A woke elleni háborúban élünk, a jogállamiság, a szabadság, az elfogadás kifejezések a „sötét múlt” ködébe vesztek, a politikai korrektség mézesmázával együtt. Legalábbis ezt láttatják-hallatják velünk úton-útfélen. Miközben azonban Orbán Viktor a „puhány Nyugat” ellen lép fel, a Sziget Fesztiválon megbizonyosodhattunk arról, hogy a megfakultnak láttatott kifejezések igenis ma is valódi értéket jelentenek.
Orbán egyre magányosabb harcossá válik, Sancho Panzaként vívja szélmalomharcát. A belfasti Kneecap elleni fellépés is híven illusztrálja ezt. Kiteszik őket az ajtón, hát bejönnek az ablakon. Az északír raptrió valahogy így jelent meg a Szigeten. Hétfő esti fellépésüket azért kellett lefújni, mert a kormány antiszemita gyűlöletbeszédre és a Hamász, Hezbollah éltetésére hivatkozva három évre kitiltotta mindhárom tagot.
A Buzz Stage kivetítőjén üzentek: Orbán Viktort távolmaradásuk okának, Izraelt háborús bűnösnek nevezték és a kormányt a Pride eltörlésével vádolták. A tömeget aztán összefogásra hívták „Orbán, Izrael és a népirtás ellen”. A VIP-ben lengett a palesztin zászló, a tömegben pedig a lengyelországi koncertjükhöz hasonlóan szólt a „Fuck Orbán!”, az idei nyár „Mocskos Fidesz”-fesztiválhimnusz-átirata.
Egy koncert kivetítőjén üzent a fesztiválozóknak a Magyarországról kitiltott Kneecap a SzigetenInnen ha épp arra támadt kedvünk, cowboycsizmát húzva nyargalhatunk is át Chappell Roanhoz, aki ugyan nem politikai pamfletekkel érkezett – hiszen a fiatal popsztár híresen nem akar a politikum színpadán is szerepelni –, de pontosan tudja, milyen egy szűk közegből kitörni. Willard, Missouri az ő „magyar ugarja”: konzervatív, republikánus (Izrael-barát többség) kisváros, ahol a queer kultúra, amelyért ő azonban nyíltan és következetesen kiáll, ritka, mint a MÁV-nál a pontos érkezés.
A koncertje nem egyszerűen hab volt a tortán, hanem a finálék fináléja. A Nagyszínpad legkomolyabb díszletével, egy teljes gótikus kastéllyal érkezett, saját arcának tüllel tűzdelt jelmezébe öltözve a drag show grandiózus theatralitásával és a pop-rock vagányságával sodorta magával a közönséget.
Chappell az apukákat is megtáncoltató slágereit és az intim, generációjának valóban őszintén hangot adó, már az első refrénnél megnyerő számait – Hot To Go!, Red Wine Supernova – váltogatta. A show dramaturgiája mesterien épült: az erős nyitány után a sokszor elég felesleges ömlengések helyett inkább közös táncra hívta a közönséget.
Felszabadult, harsány és tagadhatatlanul mágikus energiája, melyet a queer kultúrából merített, rögtön átragadt a tömegre.
A nézőtéren rózsaszín cowboy-kalap lengetés és eufórikus, a Szigetet is búcsúztató melankóliával megemelt ünneplés vette át az utolsó nagy koncert ritmusát.
De Chappell, aki a középnyugati puritanizmus falai közül jutott el a Grammy-díjig, nem csupán „egyéjszakás kaland”. Flitteres szimbólumai mögött valódi tartalom van: egyik előző turnéjának minden állomásán drag előadókat léptetett fel, jegybevételeinek egy részét pedig női egészségügyi szervezeteknek adományozza, és nyíltan kiáll az LMBTQ+ közösség mellett. Ami annak is tulajdonítható, hogy a most 27 éves eredetileg Kayleigh Rose Amadís nem a hétvégén nőtte ki magát Nagyszínpados fellépővé – tíz év középszerűség után komoly munkával és – valljuk be, meglepően – önazonos művészetével lett az a fellépő, akiért érdemes volt a Sziget utolsó napjára is kimenni.
Egyszerre globális és helyi élmény
A szervezők idén merész átalakításokkal frissítették fel a Sziget Fesztivált. A hat nap során minden szegletben új élmények és látványos programok várták a közönséget, köztük a Sziget fennállásának 11 milliomodik „Szitizenét” és a vendégek között feltűnt Anya Taylor-Joy Golden Globe-díjas színésznő is. Új tematikus negyedek születtek: a multikulturális Szoho, az elektronikus zene világát felvonultató Delta District és az előadóművészetekre épülő Paradox, ahol a mozgás, a látvány és az illúzió állt a középpontban. A főszervező, Kádár Tamás szerint a közönség egységesen pozitívan fogadta a változásokat, amelyek egy hosszabb távú megújulási folyamat első állomását jelentik. Átalakult az éjszakai élet is: a fesztivál után sokan emelték ki, hogy rég volt ennyire pezsgő a Sziget napnyugta utáni arca. Valamint az idei koncepcióban hangsúlyosabban jelent meg a nemzetközi sokszínűség a programok és a gasztronómia terén is. Kádár szerint a Sziget ereje épp ebben rejlik – egyszerre képes globális és helyi élményt nyújtani. Közben a fesztivál látogatói nemcsak koncerteken vehettek részt, hanem utcai előadásokon, művészeti installációknál, improvizációs színházban és workshopokon. A változtatások célja az volt, hogy a Sziget ne csupán zenei fesztivál, hanem sokrétű kulturális élménytér legyen, ahol a felfedezés öröme éjjel-nappal jelen van.
