„A bornak sok-sok olyan értékes tulajdonsága van, amire valamilyen oknál fogva most nem tér ki a média”

Idén a St. Andrea lett az Év Pincészete Magyarországon. Mit jelent ez az elismerés: több vendéget, több eladott palackot vagy leginkább presztízst?

A magyar bor-, és szőlőágazat meghatározó szakmai szervezetei, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége együttesen gondolták úgy, hogy Egerbe, azon belül pedig hozzánk jöjjön a díj, mely nagyon sokat jelent számunkra. Kell a visszajelzés, mert akadnak fáradtabb, gondterheltebb időszakok. Minden embernek és minden cégnek megvannak a maga nehézségei és szenvedései, amelyen az ilyen díjak egy picit átlendítik. Természetesen minden visszajelzés fontos és figyelünk is rájuk: ha egy baráti társaság kóstol borokat, és azt mondják, hogy no, ez finom volt, az is lelkesítő számunkra.

Egyike azoknak, akik úgy gondolják, hogy a hazai borvidékek – benne az egri – arca túlságosan sokrétű, a fogyasztó nem tud benne eligazodni, s a legtöbb helyen érdemes lenne leszűkíteni a palettát egy-egy meghatározó borra vagy házasításra.

Azt látjuk, hogy a nagyon sikeres borvidékek a világban – Rioja, Piemont, Burgundia, Wachau és sorolhatnánk – konkrét és sajátos, egyéni borokkal jelennek meg a piacon. Ez nálunk az egri bikavér és az egri csillag, vagyis a vörös és a fehér házasítás. A miénk egy értékes, közel ezer éves szőlő- és borkultúrával rendelkező borvidék, karakteres borokkal, egyedi üzenettel. Nem azt állítom, hogy minden egri borászatnak csak erre a két termékre, s azon belül is a magasabb minőséget képviselő superior és grand superior besorolású tételekre kell koncentrálnia, de azt igen, hogy a termékkínálatban érdemes ezekre helyezni a hangsúlyt. Nyilvánvaló, hogy összetett a piac, nem egyforma a fogyasztói kör, de ha egy közös ügyet akarunk, akkor szükségünk van ilyen metszéspontokra.

Nem segít, hogy az egy főre eső borfogyasztás mennyisége évek óta csökken.

Ezt hallani…

Talán az adatok is igazolják.

Ebben az ügyben én Churchill-lel értek egyet: „ csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítok”. De félretéve a tréfát: mi is találkozunk kollégákkal, kereskedőkkel és halljuk, hogy egyes helyeken akár tíz százalékot is elért a forgalomcsökkenés. Nálunk néhány százalékkal kevesebb a palackszám a korábbinál, de a bevétel nem változott. Ez utóbbi egyrészt az inflációnak is betudható, s annak is, hogy a jó borokat magasabb áron lehet értékesíteni. Fontos, hogy elmondjuk a fogyasztóknak: a bornak sok-sok olyan értékes tulajdonsága van, amire valamilyen oknál fogva most nem tér ki a média, s nem hangsúlyozzák azok sem, akik le szeretnék beszélni az embereket a borról. Pedig ez a „termék” az emberi kultúra megkerülhetetlen része, egy több ezer éves hagyomány, az ünnepek méltó ajándéka. Nyilván a mértékletesség alapvető, no de a túlzott fogyasztás más esetekben is egészségromboló lehet, legyen szó akár a fagylaltról, a kenyérről vagy épp a marhahúsról. A bor a tudomány által is bizonyítottan több olyan egészséges összetevővel rendelkezik, ami a szív és érrendszerre pozitívan hat. Még egyszer mondom: a mértékletesség itt kulcsszó.

A klímaváltozás milyen kihívások elé állítja ezt az ágazatot?

Nagyon-nagyon szeszélyes időjárási viszonyokat élünk meg. Korábban úgy tekintettem a Kárpát-medencére, mint egy védett környezetre, ahol a hőforrásainknak, tavainknak, folyóinknak köszönhetően van elég víz. Az utóbbi években azonban folyamatosan az aszállyal kell megküzdenünk. Akadnak már borvidékek, amelyek fajtaváltásban gondolkodnak, mások hisznek a a meglévők alkalmazkodóképességében. Az biztos, hogy a szőlőművelést tekintve jobban át kell gondolnunk mindent, s többet tenni a talaj víztartalmának és egészségének megőrzéséért. Lehet, hogy az eddig hűvösebbnek gondolt területek felértékelődnek, a szegényebb talajjal rendelkező, ásványosabb karaktereket mutató nagy dűlők pedig átértékelődnek a jövőben. A szőlőtermesztés megváltozása a bortermelésre is hatni fog, hiszen más összetételű gyümölcsök feldolgozásához más megközelítés kell. Az utóbbi években előfordult, hogy alacsonyabb savtartalmú szőlőt tudtunk szüretelni érett állapotban. Ezekkel máshogy kell foglalkozni, hogy biztonságos, szép erjedésvezetéssel finom borok szülessenek. Ezért is értékelődhetnek fel az olyan házasítások, mint a bikavér vagy a csillag, amelyen belül az egyes fajták egymást is erősíthetik.

