Mikor várható a nagyköveti kinevezésének ukrán jóváhagyása?
Ezzel kapcsolatban az ukrán külügyminisztériumhoz kell fordulni. Nekem első körben le kellett szerelnem a hadseregből. Csak ezután következhetett a nagyköveti tisztség betöltéséhez szükség ügymenet elindítása. Benyújtottam a kinevezésemhez szükséges dokumentumokat, adatokat kellett szolgáltatnom a jövedelmi és vagyoni helyzetemről. Ez a szokásos kiválasztási eljárás, amikor vezető állami tisztségbe kerül valaki.
Tanáremberként a tudásban és a humánumban hitt. Hogy élte meg a fronton az erőszak törvényeit?
Azon a napon, 2022. február 24-én három előadásom volt az egyetemen a Pszichológiai Kar hallgatóival.
Miután véget értek az óráim, felkerestem az ungvári toborzóirodát, és önkéntesként jelentkeztem katonai szolgálatra a hazám, a családom és Kárpátalja védelmére.
Egyetlen másodpercre sem bántam meg a döntésemet. Ma sem tennék másképp. Természetesen megváltoztatta az életemet a háború. Ez az időszak önfegyelemre tanított, jobban értékelem az élet minden apró örömét, azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá tesznek. Ma is gyakran emlegetjük a bajtársakkal, hogy csakis egy felsőbb erőnek köszönhetjük, hogy túléltük a nehéz helyzeteket a harcmezőn. Ebben az is közrejátszott, hogy vállvetve kiálltunk egymásért.
Volt olyan pillanat, ami megszakított, megtört önben valamit?
Nagyon nehéz szituáció azokat a bajtársakat látni meghalni, akikkel nem sokkal korábban még együtt beszélgetettünk, együtt ettünk. Az ő halálukat végignézni szívszorító, nehéz pillanat volt.
A fegyverropogás közben tudott-e mindvégig ragaszkodni a humánum luxusához?
A fronton megtartott előadások segítettek abban, hogy adaptálódni tudjak a háborús helyzethez, a hadsereghez. Én ehhez értek, ezt csináltam egész életemben, 30 év tapasztalata van mögöttem, tudományos fokozataim vannak. Ez adott egyfajta életerőt, energiát, ezért is folytattam a tanítást. Számomra fontos volt, hogy ne szakadjon meg az oktatási folyamat, hiszen a mai napig is egy művelt és civilizált nemzetért harcolunk. Ez az alapelvem ebben a háborúban.
Ukrajnában már a lakosság 44 százaléka tárgyalna a háború befejezéséről, de 84 százalék nem adna területeket a békéért. Meddig kell vagy lehet elmenni egy nemzetnek a haza védelmében?
Meddig mentek volna el a magyarok 1956-ban, meddig harcoltak volna a csehek 1968-ban? Valószínűleg az ukránok is hajlandók ugyanerre.
A Szovjetunió ’56-os és ’68-as katonai beavatkozásaira adott válaszok után a barbár, pusztító hatalom megértette, hogy békét kell kötni ezekkel a kis nemzetekkel, a magyarokkal és a csehekkel. Az a hatalmi rendszer, amely ’56-ban és ’68-ban a szomszédainkat pusztította, most 2022-ben ellenünk indított háborút. Nem változott meg. Fel kellett állnunk, és mi megtettük. Attól függetlenül megtettük, hogy mi lesz a vége, és hogy hajlandók leszünk-e a béketárgyalásokra, a békekötésre, feladva az ellenállást. Ezek csak számok, amelyek nem befolyásoló tényezők, a legfontosabb, hogy elindult egy ellenállás. ’56-ban a magyarok, ’68-ban a csehek, 2022-ben mi mondtunk nemet a rendszerre. És a keleti szörnyetegnek el kell ismernie a létezésünket. Valószínűleg diplomáciai úton fog majd lezáródni ez a háború, a lényeg, hogy megmutattuk, mire vagyunk képesek, ahogy a magyarok és a csehek is.
