Anyaként most megfulladsz

Szülés után, ha nincs egy munkahelyed, ahová visszatérhetnél, anyaként csak fuldokolsz a munkaerőpiacon. Nekem ilyen nem volt: a terhesség végén, amikor eljöttem, csúnyán összevesztünk a munkaadómmal, így végleg távoztam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de egyszerűen kétségbeejtő, hogy olyan pozícióra, ahol a korábbi tapasztalataim alapján megfelelnék, és a gyereknevelést is össze tudnám egyeztetni a munkával, lényegében nincs valódi esélyem – mesélte Krisztina. Már az is jellemzi a helyzetét, hogy beszélgetésünk elején kérte: módosítsunk a nevén, mert nem akarja, hogy ráismerjenek, és emiatt talán a maradék lehetőségek is bezáruljanak előtte.

A hazai családtámogatási rendszer egészen addig működik, amíg a gyermek világra nem jön – folytatta. Babaváró hitel, adókedvezmények, sőt a közelmúltban bevezetett és még bevezetendő szja-kedvezmények egyaránt nagyon hasznosak, de azon nem segítenek, hogy az utcáról érdemi eséllyel pályázz egy állásra. Ahogy fogalmazott: „Négyórás állások gyakorlatilag nem léteznek Magyarországon. Ez mese, illúzió!” Az ilyen lehetőségeket jellemzően csak a visszatérő anyák alkudják ki maguknak, új pályázók előtt nem nyitnak meg ilyet. 

Krisztina 2023 eleje óta keres munkát. Voltak kevésbé intenzív és kifejezetten aktív időszakok is, amikor szinte minden szóba jöhető pozícióra jelentkezett. Csak multinacionális cégeknél próbálkozott, mert ott a Covid óta működik a részleges home office. A kkv-knál ez legfeljebb ígéret, ami hamar szertefoszlik. Márpedig az otthoni munkavégzés számára elengedhetetlen: gyermeke SNI (sajátos nevelési igényű) kódot kapott, így rendszeresek a telefonok az óvodából, most már az iskolából is, hogy „helyzet állt elő”. Nem olyan gyerek, akit reggel beviszel, és délután négyig rá sem kell nézni - jellemezt a helyzetét. Éppen ezért szinte nélkülözhetetlen számára a négyórás, vagy olyan nyolcórás munkaidő, amit rugalmasan lehet kezelni. „Ez nem különleges igény. Rengeteg anya van a munkaerőpiacon, aki hasonló cipőben jár. Csakhogy Magyarországon ez egyszerűen nem működik” – mondta. Példaként említette, hogy Hollandiában vagy Dániában természetes: egy nyolcórás pozíciót kettébontanak, így két anyának tudnak lehetőséget, s ezzel állást biztosítani. Ehhez azonban alapvetően más, támogatóbb munkaerőpiaci szemlélet kellene. A hazai viszont rendszerszinten, a benne lévők szemlélete miatt is borzasztóan merev. 

A keresés elején még nyíltan beszélt az igényeiről az interjúkon, miután egy karriertanácsadóval egyeztetve ezt a javaslatot kapta. Amint azonban szóba hozta - immár a többedig fordulóban - a rugalmasság kérdését, a beszélgetés rendre megtorpant. „Ilyenkor éreztem, hogy megint semmi esély. Ez a hajó is elment” – jegyezte meg. Azóta megtanulta, hogy erről hallgatnia kell, mert így van csak esélye.

Szavai szerint Magyarországon a pályamódosítás is szinte lehetetlen. „Ha beléptél egy szakmába, ott ragadsz, abban dögölsz meg. Kilépni belőle nem tudsz.” Marketinges háttérrel egy idő után PR-ügynökségeknél is próbálkozott, de a szakmai tapasztalat hiánya miatt még interjúra sem hívták. „Kétségbeejtő, hogy valóban mennyire merevek a határok itthon” – fogalmazott.

Egy idő után aztán annak is utánanézett, hogy végül kiket vettek fel a megpályázott állásokra, hátha ebből is tud tanulni tud, s ezzel segít magán. Egyértelmű trendet látott körvonalazódni: a cégek „plug-in embereket keresnek", olyanokat, akik egyik helyről a másikra könnyen átülnek, minimális betanítás után. Pénteken végeznek az előző helyen, hétfőn pedig kezdenek az újon. Többségük a 30-as évei elején-közepén jár, így 40 felett egyre kevesebb esélyt lát. Ehhez jönnek még az életrajzi lyukak: a hosszabb munkamentes időszakok. „Ezek sem az én, sem a sorstársaim esélyeit nem növeli. Mert vannak ilyenek” Ezekre rendre rákérdeznek itthon és ha nem kielégítő a magyarázat - amilyet nehéz adni - máris kiestél a rostán – tette hozzá. Szinte utaznak erre az állásinterkúkon. Három év tapasztalata alapján, azt is levonta következtetésként, hogy ahol a születési évét feltüntette, még visszajelzést sem kapott.

