művészet;kiállítás;

Sorsok három sorban

Egy hétfő délelőtt bandukoltam a Nádor utcában. Szeptemberi napsütés, igazi vénasszonyok nyara. Egy nyitott ajtóra lettem figyelmes, bentről kellemes, hívogató hűvösség áradt, képek lógtak, közepén pár nyugágy, amiken kis kék könyvecskék hevertek. 

Megnéztem a feliratot, hol járok: Magyarság háza galéria.

Valamiért megszólított a hely, talán az képek a falon és a levegőben, talán a hűvös nyugodtság. Amikor beléptem, egy férfi köszöntött, először angolul. Gondolom, inkább külföldiek térnek be ide, pedig a képeken magyar verseket olvastam. Mondtam a teremőrnek, hogy magyar vagyok. Megörült nekem és mosolyogva mesélni kezdett. Mint kiderült Csík Mónika, vajdasági magyar költő haiku kiállításába cseppentem bele.

A haiku egy XIII-ik századból származó japán versforma és műfaj, a versek mindössze három sorból állnak, amelyek 5-7-5 szótagból épülnek fel és nem feltétlenül rímelnek. Szeretem a haikukat, mert egyszerűek mégis bölcsek, Fodor Ákos egyik haikuját idézve:

„Mire megtanulsz

énekelni, dalod már

rég nem arról szól.”

A modern élet velejárója, hogy rengeteg kémiai anyaggal érintkezünk anélkül, hogy tudnánk róla. Ezek a vegyületek beépültek a mindennapi használati tárgyainkba, élelmiszereinkbe és a környezetünkbe, és jelentős hatással lehetnek az egészségünkre.