Mit gondol Orbán Viktor sokáig halogatott kijevi – és a ráépített moszkvai, pekingi, washingtoni – útjáról? Közeledhetnek az álláspontok a magyarság nemzeti kisebbségi jogait illetően?
A szomszédok gyakran sokkal közelebbi viszonyt ápolnak egymással, mint az ember a saját rokonaival. Hiszen a rokonok távol élhetnek, viszont a szomszéd mindig egy karnyújtásnyira van. Nincs más kiút, mint békességben és barátságban élni egymás mellett. Közös történelmünk és a DNS-ünk is azt mutatja, hogy közel állunk egymáshoz. Itt vagyok példának én: édesapám magyar nemzetiségű, édesanyám ukrán. És ez a kapocs, ez a tényező erősíti a jószomszédi viszonyt. Hiszen Ukrajnában él egy erős magyar kisebbség, Magyarországon pedig van egy jelentős ukrán diaszpóra, amely 2022 óta jelentős mértékben gyarapodott. Ami Orbán Viktor kijevi látogatását illeti, teljesen rendben van, ez egy régóta várt találkozó volt. Bízom abban, hogy ez egy fontos lépés a jószomszédi viszony helyreállításában.
Az Orbán-rezsim az EU-ban és a NATO-ban is ellenzi Ukrajna katonai támogatását. Mi jöhet akkor, ha a „békepárti” Donald Trump is visszatér? Nem juthat ’56 sorsára Ukrajna?
Minden nép számára vannak fájó pontok. A trianoni békediktátum után a magyar nemzet nemhogy nem tűnt el, de erősebbé és sokkal összetartóbbá vált. Ez a csapás megacélozta a magyarokat. Az ukrán népnek is kijutott és kijut az ilyen fájó történésekből.
De azt mondják, hogy a fájdalom megerősít. A NATO csak egyike a számtalan nemzetközi szervezetnek, nem Isten, akihez imádkozni kell. Imát elsősorban a családért, a hazáért, a hit megerősítéséért mondunk.
A hit erőt ad, az erő reményt. Ez a magyarokra és az ukránokra egyaránt vonatkozik. Ezeknek a szervezeteknek megvannak a saját érdekeik, amelyek nem minden esetben esnek egybe más szervezetek, országok érdekeivel. Winston Churchill gyakran idézte Palmerston egykori brit miniszterelnököt, aki azt mondta: „Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak.” Most az érdekek időszakát éljük, és nyilván elszenvedjük ennek minden negatívumát. De ez erősebbé tesz minket.
Oroszország sokak szerint Ukrajna kivéreztetésére játszik. Kifogyhat a katonákból az ukrán hadsereg?
Ez nem az emberek, hanem a technológiák háborúja. Ma nem az emberi tényező, nem a népességszám dönti el a háborúk kimenetelét, hanem az intellektus és a technológiák, amelyeket bevetnek a felek. Gondolok itt első sorban a drónokra, rádiótechnológiás eszközökre. Ma egyetlen ATACMS ballisztikus rakéta alkalmazásával nagyobb eredményt lehet elérni, mint egy teljes dandár bevetésével. Természetesen az ember is hatással van a harcok alakulására, de nem az emberek száma dönti el a háború kimenetelét. Az emberi intellektus és a pszichológia a döntő a harcmezőn. Azok az erősebbek, akik a fronton felkészültebbek mentálisan és pszichésen, és akik a hátországban nagyobb tudással rendelkeznek, élen járva az új fegyverek kifejlesztésében.
Két évig volt katona, sok időt töltött a fronton embert próbáló borzalmak között. Álmodik a háborúval?
A traumát átélt katonák többsége poszttraumás stressz szindrómában szenved (PTSD), és ez alól én sem vagyok kivétel. Álmodom azokkal a tragikus pillanatokkal, amiket átéltem a fronton. Gyakran álmodom az elesett bajtársaimmal. Ezeket a fájdalmas emlékeket és álmokat különböző hobbitevékenységekkel, önkénteskedéssel és társadalmi munkával igyekszem elnyomni magamban.
