„Az ellenség bármit mesterkedhet, nem éri el, hogy egymásnak ugrassza az ukrán és a magyar népet” – Hatvanhét ukrán hadiárva üdülhetett a Balatonnál

Hosszú évek után itt láttunk először az égen olyan repülőt, amitől nem kell félni – mondja Natalija, amikor arról kérdezzük, mi az, ami leginkább megfogta Magyarországon. A Balatonnál vagyunk, Szántódon, a XII. kerületi önkormányzat nyaralójában, ahol hat ukrán megyéből 67, szegény sorsú, részben hadiárva ukrán kisgyermek üdülhetett tíz napig. „Odaát Ukrajnában, ha repülő tűnik fel az égen, akkor az vagy katonai gép vagy drón. És akkor megszólalnak a szirénák. De itt hihetetlen a csend” – fogalmaz Natalija, aki Ukrajnában angol szakos tanárként dolgozik.

Ottjártunkkor a gyerekek a nyaraló gyepén önfeledten játszottak a nyár végi napsütésen. Előtte nem sokkal terápiás kutyás foglalkozás is volt, a gyerekek a „kölcsönblökikkel” játszottak, de voltak lovastanyán, és Natalija szerint az is nagy élmény volt, hogy a tóban fürödve odajöttek hozzájuk a kacsák.

Ezek a gyerekek első ránézésre pontosan ugyanolyanok, mint bármelyik másik kortársuk. Egy kósza pillantásuk sem árulja el, hogy sokan a legkeményebb háborús övezetből jöttek és többségük elveszítette édesapját vagy édesanyját az orosz támadások és a terrorbombázások nyomán. A kis tízévesforma Olívia Ungvárról büszkén mutatja, hogy mit tud: a kislány szertornát tanul, bámulatos hajlékonysággal rendelkezik, erőlködés nélkül dobja le magát angolspárgába vagy szaltózik hátra. A nyaraló ukrán kisgyerekek érzéseiről csak az ebédlőbe kirakott rajzaik árulkodnak. A rajzok egyik fele csodálatos, már-már eltúlzottan szép álomvilágot ábrázol, tündöklő-ragyogó tündérpaloták, amilyet az ukrán kisgyerekek álmodnak maguknak. A rajzok másik fele viszont az orosz terror valóságát mutatja be a gyerekek szemén keresztül. Az egyik rajzon lángokban álló ortodox templomot, falut látunk, előtte temető, nagy keresztekkel. Felette pedig emberfelettivé magasodó katonaalak. Mosolyog, de a feje láthatóan a felhők közé ér.

- Dada - mondja az egyik kislány komoly arccal. Bár momentán nincs tolmács, annyit mi is értünk, hogy a templom és a falu felett őrködő katonaruhás apa már nincs e földön.

Natalija elmondja: hirtelen jött a lehetőség, hogy eljöhessenek tíz napra a Balatonra nyaralni. Ő önkéntesként jött a saját két gyerekével, ahogy a többi ukrán kísérő is önkéntes, anya. Natalija szerint a gyerekek érezhetően sokkal nyugodtabbak, mint amikor megérkeztek, sokat fürödtek, kirándultak és ami a legfontosabb, tíz napig béke volt.

A táborba dél körül érkezik Sándor Fegyir ukrán nagykövet a kíséretével, majd kisvártatva a XII. kerületi polgármester, a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot társelnöke, Kovács Gergely, aki a kedvünkért hosszú percekre felfüggesztette a viccelődést. Mint elmondta, jó ideje együttműködnek az ukrán nagykövetséggel, így készül – várhatóan a Normafán – az ukrán honvédő háború magyar áldozatainak az emlékműve, de fát is ültettek közösen Sándor Fegyirrel. A gyerektábor ötletét is együtt találták ki – korábban a Baranyi Krisztina vezette Ferencváros is több ilyent szervezett -, majd a reklámozásban – és itt kezdődik a vicc – sokat segített Szentkirályi Alexandra, aki a propagandavideójában azt mutatta be, hogy „az ukrán férfiak gépkocsi csomagtartójában élnek”. (A Fidesz budapesti vezetője az egyik magyar munkatársát gyűrte be a csomagtartóba, hogy bemutassa, szerinte Ukrajnában mi történik a katonaérett férfiakkal.)

A Fidesz „csomagtartós” videója mintájára júliusban az MKKP is csinált egy paródiavideót, melyben Sándor Fegyir került elő a lakásnak berendezett csomagtartóból, majd közösen kampányoltak adománygyűjtésért ukrán kisgyerekek táboroztatásához. Mint Kovács mondja: azzal szemben, amivel a kormány kampányol Ukrajnával kapcsolatban, nem ez az ország véleménye, „Magyarország tele van normális, értelmesen gondolkodó emberekkel”, így a reklám nyomán 400-500 adományozó pillanatok alatt összedobta a táboroztatáshoz szükséges 12 millió forintot.

Itt nem hallják naponta a szirénát a gyerekek – mondja Sándor Fegyir nagykövet arról, hogy mit nyertek az ukrán gyerekek a majdnem két hetes táboroztatással, de persze rengeteget játszottak, pihentek, ismerkedtek a magyar gasztronómiával, nyelvvel. Mint a nagykövet részletezte: hagyományt szeretnének csinálni a táboroztatásból, a jelenlegi anyagi körülmények között 200-250 gyerek táboroztatását próbálják jövőre ugyanitt megoldani. Nemcsak a Balatonnál pihentek ukrán gyerekek:

- és ezért nagyon hálásak vagyunk nekik - fogalmazott a nagykövet.

- A gyerekek mit érzékeltek abból, hogy olyan országban nyaralnak, ahol óriásplakátokon uszít a kormány a hazájuk ellen? – tettük fel a kérdést. Mire Sándor Fegyir szélesen elmosolyodott és a kapura mutatott: – Mind a tíz nap alatt végig nyitva volt. Senki sem őrizte a kaput. A gyerekek is szabadon jártak-keltek, itt mindenütt szeretetet kaptak - mondja. - És a nagykövet? – érdeklődünk tovább arról, hogy sikerült-e már találkozni Szijjártó Péterrel vagy Orbán Viktorral, mire Sándor Fegyir diplomatikusan arról beszél, hogy a diplomácia egy olyan híd, amelynek mindig rendelkezésre kell állnia, hogy amikor véget ér a választási időszak, akkor azon a hídon járni lehessen. Szerinte a két nép mindig is szomszéd nép volt és marad, az ellenség pedig bármit is mesterkedhet, nem éri el, hogy egymásnak ugrassza az ukrán és a magyar népet.

Arra a kérdésre, mi lehet az a pont, amikor a két szomszéd nép közeledhet egymáshoz, a nagykövet azt mondta: megannyi ilyen tábort szerveznek, emellett önkormányzatokkal, múzeumokkal, könyvtárakkal tartja a kapcsolatot és meggyőződése, hogy a kulturális kapcsolatteremtés idővel közelebb hozza a két nép politikusait is.