennek meg a tudósításokban. Az a jó hír, hogy ezt a tartalomgyártók tudják befolyásolni.

ami meghatározó jelentőségű abban, hogy a láthatósága megszületik-e egy sportolónak. Csisztu Zsuzsa megjegyezte: az olimpiai közvetítések egyébként nagyon pozitív irányba tolják el a sportolónők megítélését, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra az elképesztő különbségre, amely a nyelvezetben tapasztalható, amikor egy női vagy egy férfi sportoló teljesítményét közvetítik. 2008-ban a CBC készített egy kutatást arról, hogy a férfi és a női toronyugrás döntőjének közvetítésekor milyen jelzőket használtak a kommentátorok. „Mondanom sem kell, kire használták a »szerencsés« jelzőt, és kire azt, hogy »tökéletesen sikerült az ugrása«. A férfiakat általában úgy mutatják be, hogy a rivalizálás, versengés szavakat használják, statisztikákat sorolnak, míg a nőkről szentimentális módon beszélnek, nahát, visszatért szülés után.”

A képi megjelenítés ugyancsak árulkodó, míg a nőket szexis pózokban, civil szerepben szeretik fotózni, addig a férfiakról szinte mindig olyan képet választanak a szerkesztők, ahol éppen akcióban vannak a sportágukban. „A médiának óriási a szerepe abban, hogy ezeket a társadalmi sztereotípiákat erősítjük, úgy tekintünk a női bajnokra, hogy szerencsés napja volt – bár igaz, hogy 25 évet rakott bele –, vagy úgy tekintünk rá, mint ugyanolyan kimagasló teljesítményre képes emberre” – jegyezte meg az egykori élsportoló.

Tükörkép vagy torzkép? címmel ezután Hermann Irén, az Egyenlítő Alapítvány tartalom- és termékfejlesztési menedzsere moderálta a kerekasztal-beszélgetést, amelyen Csáti Melinda, a Ringier Hungary vezető szerkesztője, Gergely Márton, a HVG főszerkesztője és Pácsonyi Daniella, a Central Médiacsoport kreatív és kommunikációs igazgatója boncolgatta a női reprezentációt a médiában, illetve azt, hogyan születnek meg a döntések a szerkesztőségekben a nők szerepeltetéséről, és ezeknek a döntéseknek milyen következményei vannak/lehetnek. Csáti Melinda szerint nagy a baj, és bár sok minden javult az elmúlt években, még mindig rengeteg területen kellene fejlődni, változtatni. Náluk alapvetés, hogy minél több női alkotónak, tehetségnek adjanak lehetőséget, reprezentálják a fiatalokat. Az év utolsó két lapszámát kizárólag nőkkel készítik el, és ez látszik is az anyagokon, hiszen a nők kreativitása, impulzivitása jobban előtérbe kerül. „A női közösség ereje a végeredményben is megmutatkozik.”

Pácsonyi Daniella arról beszélt, hogy az ő lapjaik többsége nőknek szól, de a napi munkaszervezés során kiemelten fontos náluk, hogy nem nemekről, hanem szakemberekről beszélnek. Ugyanakkor úgy látja, hogy a médiában sokkal nehezebb a nők helyzete, sokkal többször kell bebizonyítaniuk, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak. „Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy azért kerülsz fel egy szakértői listára, mert kiderül, ki a párod, nem azért, mert 20 éve benne vagy a szakmában.”

Gergely Márton kiemelte: azért ő képviseli a szerkesztőségét, mert azt akarta reprezentálni, hogy ez egy közös feladat, nem arról van szó, hogy ezt a nőknek kell megoldaniuk – de nem is a férfiaknak. – Azt érzem, hogy a fiatal korosztályban szerencsére már teljesen más a hozzáállás, sztereotípiák nélkül követelnek hangot és lehetőséget maguknak a kolléganők. Hozzátette:

A rendezvény zárásaként Vámosi Mariann, a Projectis Consulting alapítója és vezető tanácsadója tartott rövid workshopot a résztvevőknek. Háromfős csoportokban tárgyaltuk meg azokat a kérdéseket, hogy milyen problémákkal találkozunk a munkánk során, és milyen megoldási javaslataink vannak annak érdekében, hogy javuljon a nők helyzete a médiában. A közös gondolkodás egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy szükség lenne összeállítani egy szakértői listát, amelyben olyan nők szerepelnének, akik a területük elismert tekintélyei, és vállalják a megszólalást a médiában. Fontos lenne továbbá az érzékenyítés és a képzés – a férfi kollégák számára is.