Nagyjából 25 városligetnyi lerobbant rozsdaövezeti terület van Budapesten, feltámasztásuk a főváros elemi érdeke lenne

Rákosrendező furcsa vargabetűkkel lezajlott eladása ráirányította a reflektorfényt az egykori fővárosi ipartelepekre, amelyek zöme ma funkcióját veszítve, elhagyatottan pusztul. Van belőlük bőven. Összesen 2700-2800 hektárnyi lerobbant barnamezős területe van Budapestnek, amely karéjalakban húzódik a belső és külső városrészek között Budától Pesten keresztül Kelenföldig. Ez cirka 25 városligetnyi terület. Ezekből 360 hektár jó adottságú, azonnal fejleszthető akcióterület, további 1100 hektárnál valamivel időigényesebb a kármentesítés, a tulajdonviszonyok rendezése és a hiányzó infrastruktúra elemek kiépítése, de közép- és hosszútávon ezek is kiválóan integrálhatók a városba.

A többnyire jó közlekedési lehetőségekkel rendelkező rozsdafoltok most zárványként ékelődnek a városi szövetbe, holott okos ingatlanfejlesztéssel kisvárosias, barátságos környezet, vagy éppen nagyvárosi pezsgés teremthető ezeken a ma többnyire parlagon heverő hatalmas területeken valós alternatívát kínálva az egyre zsúfoltabbá váló agglomerációba tartóknak. Számos külföldi és hazai példa bizonyítja, hogy kedvelt, élhető, a klímaváltozás kihívásaira megoldást kínáló negyed alakítható ki volt ipari, vasúti területeken, raktárak, kikötők funkcióvesztett területein. A folyamat azonban 10-30 évig is eltarthat. A város hosszútávú érdekeinek érvényesítése csak az állam, az önkormányzat és az ingatlanfejlesztők szoros együttműködésével lehetséges.

„Nagyon fontos a lakók bevonása már a folyamat elején, mert minden beruházás többszörös érdeksérelemmel jár, főként a hosszútávú projektek esetén. Az építkezés önmagában megterhelő a környezet számára, de sokan eleve tartanak a változástól. Ennek legyűrésében segít a folyamatos párbeszéd mellett a terület egy-egy ikonikus épületének megőrzése. Angliában például soha nem bontják le a „sarki kocsmát”, de az óbudai Buszesz-gyár megőrzött tornya is hitelesítő magja lehet az új negyednek. A barnamezős projekt sikerének egyik kulcsa az identitás-teremtés” – magyarázta Erő Zoltán, Budapest főépítésze, a CEU fővárosi kampuszán tartott Határtalan tudás beszélgetéssorozat hétfői beszélgetésén, amelynek témája a rozsdaövezetek feltámasztása volt.

A város folyamatos fejlődése, változása során elkerülhetetlen, hogy korábban fontos szerepet játszó területek idővel alulhasznosítottá válnak. A hátrahagyott rozsdaövezetek funkcióváltással újra életre kelthetőek, erre Budapesten is akad számos példa. Erő Zoltán a korai sikertörténetek közé sorolta a Váci úti iroda-folyosót, a Millenárist, a Bosch és a Richter Gedeon fejlesztéseit, a Graphisoft parkot, valamint a Kopaszi-gátat, amelynek fő eleme a MOL-torony. Erről ugyan lehetne szerinte vitatkozni, de a negyed kétségtelenül értékes építészeti megoldásokat vonultat fel. Kiemelte a Marina Partot is, ahol az egykori újpesti téli kikötő helyén egy teljesen új városrész születik. A kevésbé szerencsés projektek közé sorolta a Stühmer csokigyár átépítését. Az elakadt beruházásoknál pedig az Orczy-negyedet említette, hozzátéve, hogy az Opera Eiffel Műhelyháza viszont pompásan sikerült a Kőbányai úton, ahogy nagy potenciál van a szomszédos ipari csarnok átépítésével kialakítandó közlekedési múzeum terveiben is.