Egyes vélemények szerint a talajt lehetne azzal is javítani, ha a szőlőpréselés után visszamaradt törkölyt zöld trágyaként később visszajuttathatnák a területre. Ezt most a magyar bortörvény tiltja: vagy meg kell semmisíteni vagy pálinkát kell főzetni belőle.

Az biztos, hogy a komposztálás jót tesz a földnek, vagyis ha ezt a mellékterméket érett anyagként visszatennénk a termőhelyre, akkor a humusztartalmat tudnánk növelni, a talajéletet pedig serkenteni. A mai mezőgazdaság kissé eltolta a talajt egy élettelenebb irányba, amin változtatni kell, ha emberiségként hosszú távon még a Földön szeretnénk maradni. Mi magunk is gyakoroljuk már az öko-, és biotermelést, a talajtakarást, valamint a szerves trágya, például marha-, és tyúktrágya használatát. Korábban a komposztálással is megpróbálkoztunk, de azt épp a szabályozás miatt abbahagytuk. Nem véletlenül dolgozunk szaktanácsadókkal, akik ezeken a területeken jártasabbak, mert tényleg meg szeretnénk érteni, hogyan lehet egy jól fenntartható, értékes gazdaságot teremteni.

Fontos hozzá a jó munkaerő is, aminek a mezőgazdaság gyakran híján van.

A szőlő művelése nagyon hagyományos eszközökkel zajlik, és sajátos hozzáállást igényel: ez fizikai munka, amit hidegben, melegben, olykor pici esőben, de szükségszerűen el kell végezni. Nagyon-nagyon szűk réteg van ma a munkavállalók között, amelyik ezt szívesen csinálja, s persze előfordul, hogy csak azért teszi, mert nincs más lehetősége. Nagy öröm lenne, ha sokan látnák a szépségét is ennek a tevékenységnek, hisz a növénygondozás is lehet nagy sikerélmény, ha annak eredménye a szép szőlőültetvény, az értékes gyümölcs. Nálunk az alkalmazottak jó része idénymunkás, a saját dolgozóink pedig a fontosabb vagy erőteljesebb szakmai ismeretet igénylő feladatokat végzik, a metszést, a támrendszer kialakítását, karbantartását. Természetesen igyekszünk megtanítani az alapokat az idénymunkásoknak is, abban bízva mindig, hogy sokáig fognak itt dolgozni, s nem kell majd minden alkalommal újra és újra elmagyarázni, mit szeretnénk. Ez nem olyan könnyű. Nagy a lemorzsolódás, bár utóbbi másfél évben mintha csökkent volna. Ezelőtt öt évvel majdnem 350 idénymunkás dolgozott itt egy szezonban, miközben egy nap nagyjából 20-25 emberre van szükség: ez azt jelenti, hogy volt, aki csak egy napot volt velünk, más kettőt-négyet vagy 120-at. Most egy kicsit stabilabb a helyzet, hatvanra szűkült ez a létszám, kisebb a mozgás, jobb a munkamorál. Persze most sem tolonganak az ajtónk előtt feszített sorokban a dolgozók, de azért próbálunk stabil csapatokat építeni.

A borász-társadalomban nehezen megy a generációváltás. A St. Andreánál úgy tűnik, ez nem így van: apa és fiai egymásnak vállvetve dolgoznak. Ez tudatos döntés, vagy pusztán szerencsésen alakult így az élet.

Az tudatos volt, hogy igyekeztem megmutatni e hivatás szépségeit a gyerekeinknek, s ennek következménye az, hogy – különösen a fiúk – érdeklődően álltak a szőlészethez, borászathoz, borkereskedelemhez. Ez egy szép világ, s lehet nagyon szeretni. Az is tudatos, hogy nagy feladatokat adok nekik: érezzék a súlyukat, a szerepüket. Ennek persze megvan az a hozadéka, hogy az elején picit több a hiba, vagy nagyobb, de utána már érzik, hogy „hú, képes vagyok valamire.” Amikor generációváltásról beszélünk, azt látom jó néhány birtoknál, hogy nem mernek a gyerekekre bízni dolgokat. Pedig igenis kell. Ebben a gyors, korszakos világban mi idősebbek le tudunk maradni ismeretben, de ezek a fiatalok világot látnak, sok nyelven beszélnek, interneten tájékozódnak, és lényegesen több információval rendelkeznek a mai korban, mint az én generációm, amely a tapasztalatai révén alakítgatta a tudását. Bíznunk kell bennük, hisz egyre inkább ez a fiatalabb korosztály irányítja a világot, az erős cégeket, a családokat. A bizalom sokat jelent, a feladatok nagysága pedig csiszolja őket, s ebből adódóan eljön majd a megérdemelt siker is.