oktatás;képzőművészet;hátrányos helyzetűek;Yehudi Menuhin;sajátos nevelési igényű gyerekek;

Míves műalkotások, és még jobban is tanulnak

Ha belegondolunk abba, milyen típusú felnőtteket szeretnénk látni a nem is oly távoli jövőben, akkor olyanokra gondolunk, akik felemelik és dinamikusan, felelősséggel mozgatják a társadalmunkat, akik képesek az együttműködésre, akik tudnak kapcsolódni egymáshoz, akik magas érzelmi intelligenciával felelősen, perspektivikusan gondolkodnak. Ezek a kompetenciák vezérlik a MUS-E (Musique-Europe) Művészet az iskolában összművészeti nevelési programot, amely harmincadik éve elérhető a magyar iskolák s benne a 6–11 éves nehéz sorsú, beilleszkedési, viselkedési és tanulási zavarral küzdő, sajátos nevelést igénylő gyermekek számára is.

A program elnevezése nemcsak a zenére és Európára utal, hanem a művészeknek ihletet adó múzsát is jelenti, koncepciója a neves hegedűművész és humanista gondolkodó, Yehudi Menuhin nevéhez fűződik. A program történetéről, a gyerekek kreatív neveléséről, a művészet szerepéről, az iskola és a tanulás változó karakteréről Tímár Andort kérdezem. A MUS-E Magyarország Közhasznú Egyesület elnöke azt meséli, számára meghatározó élmény volt, amikor 1996 nyarán Menuhin szorgalmazására létrejött egy találkozó, amelyre a programban részt vevő összes pedagógus, művész és szervező összegyűlt Európa minden tájáról. Egy hetet töltöttek együtt Budapesten, és megosztották tapasztalataikat a programról.

Menuhin mester hatása

„Nagy hatást gyakorolt rám a mester – emlékszik Tímár Andor. – Rávilágított, hogy általában véve mi a felelőssége egy művésznek, milyen szerepet tölt be a társadalomban, és mit lehet kezdeni azzal, hogy valaki művész. Olyan friss és új szemléletet mutatott, ami igazán mostanában kezd tudatosodni, elterjedni a világon.

Menuhin a saját korát megelőző gondolkodó volt. Erősen hagyatkozott a kodályi hagyományokra, a magyar művész gondolatiságára, ugyanakkor azt vallotta, kiemelkedő jelentőségű a jelenben élés, más szóval az azóta divatossá vált mindfullness és a kompetencialapú oktatás, valamint a felelősség vállalása önmagunkért és egymásért. Szerinte meghatározza a jövőnket az, hogy mit teszünk egymással, hogyan beszélünk, milyen kapcsolódásaink vannak. Menuhin egyáltalán nem volt elfogult, az volt benne a fantasztikus, hogy nemcsak a zenét mint művészeti formát tartotta képesnek erre, hanem a művészet összes többi ágát is. Szavai az­óta is visszacsengenek, és áldást hoznak a programra.”

Az 1994–95-ös tanév volt a MUS-E első nemzetközi tanéve. Akkor kilenc európai ország kilenc városában, kilenc iskola kilenc osztályában indult a művészeti program kísérleti jelleggel. 

A komplexitása abban rejlik, hogy egyszerre van szociális, pedagógiai és művészeti-kulturális vetülete. Szociá­lis, mert az igénybe vett eszközrendszerrel a társadalomra kívánnak hatni, hogy a gyerekek könnyebben megtalálják szerepüket a társadalomban, jobban kézben tudják tartani és alakítani a saját sorsukat. Nevelési, mert információdömping helyett kompetenciaalapú tudást adnak a gyerekek kezébe – ez az edukációs része az általuk végzett élménypedagógia-folyamatnak. A művészeti részében a kicsik elsajátítják, hogyan tudják megőrizni a maguk identitását, kreatív módon kialakítani a gondolataik eredetiségét, és érzékenyen, teremtő erővel gondolkozni, együttműködve osztálytársaikkal. A művészek pedig a gyerekekkel együtt gyakorolják a hivatásukat összművészeti projektként. Ez az új kulturális megnyilvánulás reflektál a mára, eltöpreng rajta, és co-kreatív (közös alkotói) folyamatokat generál.