Budapest különleges attrakciója lehetne a főépítész szerint a Soroksári Duna-ág mellé szánt Déli városkapu, amelynek impozáns mestertervét a norvég Snøhetta építésziroda és a Sporaarchitects készítette. A főépítész számos inspiráló külföldi példát is felsorakoztatott kezdve Bécs sokat emlegetett, volt vasúti területek átalakítását célzó projekteitől Graz újjászülető raktártelepein és Rotterdam megfizethető lakásprogramján át Koppenhága kikötőinek funkcióváltásáig.

A hazai és a külföldi beruházások egyre pontosabban kijelölik a siker útját. Fontos, hogy az átalakítással ne váljon a terület rezervátummá, gazdagok vagy szegények szegregátumává, legyen sok zöld és ne feledkezzenek meg az intézményrendszer fejlesztéséről sem. Az élhető város gyalogosbarát, minden fontos szolgáltatás elérhető 15 percen belül, a lakások változatosak, legalább az ötöde a piaci lakbérnél olcsóbban elérhető, úgynevezett „megfizethető bérlakás”. Mindezen szempontok figyelembe vételével írják ki a jövő héten Rákosrendező mesterterv-pályázatát.

Angyalföld különleges szerepére hívta fel a figyelmet Kocsis János Balázs városszociológus, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára előadásában bemutatta a kerület születését, a Váci út melletti ipari folyosó kialakulását, a nem kívánatos, de szükséges városi funkciók ide telepítésével kialakult különleges helyzetét és az emiatt rátapadt „úriember arra nem megy” érzületet. Mindez sokat változott a hármas metró, az Árpád híd csomópontjának kiépítésével, a Váci út benépesülésével, ahogy az úszó világbajnokság is sokat javított a városrész megítélésén. Nagyon izgalmasnak találta a Reitter Ferenc utca átalakulását, amely a gettósodó környékből lassan felküzdi magát a keresett beruházási helyszínek közé. Ezen várhatóan tovább lendít Rákosrendező újjászületése. Az elhanyagolt vasúti terület eleddig súlyos árnyat vetett a kapcsolódó angyalföldi városrészekre, különös tekintettel a Szent László utcára. Kihagyott ziccer egyelőre a Rákos-patak revitalizációja és funkcióváltásra vár a bezárt Fáy utcai kínai piac és környezete.

„A város valójában egy felöltöztetett kapcsolati háló. Az ott élők interakcióiból új értékek jönnek létre. A rozsdazónák ezeket a kapcsolatokat szétziláló, megakasztó térfalak. A városnak elemi érdeke, hogy elérhetővé, átjárhatóvá tegye ezeket az elzárt területeket, elősegítve a kapcsolati hálók szövését, a kreatív energiák áramlását” – mutatott rá Kocsis János Balázs városszociológus.

Meglepő módon egyikük előadásában sem tűntek fel még említés szintjén sem olyan városfejlesztési szempontból meghatározó projektek, mint például az orosz milliárdos Rahimkulov Ruszlán fémjelezte Láng-negyed, ahol több mint 8 hektáron esetenként 65 méteres magasságú, 180 méter homlokzati szélességű betonkolosszusok épülnek több mint 400 ezer négyzetméteren. A beruházás 54 pontban kapott felmentést minden létező építészeti szabály alól. De nem esett szó Adnan Polat török milliárdos City Pearl projektjéről sem, amely az egykori Közvágóhíd szinte teljes lerombolásával valósul meg. A 4,6 hektáros területen 6 ütemben megvalósuló új negyedben egymásba érő 12-13 szintes lakótornyokat húznak fel, hatalmas autóforgalmat zúdítva a környékre. Mindkettő az elsők között kapott a kormánytól rozsdaövezeti akcióterületi státuszt és mindkettő nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás. Furcsa módon ezekről a kormányzati technikákról sem esett egyetlen szó sem a mintegy másfél órás urbanisztikai beszélgetésen.