képzőművészet;kiállítás;

Szentgróti Dávid, Bánki Ákos és Baráth Áron – a háttérben Szentgróti művével

Három absztrakt festőművész hasonló, de mégis különböző világa találkozik a Hiány és Jelenlét című kiállításon

Sokatmondó gesztusok.

Hol vagyunk? Mi ez a sok szín, mi ez a formátlan gomolygás? Miért kellett most nekünk ebbe a hófehér csarnokba belépnünk? – tette fel a kérdést Széplaky Gerda filozófus, esztéta szerda este a Hiány és Jelenlét című kiállítás megnyitóján, melyen három absztrakt festőművész, Bánki Ákos, Baráth Áron és Szentgróti Dávid munkáit mutatták be. A Corvin Palace egy éve nyílt Apollo Gallery falain a képeken erős gesztusok cikáznak vibráló színekben, magukkal ragadva a látogatót.

De ha e foltok és színmezők kavalkádja nehezen érthető vagy éppen érthetetlen, akkor mit adhatnak a befogadónak? Széplaky Gerda a megnyitójában részben erre kereste a választ, amihez a művészettörténetből hozott példákat. A 20. században a képzőművészet ugyanis kilépett a figurális ábrázolás kizárólagosságából, és elmozdult a szabad önkifejezés felé, mely a nézőtől nagyobb aktivitást és gondolati munkát igényelt, hiszen innentől fogva semmi sem evidens, amit a vásznon látunk. Az esztéta példának hozta az 1940-es évektől megjelenő amerikai absztrakt expresszionizmust, de szerinte a folyamat már jóval korábban elkezdődött, a 19. században Monet tavirózsás képeivel, melyek sem a világhoz és sem annak igazságaihoz nem köthetők, és nem is egy valóságos tájról akarnak tudósítani.

Kérdés ezután, hogy egyáltalán jelent-e még nekünk valamit a kortárs művészet, például segít-e megérteni a létezésünket? Széplaky szerint az alkotások minden befogadónak más-mást fognak jelenteni, mégis valami közös élményt nyújtanak, ami kegyelmi állapotnak tekinthető.

A tárlat amúgy szintén edukatív jelleggel jött létre. A kurátor, Nagy Nikolette Colette például egy, az absztrakt festészetről szóló történeti kitekintést is elhelyezett a térben, melyből megtudható, hogy mit jelent a második világháború után Európában megjelenő art informel, amely a gesztusokat és az ösztönös alkotást helyezte a középpontba, illetve szó esik ennek legismertebb ágáról, a tasizmusról is. Emellett egy gesztusfestészeti szótárt is olvashatunk, mely segítik a befogadót, hogy közelebb kerüljön a műfajhoz, és könnyebben értelmezze a műveket.

Infó

Hiány és Jelenlét

Kurátor: Nagy Nikolette Colette

Apollo Gallery (Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 1.)

Megtekinthető október 10-ig

De pontosan milyen absztrakt világokat jelenít meg a kiállítás? Bánki Ákos művein például erős színekkel, sötétkékkel, vörössel vagy éppen feketén fehérrel felvitt gesztusok örvénylenek. Míg egy spanyolországi útja során készített Flumen-sorozatának művein mindenféle színek csurognak le a vászonról, így borítva be a képmezőt. Baráth Áron széles ecsetvonással felvitt gesztusai már egy fokkal letisztultabb világot mutatnak, de ezek is energikusak, ami részben annak köszönhető, hogy az alkotó szeret a jazz dallamaira alkotni, de olykor kortárs klasszikus zenét és hiphopot is hallgat, ha megszállja az ihlet.

Hozzájuk képest Szentgróti Dávid akriljai egyszerre játékosak és szigorúak: a képeket precízen szerkesztett vonalak járják át, melyek alatt gyorsan felvitt ecsetvonások cikáznak, miáltal az alkotó két ábrázolást ütköztet, mintha a káoszt és a rendet állítaná szembe egymással.

A muzsikust ezekről is kérdeztük, de szóba került doktori disszertációja és londoni élete is.