Lemondott Sébastien Lecornu francia miniszterelnök, gyászos rekordot tudhat magáénak

Hétfőn bedobta a törülközőt Sébastien Lecornu kinevezett francia kormányfő. Mint televíziós beszédében fogalmazott, nem voltak a feltételek adottak ahhoz, hogy életképes kabinetet hívjon életre. Ezzel szomorú rekordot állított fel: soha ilyen rövid ideig nem volt miniszterelnöke Franciaországnak.

Ez a rekord jól jellemzi

Az államadósság elérte a GDP több mint 114 százalékát, ami kétszerese az EU által előírt 60 százaléknak.

A költségek visszafogásához reformokra lenne szükség. Csakhogy a párizsi kormánynak nincs meg a többsége, a baloldali blokk és a szélsőjobb Nemzeti Tömörülés (RN), Marine Le Pen pártja nem érdekelt abban, hogy népszerűtlen megszorításokhoz adja a nevét. Ennek az eredménye azonban egy kilátástalan politikai helyzet és egy folyamatosan növekvő adósságállomány.

Lecornunak is be kellett látnia: bárkit jelöljenek is ki miniszterelnöknek Franciaországban, mindegyikük ugyanazzal a gonddal szembesül: nem tud a kormányzáshoz szükséges stabil bázist kialakítani a képviselőházban. 2024 januárja óta Lecornu már a negyedik bukott miniszterelnök. A kormányfők bukását felgyorsította maga Emmanuel Macron azzal, hogy 2024 júniusában feloszlatta a parlamentet: a kabinet ekkor vesztette el többségét.

Lecornu mindent elkövetett azért, hogy megnyerje potenciális partnernek a szocialistákat. Ugyanezzel kísérletezett például közvetlen elődje, Francois Bayrou, de ő is falakba ütközött. A gond ugyanis az, hogy a szocialisták ragaszkodnak ahhoz, hogy megadóztassák a gazdagabb rétegeket. Ezzel kapcsolatban sok szó esett a Zucman-adóról, amit a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzoráról neveztek el. Ennek értelmében a 100 millió eurónál magasabb adókat két száalékos adókulccsal sújtanák. Ebbe azonban a kabinetet támogató jobbközép Republikánusok nem mentek bele, s a kormányból való kilépéssel fenyegettek. Ugyanígy hallani sem akartak a szocialisták másik „vesszőparipájáról”, a nyugdíjreform visszavonásáról, amely előírja, hogy 2030-ig 62-ről 64 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Ez szintén vörös vonalat jelentett a Republikánusok számára. Tehát ha Lecornu teljesítette volna a szocialisták bármely követelését, mostani koalíciója is szétesett volna.

Lecornu múlt pénteken komoly gesztust tett a szocialistáknak azzal, hogy bejelentette, nem kívánja bevetni az alkotmány 49.3-as cikkelyét a jövő évi költségvetés elfogadásánál, ami azt jelenti: parlamenti vitára bocsátja a büdzsét és nem a képviselőház megkerülésével kívánja elfogadni azt. Ugyanakkor ez kevés volt a baloldali pártnak, Olivier Faure, a párt főtitkára ekkor jelentette be: vonják vissza a nyugdíjtörvényt.

A Republikánusokat vezető Bruno Retailleau belügyminiszter azonnal bírálta az új kabinetet, kijelentve, mert szerinte az „nem tükrözi a megígért szakítást” a múlttal. A jobboldali pártnál sokan úgy érezték, hogy Macron hívei túlsúlyba kerültek, és a kormány inkább a centrista macronizmust, mintsem az ígért jobboldali fordulatot képviseli.

Konkrétan arról van szó, hogy egy év után Bruno Le Maire váratlanul visszatért volna a kabinetbe, a védelmi miniszteri székbe. A döntés a többség és az ellenzék soraiban is megütközést keltett, hiszen a volt pénzügyminisztert sokan a korábbi gazdasági válságok egyik felelősének tartják. A Republikánusokat különösen zavarja Le Maire jelenléte, őt ugyanis árulónak tartják: még 2017-ben, amikor Emmanuel Macront először választották meg államfőnek, átlépett az akkor még LREM-nek nevezett Macron párthoz. Ami a további miniszteri listát illeti, Roland Lescure váltotta volna Éric Lombard-t a gazdasági tárca élén, neki kellett volna meggyőznie a szocialistákat, hogy ne támogassák a kormány elleni bizalmatlansági indítványt. Ebből azonban már nem lesz semmi.

Lecornu azért döntött a távozás mellett, mert keddi programbeszéde után máris bizalmatlansági indítványt indítottak volna ellene, ami vélhetően sikerrel is járt volna. Ezzel azonban elkerülte a nyilvános megaláztatást.