Egy paradicsomos kosarat tartó, papírmasé szabadság-szobornak, a dél-texasi határfalon átkelő menekültekről készült festménynek és Hannah Reyes Morales Melegek idősotthona című fotósorozatának aligha lenne túl sok köze Otto Dix, 20. századi német festőművész az első világháború borzalmait bemutató képeihez vagy ahhoz a több ezer hátizsákból álló installációhoz, amelyet Ai Weiwei kínai kortárs művész állított ki a müncheni Művészetek Háza falára 2009-ben.
A művek utóélete viszont mostanra mégis összehozta őket: mindegyik valamilyen módon a politikai cenzúra áldozatává vált, Otto Dix munkásságát a náci diktatúra a „degenerált művészet” bélyegével illette, a korrupt, elnyomó hatalom ellen tiltakozó Ai Weiwei állami zaklatással nézett szembe, Morales fotósorozatát felvonultató World Press Photo kiállításról pedig Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese kérésére Csák János, az akkori kultúráért és innovációért felelős miniszter tiltotta ki a 18 éven aluliakat, a pedofiltörvényre hivatkozva. A papírmasé szabadság-szobornak vagy a menekültekről szóló festménynek pedig most az Egyesült Államoknak a történelemhamisítás és ideológiai elfogultság vádjával kell szembenéznie.
„Szomorú vagyok, hogy a történetük rejtve marad” – Megszólalt a fotós, akinek a képei miatt 18 év alattiak nem látogathatják a Nemzeti Múzeum kiállításátDúró Dóra megköszönte Csák Jánosnak L. Simon László kirúgásátUtóbbi műalkotások ugyanis felkerültek arra a feketelistára, amely augusztus végén a Fehér Ház honlapján jelent meg “Az elnöknek igaza van a Smithsonianről” címmel. A közlemény jó pár olyan gyűjteményi anyagot felsorol, amely a regnáló amerikai kormány szerint nem hitelesen mutatja be a rabszolgaságot, a bevándorlást, a faji és nemi kérdéseket. Ezek között szerepel többek között az Intézet amerikai történelemmel foglalkozó múzeuma, amelynek demonstrációkról szóló tárlata a közlemény szerint kizárólag baloldali ügyeket képvisel vagy elrettentő példaként említi, hogy az intézmény homlokzatára is kifüggesztették az LMBTQ mozgalmat jelképező szivárványzászlót.
Donald Trump kultúrpolitikai hadjárata a Smithsonian Intézet ellen hónapok óta tart. A könyvtárral, állatkerttel rendelkező, 21 múzeumot tömörítő, oktatási, kutatási feladatokat is ellátó intézmény óriással szemben az elnök idén márciusban írta alá azt a rendeletet, amellyel véget akar vetni annak, hogy szerinte a Smithsonian faji és nemi kérdésekben próbálja átírni az amerikai történelmet. Azt, hogy mi ez a helyes irány pedig nem is rejtette véka alá. A közösségi médiában nemrég úgy fogalmazott, a Smithsonian „kicsúszott az irányítás alól”, ahol minden csak arról szól, hogy milyen szörnyű az ország, milyen rossz volt a rabszolgaság és egy szó sem esik a sikerekről, az ország jövőjéről. Az intézményi vezetés szerinte Amerika-ellenes és megosztó (woke) ideológiai irányának felszámolásával alelnökét, J. D. Vance-t bízta meg (aki a Smithsonian igazgatóságának is tagja).
Annyi szent lett Magyarországon, hogy kerülgetni is nehéz őket, Ajsa Luna után Arany Jánost is nyugodtan feljelenthetnékAz elnök álláspontját nemrég Davis Ingle, a Fehér Ház szóvivője a Washington Postnak is megerősítette, aki úgy fogalmazott, az adófizetők pénzét nem szabadna olyan dolgokra költeni, amelyek egymás ellen fordítják az amerikaiakat. A Smithsoniannak a történelmet pontosan, őszintén és tényszerűen kell bemutatnia. A kultúrharc részeként jelenleg vizsgálat alá vonják az Intézet 8 intézményét, köztük az amerikai történelemmel, a természettudományokkal, valamint az afroamerikai történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumokat is - úgyhogy a Fehér Ház oldalán megjelent lista a kifogásolt művekről még jó eséllyel bővülni fog.
A brit Múzeumok Szövetségének (MA) értesülései szerint az amerikai múzeumi szakma jó része aggodalommal figyeli az eseményeket: „A gondolat és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető amerikai értékek, és a múzeumok ezeket olyan terek létrehozásával védik, ahol az emberek hiteles, tényeken alapuló módon kapcsolódhatnak a történelemhez, a tudományhoz, a művészethez és a kultúrához” - írta közleményében az Amerikai Múzeumok Szövetsége (AAM) miután augusztus elején a Trump-adminisztráció levélben kérte a Smithsonian Intézet titkárát az intézmény anyagainak felülvizsgálatára. A szakma a cenzúra múzeumokra gyakorolt súlyos hatására figyelmeztetett, amelynek nemcsak a kiállítások politikai ideológiák szerinti átalakítása, bizonyos művészek kitiltása lesz a következménye, hanem az állásukat, megélhetésüket féltő intézményi dolgozók öncenzúrája is egyre gyakoribbá válik majd. Ennek egy része már el is kezdődött: Amy Sherald elsőként mondhatta volna el magáról afroamerikai képzőművészként, hogy önálló kiállítása nyílik idén a Smitshonian galériájában. Erre viszont a művész döntése alapján nem kerül sor, miután a múzeum tárgyalást kezdeményezett vele arról, hogy az Arewà Basit modellt fekete transznemű szabadságszoborként ábrázoló műve helyet kapjon-e a kiállításon. A múzeum álláspontja szerint felajánlott valamiféle alternatívát az alkotás mondanivalójának képviseletére, de a művész a politikai cenzúra elleni tiltakozás jeleként inkább lemondott a lehetőségről.
