A közélet a férfiak játszótere, a női politikusok sokkal keményebb beszólásokat kapnak a közösségi médiában

A Politics and Gender folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint a női politikusok nagyobb valószínűséggel szembesülnek identitásalapú támadásokkal a közösségi médiában, mint férfi kollégáik – írta meg a Euronews. A kutatók több mint 23 millió kommentet elemeztek az X közösségimédia-platformon, korábbi nevén Twitteren, amelyek német, spanyol, egyesült királyságbeli és amerikai politikusoknak szóltak. Abban az időben a platformon még aktív tartalommoderálás működött. Az derült ki, hogy míg a férfiak és a nők hasonló számú online támadásnak vannak kitéve, a férfi politikusokat általában általános sértésekkel veszik célba, a női politikusokat viszont gyakrabban támadják a megjelenésük, nemük, etnikai hovatartozásuk vagy az erkölcsük miatt.

Európában a hírnévnek kevés köze van a támadásokhoz. A kutatók megállapították, hogy a női politikusok ismertségüktől függetlenül szembesülnek udvariatlan tweetekkel, és gyakrabban ki vannak téve az ilyen támadásoknak, mint férfi kollégáik. A tanulmány „udvariatlanként” (uncivil) minősítette azokat a tweeteket, amelyek gyűlöletbeszédet, nemi sztereotípiákat, kirekesztő nyelvezetet (például a nőknek otthon kellene maradniuk ahelyett, hogy politikát csinálnának), a személyiségi jogok fenyegetését, szidalmazást, karaktertámadást (hazug, áruló), vulgáris kifejezéseket, szarkazmust, csupa nagybetűs kiabálást, illetve megalázó szöveget tartalmaznak. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ezek az online támadások arra késztethetik a nőket, hogy csökkentsék az online jelenlétüket, és eltántoríthatják őket a politikai tisztségektől.

De vajon mi vezérli ezt az online ellenségességet? A mélyen gyökerező társadalmi attitűdök, az azokat felerősítő technológiai rendszerek, vagy mindkettő? „A technológia gyakran tükörként működik” – mondta Sandra Wachter, az Oxfordi Egyetem és a potsdami Hasso Plattner Intézet professzora. „Azok, akik már most is elnyomást és diszkriminációt tapasztalnak a társadalomban, nagyobb mértékben szembesülnek ezzel, ha a technológiát korlátlanul bevezetjük” – tette hozzá. Megjegyezte, hogy a társadalmi és történelmi okokon túl a nők elleni online támadásokat a nagy technológiai vállalatok gazdasági érdekei is vezérlik, ugyanis szerinte ezeknek az üzleti modelljét úgy tervezték, hogy a felhasználókat a lehető leghosszabb ideig online tartsák, így minél több hirdetést tudjanak eladni. „Az emberek olyan tartalmakat akarnak látni, amelyek felháborítóak. Ezek jobban lekötik őket.” Ez az egyik fő oka annak, hogy a gyakran szenzációhajhász hangvételű álhírek gyorsabban és szélesebb körben terjednek el, mint a valós információk. Wachter szerint ennek ellenére sokan nincsenek tisztában a problémával.

