Délután fél három, a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) helyszíne szinte kong az ürességtől. Pár álmos fiatal, és néhány család lézeng csak. Az éttermek, bárok még zárva, mindenhol kávét keresünk, de az egyetlen talpon lévő pultos, csak annyit mond: „szerintem nekem nincs”.
Ahogy sétálunk tovább, észrevesszük, szinte az egész állam kitelepült, a rendőrségnek több sátra is van, de képviselteti magát a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) is, az MVM pavilonján pedig LED-kijelzőn olvashatunk az energia fontosságáról. A kemping közelében, egy kis színpad előtt a készenléti rendőrség tart bemutatót, az ember még azt is gondolhatná, hogy valami nagyszabású akció közepébe csöppent. Van itt gumi kés, golyóálló mellény, és a gyakorló pisztolyból pár lövés is eldördül. A sátrakból pár fiatal kikandikál, bizonyára a durrogtatás felkeltette őket.
Fél négykor még mindig kevesen vannak ébren, de azért kezd előmerészkedni az ifjúság, indul az élet.
- Milyen ma fiatalnak lenni Magyarországon? – kérdezzük. – Nehéz! – hangzik a felelet egy 19 éves lánytól és barátnőjétől, akik ápolóként végeztek, de jelenleg cukrászdában dolgoznak.
– Nincsenek lehetőségeink. Hiába csináltuk meg a technikumot, nem tudunk elhelyezkedni, mert ahhoz kevés a papírunk – mesélik, és azt is elárulják szinte heti hét napot dolgoznak, egy cukrászdában, de félretenni aligha tudnak belőle, mert minden nagyon drága, a bérek meg alacsonyak.
– Ebben a korban már nem úgy mész haza, hogy anyukádtól kérsz pénzt. Így csak kiadás, kiadás hátán, esélytelen, hogy jogosítványra, autóra félretegyünk. A lakásról már ne is beszéljünk, hol tudnék összeszedni ötmillió forint önerőt egy hitelre? – nevetnek lemondóan.
- Vajon egy kormányváltás megoldaná ezt a problémát? – faggatózunk. – Négy év alatt nem lehet rendbe hozni az országot, és sajnos pont a mi korosztályunk, amelyik mindent most akarnak. Tartok tőle, hogy a fiatalok fel fogják adni az egészet. Engem is csak a család marasztal az országban, különben elmennék – mondja egyikük, barátnője pedig szaporán bólogat.
„Ha még egyszer győz a Fidesz, akkor nekem nem ebben az országban lesz családom”Két fiú sincs sokkal jobb véleménnyel a hazai kilátásokat illetően, egyikük rövidre zárja: – A kormány ad nekünk dolgokat, amiket jónak gondol, de nem azok. A Tisza pártról pedig nincs gondolatom, tudom, hogy rájuk kell szavazni, hogy végre váltás legyen. – szögezi le az egyetemista srác, akinek barátja kissé bőbeszédűbbnek bizonyul: – Nem tudom azt mondani, hogy rosszul érzem magam a mindennapokban, de ez nem erről szól. A jövőnk viszont elkeserítő, kilátástalan, nincs semmi kézzelfogható amire alapozhatnánk. CSOK, Babaváró hitel, aprópénz… – legyint, majd folytatja. – Eközben háborúk dúlnak, a világpolitika feszült, és mindez a feszültség leszivárog már a fiatalokhoz is. Úgy érzem mintha apránként felépült volna egy hatalmas dinamit, amiről senki nem tudja mikor robban fel… – mondja.
A harmincasoknak sincs könnyebb helyzetük, meséli nekünk egy férfi, aki ipari alpinistaként dolgozik, és mint mondja, próbál kuporgatni, a szüleitől is ezt tanulta, de egyelőre nem látja, hogy ez bárhova is vezetne. Pedig barátnőjével már házban gondolkodnak.
– Tudom, hogy van ez az Otthon Start hitel, de én amíg élek, nem fogom adósságba verni magam. Ha nem lesz házam, akkor így halok meg,
de addig inkább egy kiegyensúlyozott, biztonságosabb életet élek azzal, hogy nem tartozom senkinek – mondja határozottan.
- A politika képes lenne ezen változtatni? – kérdezzük. - Csak az! Ha az ország gazdaságát fellendítenék, az az egész társadalom jólétére hatással lenne. De szerintem az emberek felébredtek, nem csak a fiataloknak van elegük, legfeljebb az hangosabb. A hétköznapokban az időseket is panaszkodni hallom. Beszélgetni kezdtek arról, hogy másként is mehetnének itt a dolgok – reménykedik.
Közben beesteledik, és Magyar Péter szegedi beszéde után úgy dönt, „megnézi hogyan szórakoznak a fiatalok”. A Tisza Párt elnöke testőrei, barátnője, és Nagy Ervin színész kíséretébe érkezik a fesztiválra, ahol szinte megrohamozzák a fiatalok. Mindenki szeretne egy szelfit az ellenzéki vezetővel, és ha van rá mód, pár szót váltani is akarnak vele.
Így bulizott Magyar Péter a Bindzsisztánra Majka szegedi koncertjén – Videó!- Úristen, az ott a Magyar Péter – sikongatnak egyesek. Némi fotózkodás, beszélgetés után a politikus a tömeg közepére férkőzik, ahol szinte percenként megy oda hozzá valaki, hogy újabb és újabb fényképek készülhessenek. Eközben felcsendül Majka Bindzsisztán című száma, ahol már Magyar Péter is igyekszik kicsit lelazulni, és a tömeggel együtt énekli a refrén. Nagy Ervin is láthatóan élvezi a bulit, még cipőt is elfelejtett húzni, mezítláb ropja a fiatalok gyűrűjében. A szám végén felcsendül a nyár slágere is: „Mocskos Fidesz!” – skandálják, de nem sokáig.
Mert Majka már énekli is a következő talpalávalót.
A SZIN-en újra zúgott a „Mocskos Fidesz!”, a színpadon elpattant egy húr