Művészi kapcsolódás

Az összetett folyamat kialakításához szükség volt egy érzékeny művészszemre. Gubinecz Ákos 2018-ban művészként csatlakozott a MUS-E programhoz. Az ő feladata az iskolákkal való kapcsolattartás is. „Kivétel nélkül szerencsés egymásra találásokról beszélhetünk – értékel a zeneművész. – Jellemzően organikusan változik a művészcsapat összetétele, de kapcsolatban állunk több művészeti felsőoktatási intézménnyel, tartunk kurzusheteket. A végzősök közül rendre többeket megérint a program, és csatlakoznak hozzánk. Egyebek között ily módon biztosítjuk az utánpótlást, de érett, kiforrott művészek is gyakran bekapcsolódnak a munkába egy-egy tanévre. Elsősorban megyeszékhelyekben gondolkodunk, mert a pezsgő művészeti élet elsősorban ezekre jellemző, de szeretnénk a kisebb településeket is elérni – éppen a program szociális érzékenysége miatt. Új városban jellemzően akkor indulunk, amikor látjuk a helyi finanszírozás lehetőségét. Megkeressük az érintett tankerületet, és ők ajánlják ki az iskoláknak a programot, ebben a tanévben éppen Pécs-Vasason. Hosszú távú terveink között szerepel, hogy országos szinten működtessük a programot.”

Az indulás kritériuma, hogy jelentős számban és meghatározó részben legyenek szociálisan rászoruló, tanulási nehézségekkel, viselkedési problémákkal küzdő gyerekek az iskolában, osztályban. Ezután az iskola pályázik, és az egyesület rászorultság alapján dönt a részvétel lehetőségéről. Amint megvan a befogadó közeg, a helyi művészek körében teszik közzé a felhívást, így kiderül, ki az, aki akar és tud csatlakozni a programhoz. A célkitűzés az, hogy legalább három évet, de ideális esetben akár az egész alsó tagozatos időszakot is együtt tudják tölteni a gyerekekkel. Az összművészeti program fókuszában azért az alsó tagozatosok állnak, mert gyermekkorban ez a leginkább fogékony időszak.

A beiskolázás nagy fordulat a gyermek életében, akkor mintha kitágulna a tudata, egy valóban új világ nyílik meg előtte, ahol az ismeret, a fejlődés egyre tudatosabb szintre kerül. 

Az addigi minták, példák lecserélődnek a gyermek preferenciájának, személyiségének megfelelően. Ebben nem az az érdekes, hogy ezek a minták egyfélék legyenek, hanem hogy a gyermek megtapasztalja: mindig van alternatíva, amelynek kiválasztásában saját felelőssége van, és hogy tudnak teremtően, felelősen, érzékenyen működni. Emiatt a résztvevők másként viselkednek, másként kapcsolódnak egymáshoz, mint a normál osztályokban.

„Nemcsak a viselkedésük más, javul az együttműködési, egyben a tanulási készségük, az intelligenciahányadosuk könnyebben változik 

– mondja Tímár Andor. – Az összehasonlító hatásvizsgálat azt mutatja, hogy a MUS-E-s gyerekek jobban szeretnek iskolába járni, és jobban érzik magukat az osztályban, pszichésen nagyobb biztonságban érzik magukat, jobbak a tanulmányi eredményeik, és vidámabbak az évfolyamtársaiknál. Összességében jobb a magaviseletük, az erőszak is másképpen csatornázódik, és ezeknek komoly társadalomformáló szerepe van. Bizonyos térségek iskoláiban kifejezetten gond a hiányzás, mert a szülők nem járatják iskolába a gyerekeiket. Márpedig ha a szülő nem tartja fontosnak ezt, a gyermek jövőbeni esélyei jelentősen csökkennek. A programunk vonzó az ilyen családból érkező gyerekek számára, bent tartja őket az iskolában. További előnye a hosszú távú művészeti nevelésnek, hogy kevesebbet buknak a gyerekek, mert másképpen tanulnak, és másképpen rögzítik azt, amit megtanultak. Ez igaz a számtan-, nyelvtan-, olvasás- vagy bármilyen más tanórára. Az egykori MUS-E-s gyermek felnőtt korában valószínűleg nem emlékszik majd pontosan, hogy mit csinált egy-egy művészeti foglalkozáson, de hogy miként áll az elakadásaihoz, a döntéseihez, más emberekhez, azt nagymértékben tudjuk befolyásolni.”