A teljes karrierjét sem részletezi, csak az utolsó 15 év szakmai tapasztalatát foglalja össze. Ezen túl pedig a lakcímét sem tünteti fel, mert hallott olyan esetről, hogy ez is hátrányt jelentett a kiválasztásnál. A szelekció egyik pontja volt a lakcím, ami persze abszolút jogszabályellenes.

A helyzet nem könnyű, de Krisztina továbbra is bízik. Most is van egy ígéretes lehetősége, ahol már a negyedik körön túl van - mondja. „Ennek nagyon örülnék. Remélem, jövő héten visszajeleznek” – zárta beszámolóját.

Az önbizalomvesztés is drámai hatással bír

Szomorúan kevés 4 órás munkahely van ma itthon – mondta a Népszavának Nógrádi József, a Trenkwalder cégcsoport stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója. A 4 és 6 órás állások száma a teljes piac alig 4–6 százalékát teszi ki. Ehhez azért hozzátartozik, hogy akadnak olyan helyek az országban, ahol a nullához közelít ez az arány.

Sok esetben pedig kiderül, hogy a meghirdetett pozíció valójában nem is 4, hanem jellemzően 8 órás, csupán például minden másnap szabad, ami miatt valójában nem egy klasszikus 4 órás munkahelyről van szó, be kell járni. Így a statisztika valójában még rosszabb, mint amit a számok tükröznek. A lehetőségek döntő része egyébként valamilyen adminisztrátori, értékesítői, esetleg bolti eladói munkához kötődik.

Viszonyításként említette, hogy a németajkú országokban a piac jellemzően 30–40 százalékát is elérheti az említett 4–6 órás munkakörök aránya. Ezzel szemben nálunk sajnálatosan arról kell beszélni, hogy ennek egyszerűen nincs hagyománya sem a munkáltatói, sem a munkavállalói oldalon. Igény pedig tetemes lenne. A dolgozók sora ugyanis pontosan tisztában van vele, hogy valójában nem képesek elvállalni egy 8 órás állást, mert az időbeosztásuk nem engedi meg. Ennek ellenére kényszerből vagy elvállalják, vagy sokan kényszervállalkozókká válnak, olyan állásokban mint coach, edző vagy valamilyen tanácsadó.

Sajnos itthon a családbarát munkahelyi minősítés „feltöltésével” sem állunk jól – folytatta. Bár számos vállalat kap ilyen címet, ettől még előfordul, hogy valójában nincs is 4–6 órás munkaköre. Nagyon elvétve lehet csak olyan helyet találni, ami kifejezetten kismamáknak, egyedülállóknak, vagy azoknak szól, akik otthonápolás miatt szorultak ki a munkaerőpiacról. Arról nem is beszélve – folytatta –, hogy ezek a pozíciók olyan kevés bért kínálnak, hogy abból nem lehet így egy családot fenntartani, miközben a válások száma növekszik, tehát az egykeresős családmodellek rendkívül gyakoriak.

Kérdésünkre rámutatott, hogy nagyon nagy körről van szó. Az évente születő 80–90 ezer gyermeket alapul véve, illetve az otthon gyesen, gyeden lévő anyákat, továbbá azokat is ide számolva, akiknek már jó ideje nem sikerül újra csatlakozni a munkaerőpiachoz, összességében csaknem 400 ezer emberről, anyáról beszélünk. Ez a teljes piacnak csaknem a 10 százaléka. Ez óriási szám, és mindenképpen hatalmas munkaerőpiaci tartalék. Így szerinte különösen fontos lenne hatékonyan visszavezetni őket.

Ausztriában erre érdemi tanfolyamok léteznek, működnek, teljesen ingyenesen. Tudomásul kellene venni: ma az informatikai környezet olyan gyorsan változik, hogy sokan 5–10 éves kihagyás után egyszerűen nem értik, mi is zajlik a munkahelyen. Ez pedig a mesterséges intelligencia berobbanásával hatványozottan igaz.

Magyarországon az ilyen célokat szolgáló képzések mind versenypiaci programok, és rendre pénzbe kerülnek, ráadásul inkább felnőttképzések, amelyekhez kismamakedvezményt biztosítanak, de ingyenes képzés nem létezik. Márpedig ilyenekre szükség lenne, mert az egykeresőssé váló családmodellben a háztartások nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy külön tanfolyamot fizessenek. Sokan a gyed végére teljesen lemerülnek anyagilag, és pontosan azért mondanak végül igent egy 8 órás állásra, mert szükségük van a pénzre.

Ez azonban csak a dolog egyik fele – jegyezte meg. Édesanyák gyermekükkel és rendre hasonló problémákkal küzdő társaikkal vannak együtt, beszélgetnek az otthon töltött időszak alatt. Így óhatatlanul többük látóköre beszűkül, ami jelentős önbizalomvesztéssel is jár. Éppen ezért egyfajta mentális felkészítés is fontos lenne számukra, hogy kellő hozzáadott értéket tudjanak nyújtani, különben valóban könnyen kieshetnek a munkaerőpiacról – magyarázta.