A Euronews cikkében néhány mondat erejéig megszólal Pető Andrea történész, a CEU, Bécs egyetemi tanára és a CEU Democracy Institute, Budapest kutatója is, de lapunk megkereste őt, hogy bővebben fejtse ki a véleményét. „A Euronews cikke azért fontos, mert az újságírók végre egy tudományos cikk kutatási eredményei alapján tesznek fel kritikus kérdéseket. A Gender and Politics egy olyan folyóirat, amelyik a niche társadalmi nemekkel foglalkozó kutatásokat közöl. A több mint 70, a társadalmi nemek témájában publikáló nemzetközi, szakmai folyóirat egyike, amely nemzetközileg elismert és külső, független bírálat biztosítja a cikkek szakmai minőséget” – kezdte a kutató, aki azonban arra figyelmeztetett, hogy több probléma is van azzal, hogy a kutatócsapat AI-jal végezte az elemzést. „Ez egyrészt összetéveszti a valóságot a tweetekkel, másrészt az AI, ahogy a szerzők is írják, nem képes megragadni a különböző jelentésbeli nüanszokat. A másik probléma, hogy »anekdotaszerű« bizonyítéknak minősíti a cikk azt a sok kvalitatív kutatást, amelyek bizonyítják, hogy a női politikusok és nők a közéletben lényegesen több és durvább támadásnak vannak kitéve, mint a férfi kollégáik, csak azért mert nők. Ennek oka, hogy a közélet a férfiaké, és a nőket mint betolakodókat próbálják kiűzni innen különböző módszerekkel, amelyek közül a legdurvább a nemi erőszakkal fenyegetés. A politika magas presztízsű és nagyhatalmi szakma, így az oda belépő nőknek nagy konkurenciával kell megküzdeniük, és több erőforrással kell bírniuk” – fejtette ki Pető Andrea.

A cikk ezeknek a fenyegetések mérésére egy „uncivility” skálát állított fel, amit az egyetemi tanár szerint nehéz lefordítani, mert a magyar udvariatlanság, kulturálatlanság, gorombaság, illetlenség, tapintatlanság, modortalanság fogalmakból hiányzik a normatív civilizatórikus gőg, azaz hogy az egyetlen elfogadható viselkedés az, amit a cikk írói képviselnek. „A cikk egyik problémája, hogy azokat, akik durva posztokban támadják a női politikusokat, nem civilizáltnak nevezi. Ez több szempontból is hibás. Először is elfelejti, hogy a social media nemcsak csatorna, hanem egy érzelmeket és értékközösségeket generáló és normalizáló platform. Tehát az ott posztolt üzenetek folyamatosan változnak a többiek hatására. Másrészt az antiliberális fordulat éppen azért következett be, mert a felsőbbrendű normatív gőggel szemben az úgynevezett »szégyentelen polgárok« eddig sikeresnek tűnő forradalmat vívnak.

Ez egyrészt az addig elfojtott identitás normalizációja a social media nyilvános közterében, másrészt az antiliberális erők sikeres mobilizálási stratégiája, hogy a társadalmak szövetét, amely szolidaritásra épül, szétzúzzák, és ellenségképeket gyártsanak, akik ellen küzdeni kell. Ilyenek a női politikusok is.”

A cikk különbséget talált az amerikai és az európai politikusnőket ért fenyegetésekben. Pető Andrea elmondta: ennek az egyik oka, hogy

Európában más a jogi környezet, de a különleges nőket ott is verbális inzultussal és gyűlöletbeszéddel próbálják eltávolítani a közéletből. Véleménye szerint Magyarországon az online térben a nőket érő támadások csak növekedni fognak azzal, hogy az illiberális magyar kormány a szakpolitizálást a digitális térbe húzta vissza, mert se ideje, se pénze, se ötlete nincs már az érdemi szakpolitizálásra. Itt pedig a nők mindig védtelenebbek, sőt a nőket ért támadásokkal a politikai tábor összetartó erejét lehet növelni. „Az illiberális állam egy »kartondoboz állam«: úgy néz ki, mintha állam lenne, de nem tölti be az állam funkcióit. Azaz nem segít azoknak, akik rászorulnának, így azok, akik védelmet remélnek az erőszaktól – legyen az egy fenyegető poszt vagy egy politikus lúggal támadó rokona –, nem számíthatnak rá. Itt is különbségek vannak, hiszen amikor egy 48 éves nő posztolt fenyegető tartalmat Orbán Viktorról, kiszállt a TEK, miközben sokunk rendőrségi panaszát, hogy szüntessék meg az online zaklatást, simán ignorálta. Tehát hiába van elvileg egy intézményrendszer, az kiüresedett, és nem működik. Az AI tweetkutatás ezt sem tudja megragadni, mert az AI csak azt látja, hogy vannak olyan hatóságok, ahol elvileg panaszt lehet tenni, de hogy aztán mi történik, arról az AI-nak fogalma sincs.”