Ha az ember idén fesztiválozni ment, egészen biztos, hogy legalább egyszer zúgni kezdett körülötte a „Mocskos Fidesz”-rigmus, idén ez vált a nyári lendületet, a szabadságot ünneplő tömegrendezvények himnuszává. A szezonzáró SZIN-en is: pénteken még Majka koncertjén Magyar Péter jelenlétében lehetett a legátütőbben megélni a kormánykritikus indulatokat, szombaton pedig az SZTE színpad lett a közéleti fórum.
A Csaknekedkislány (CSNK) koncertjén Csepella Olivér, a frontember válaszolt a tömeg kántálására:
– Nagyon jó a szellemiség, de kell beletenni egy kis munkát
– célzott egy új dal szövegére, amely a politikai munkáról megjegyzi, hogy szart sem ér. A dal egyébként több még meg nem jelent darab között hangzott el, a rajongók legnagyobb örömére, hiszen úgy, ahogy a klasszikus alter-fesztiváloknak, már az alter-zenekaroknak sem biztos a fennmaradása. A CSNK-t viszont a koncerten is tapasztalható lendület és a tavalyi albumuk sikere után most úgy tűnt, aligha kell félteni.
Ezt követően az Elefánton sem ment politika nélkül a buli. A közönségben ismét zúgott a rigmus, egy gitár húrja pedig el is pattant, szinte költőien illusztrálva Magyarország idegállapotát.
A SZIN-en így sem minden a „Mocskos Fidesz!” körül forgott, a nagyszínpadi fellépők inkább a tiszta, felejthetetlen pillanatok halmozásából űztek sportot. A Halott Pénz koncertjén a hullámzó tömegből egyik percről a másikra százával emelkedtek ki a nyakba ültetett lányok, vagy borult egymás karjaiba mindenki, amikor megszólalt az Amikor feladnád című – hiába túljátszott, akkor is szívbemarkoló – dal. És a Follow the Flow később ugyanilyen energiával sodorta magával a közönséget. Tényleg sikerült követni a flow-t, sikerült mindenkit éneklésre, illetve táncra-tapsra-csápolásra ösztönözniük – rádióslágerek azokat is megmozgatták, akik csak éppen hogy hallótávolságba került.
Igaz, a BP és a Coca Cola színpadára szervezett nagyelőadók dallamtapadással megáldott számai mindig működnek, ám az egyik legemlékezetesebb zenei élményt nem a jól bejáratott ritmusok jelentették. A Dzsúdló koncert Dzsúdló-nélküli intrója volt ugyanis az, amire a félvállról nézelődő emberek is felkapták a fejüket. Schmidt Gergő, alias Tembo, aki a fiatal énekes megdöbbentően merész zenei alapjáért felelős, olyan felvezetőt komponált, ami azon kívül, hogy szinte felrobbantotta maga alatt a színpadot, alighanem hipnotizálta is a közönséget. Mire Dzsúdló megérkezett, a tömeg már teljesen az övé volt.
Közben, ha mégis sikerült a koncertek bűvköréből kikerülni, a SZIN idén is megannyi egyéb szórakozást ajánlott a látogatóknak. Volt például kertmozi, ahol szombat este a Top Gunt és a Halálos Irambant lehetett a szabad ég alatt századszor is végigizgulni, a különböző standoknál persze ismét mindenféle nyereményjátékkal várták a fesztiválozókat és még óriáskerekezésre is volt lehetőség, ha valakinek épp ehhez jött meg a kedve – bár a négyezer forintos karikát, úgy tűnt nem sokaknak jutott eszébe megtenni. A buli ugyanis előbb-utóbb mindenkit elcsábított. A kisebb színpadoknál DJ-k pakolták a jobbnál jobb számokat: retro slágerektől kezdve a mulatóson át, a technóig, mindent meg lehetett találni. Sőt, olyan könnyű volt elakadni náluk két koncert között, hogy sokan az egész estét ezeken a táncparketteken töltötték.
Aztán a bulik sodrása közben felmerül a kérdés: mitől ennyire jó ez a SZIN? A válasz sokszor nem is a színpadokon keresendő, hanem abban, ahogy a város és a közönség tényleg együtt lélegzik.
Szegediek mesélik, hogy ilyenkor mindenki hazajön, aki csak teheti: azok is, akik külföldön tanulnak vagy dolgoznak, azok is, akik az év más részében alig mutatkoznak otthon. A SZIN nekik nemcsak zene, hanem hagyomány és találkozási pont,
amikor garantáltan össze lehet futni régi barátokkal – Ha máskor nem is, itt évente egyszer mindenkit látni – mondták többen is.
A város pedig jól viseli ezt a sokadalmat. Bár a Tisza-parti üdülő napokig dübörög, a hangosítás annyira ügyesen van megoldva, hogy a színpadok közelisége ellenére nem keverednek össze a zenék. Az egyik fesztiválozó például azt jegyezte meg – jobb, mint a Sziget, mert itt nem kell kilométereket gyalogolni, minden kényelmesen elérhető. A szegediek közül pedig senkit sem zavart különösebben a hang, mert a legtöbben inkább büszkék arra, hogy ilyen rendezvény zajlik a városban.