Tanévzárás bemutatókkal

A program az iskolák és a gyerekek számára térítésmentes, beépül az órarendbe, mert ez nem egy különóra, és nem is szakkör. Az osztályokban egész tanévben, heti rendszerességgel folyik a gyakorlati munka.

„A gyerekek év elején, a művésztanárokkal közösen meghatározzák, milyen produkciót hoznak létre, vagy milyen művészeti alkotást szeretnének elkészíteni 

– meséli Gubinecz Ákos. – Ez lehet színdarab, képzőművészeti vagy akár zenéhez kapcsolódó alkotás, kiállítás. Az órákon a megadott művészeti ág eszközrendszerével dolgoznak. A művészpáros (például festőművész és zenész) vezetésével indulnak el a megvalósítás útján, egész évben dolgoznak a tanórákon, év végén pedig bemutatják a produktumot, ami kiállítás, táncbemutató vagy egy színpadi előadás lehet.”

A művész autonóm, nincs pontos órarendi előírás, hiszen egy kreatív alkotófolyamatot visznek végig együtt, az osztályt vezető pedagógussal összhangban. 

Ez annál is fontosabb, mert a munka illeszkedik a tantervhez, szorosan együttműködve alkotják meg a tematikát, kidolgozzák a vezérfonalat. Az év végi bemutatók jól példázzák, hogyan lehet létrehozni egy olyan közös alkotást, amely mind a gyermekeket, mind a pedagógusokat és a művészeket a jelenben inspirálja, és minden érintett számára aktuális témákat dolgoz fel.Tímár Andor szerint azért is kiemelt jelentőségű, hogy mindvégig a közös és egyéni fejlődés, a tanulás és a tapasztalatszerzés marad a fókuszban, mert a programban részt vevő kisiskolások általában ingerszegény környezetben, kirekesztettségben, sokszor erőszakos körülmények között élik a mindennapjaikat. „Ezekre a problémákra reagál a MUS-E a művészetek gyakorlásának eszközrendszerével, illeszkedve a normál iskolai tanmenethez, ezzel perspektívát nyújtva a programban részt vevő kisdiákoknak, hogy egy sikeresebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb és igazságosabb jövő lehessen az osztályrészük.”

Tímár AndorA Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után a budapesti Katona József Színház tagja, illetve a MUS-E program művésze lett, majd Washingtonban, Rómában, Milánóban folytatta tanulmányait, ahol művészeti menedzsmenttel kezdett foglalkozni, végül 2001-ben, hazatérését követően átvette a magyar MUS-E program vezetését.
Gubinecz ÁkosJunior Prima díjas citeraművész és népdalénekes. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elvégzése után először kommunikációs munkatársa, 2024-től pedig a MUS-E ügyvezetője.
Öt város, nyolc iskola, tizenhat osztályMagyarországon jelenleg öt város, Budapest, Kiskunhalas, Békéscsaba, Zalaegerszeg és Pécs nyolc iskolájának tizenhat alsó tagozatos osztályában működik a program huszonhét művész és harminckét pedagógus aktív és folyamatos részvételével. Elfogadásra, önképviseletre, együttműködésre nevelnek a művészetekben való aktív részvétellel. A programban hivatásos művészek dolgoznak, különböző művészeti ágak, köztük a zene, a tánc, a színház, a vizuális művészetek (festészet, fotográfia, videó), a jelmeztervezés és a szociális cirkusz képviseletében.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy amikor Vera szóhoz jutott, koppantott egyet az asztalon. Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy miért, de sejtettem, hogy oka van. Egy idő után fúrta az oldalamat a kíváncsiság, így megkérdeztem. A koppanások jelzésértékű mozdulatok voltak Anikó felé, hogy arra figyelhessen, aki éppen megszólal. Ő ugyanis egy mobiltelefonos alkalmazást használ, ami az emberi beszédet írott szöveggé alakítja át. Így ezután én is igyekeztem alkalmazni ezt az egyszerű, ám Anikónak kicsit sem jelentéktelen mozdulatot, amiről aztán gyakran meg is feledkeztem. Az országos egyesületük tagjaként és hallássérültként nyertem betekintést a siketvakok életébe. Sokan nem is tudják, kik ők. Egy biztos, az élet számukra sem áll meg.