Fénysugarak és ütemek vonzásában - Nagyot szólt a francia Justice a Sziget második napján

Fényárba borult péntek éjjel egykor a Revolut Színpad a francia Justice dj páros koncertjén Szigeten: Gaspard Augé és Xavier de Rosnay egy percre sem hagyták pihenni a közönséget. Az elektronikus zenei világba 2003-ban berobbant duó előadása egyszerre volt dinamikus show és fényművészeti performansz, mivel minden egyes slágerükre más-más kompozícióban áradtak a fénysugarak a színpadra, a sátor falaira és a közönségre, mely kitörő lelkesedéssel fogadta a francia zenei élet két nagyágyúját.

De ne szaladjunk előre, a Sziget második napján még sok érdekesség volt, első körben érdemes kitérni arra, hogy a fesztivál ikonikus építménye, az említett Revolut Stage alaposan megváltozott. A fesztivál területére belépve ez az első koncerthelyszín, amit megpillant az ember: eddig egy piros színű cirkuszi sátorra hasonlított, most egy fehér hangárra, ami újdonság a Sziget visszatérő vendégei számára. A színpadok fény- és hangtechnikáját fejlesztették a szervezők, amiről mi is meggyőződtünk az említett Justice-koncerten, melyen a vizuál és hangzás kéz a kézben járt.

A szigetlakók – vagyis szitizenek – már délután belekezdtek a buliba: a Nagyszínpadon a The Beaches nevű női rockcsapat partizós zenéjére táncoltak, miközben a kitaposott füvön többen kisebb körökben társalogtak egymással – mintha csak Woodstockban járna az ember. Aztán a Superar nevű, zeneoktatással foglalkozó szervezet fiatal tanulói énekelték Bobby McFerrin 1988-as Don’t Worry Be Happy című örökzöldjét, ami remek átkötés volt a következő produkcióhoz: az est egyik húzóneve, Nelly Furtado érkezett a színpadra, aki több ismert slágerét énekelte el, mint a 2003-as, második lemezéről a Powerless vagy a Try című dalokat – utóbbi szám végén egy kép erejéig megemlékezett az idén elhunyt barátjáról, Lionel Dean Jarvis zenei producerről is.

A koncert második felében inkább a líraibb, lassabb, szomorkásabb dalok kaptak szerepet, mint a 2006-os All Good Things című vagy a 2008-as Broken Strings, melyet Furtado eredetileg James Morisson brit előadóval énekelt. A közönség a számok hallatán úgy érezhette magát, mintha visszarepült volna a kétezres évek zenei világába. Aztán Furtado megjegyezte, hogy a Nagyszínpad a csütörtöki napon kanadai színpad lett, hiszen az előtte fellépő The Beaches lánycsapat is kanadai, ahogy a soron következő Shawn Mendes popénekes is.

Aztán egyre pörgősebb lett a buli: Furtado az első sikerdalait énekelte, a Turn Off the Light és az I’m Like a Bird című számokat – utóbbit egy emberként visszhangozta a közönség a konfettiesőben. A koncert végén két nagy sláger hangzott el 2006-ból, a Promiscuous és a Maneater, utóbbit összemixelték a Benny Benassi olasz DJ 2002-es Satisfaction című számával, amiből egy izgalmas, elektronikus egyveleg született.

Az éjszaka már tényleg az elektronikus zenéről szólt: a Bolt Night Stage-ben és a római Colosseumot idéző Yettel Colosseum nevű helyen a közönség már a keményebb ütemeket hallgatta, mígnem éjjeli egykor a csurig megtelt Revolut Stage-ben színpadra lépett a Justice, akik a szintén francia duó, Daft Punk 2021-es feloszlása után a francia elektronikus zene legnagyobb nagyágyúi lettek. A páros 2008-ban már fellépett a Szigeten – akkor a színpadon egy nagy, fénylő keresztet állítottak fel, mely amúgy a zenekar jele is –, ezúttal megannyi stroboszkópot szereltek fel, melyek a két, színpadon játszó DJ felett szórták tele fénnyel a sátort. Már a koncert elején elhangzott a 2007-es Cross című, első albumukról a kirobbanó erejű, kemény ütemekkel játszó Genesis című számuk, mellyel jelezték a közönségnek: ma este egy szusszanásnyi ideje sem lesz a rajongóknak. A debütalbumról felcsendült még a játékos hangvételű D.A.N.C.E., a dallamos DVNO, illetve a horrorisztikus hangzású Stress is.

Az éjszaka folyamán a tavalyi Hyperdrama című stúdióalbum sem maradhatott el: erről két népszerű alkotás hangzott el, a régi, erős ütemű számokat idéző Generator és a kellemesen csengő Neverender, melynek vokálját az ausztrál Tame Impala csapata szolgáltatta. A koncert olykor sci-fibe illő fényeffektusokkal dicsekedhetett, egy alkalommal még a világűr is megjelent a fényes csillagaival a kivetítőn. A csapat elköszönése szintén filmbe illő volt: a Xavier de Rosnay és Gaspard Augé napszemüvegben sétáltak le a színpadról, miközben kamera vette, és vetítette ki őket a kijelzőkre. Aztán a duó az első sorban álló rajongók kinyújtott kezére pacsit adott, végül Rosnay cigarettára nyújtott, és a felszálló füstben meg a színpad sötétjében távozott a társával.