Bevezető helyett
Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.
Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.
Michael Jacobs–Mariana Mazzucato (szerkesztők): A kapitalizmus újratervezése (tanulmánykötet). Kossuth Kiadó, 2018
Visszatérő gondolat az itt bemutatott és még bemutatásra kerülő könyvek egy részében is, hogy a kapitalizmussal baj van, valamit csinálni kell, hogy végre magunk mögött tudhassuk a mostani válságos időszakot. A gondolkodók között – talán kisebbségben – vannak, akik úgy vélik, hogy a problémák, az egyenlőtlenségek, a globális felmelegedés, a demokráciadeficit olyannyira fundamentálisak, hogy a kilábalás csak valami egészen új módon lehetséges; ők azok, akik a kapitalizmus valamifajta meghaladását ajánlják. A többség azonban az 1929–33-as nagy válságot követő megújulás mintájára lehetségesnek és szükségesnek tartja a kapitalizmus mélyreható megreformálását és ezzel egy újabb, emelkedő pályára terelését. Ők azok, akik a kapitalizmus, újratervezését, újragondolását, „újraelképzelését” (reimagining) szorgalmazzák. Értelemszerű, hogy javaslataik kiinduló pontja a jelenlegi helyzet és az annak létrejöttében „felelős” főáramú közgazdaságtan bírálata.
Ennek a tanulmánykötetnek a szerzői a második csoportba tartoznak. A két szerkesztő közül Mariana Mazzucato az ismertebb, szűkebb szakterülete az innováció közgazdaságtana, ezen belül az állam szerepe az innovációs folyamat előmozdításában.
A kötetben szereplő 11 tanulmány gyakorlatilag lefedi a kapitalista piacgazdaság szinte minden területét; olvashatunk a fiskális politikáról és a pénz (újra)értelmezéséről, a vállalatokon belül zajló innovációs folyamatról, az egyenlőtlenségekről, a globális felmelegedés közgazdaságtanáról és egyáltalán nem utolsó sorban a rövid távú gondolkodásról (short-termism), amit a szerző a mostani kapitalizmus egyik súlyos fogyatékosságának tart.
E helyütt csak az utolsó tanulmányról írnék, mert annyi fekete felhő, villámlás és mennydörgés közepette csak szükségünk van egy kis optimizmusra. A szerző, Carlota Perez számos neves egyetem rendes tanára, illetve vendégelőadója. Szakterülete a technológiai haladás, az innováció és a társadalmi-gazdasági fejlődés kölcsönkapcsolatának a vizsgálata.
Perez szerint az elmúlt két évszázad technológiai forradalmainak a gőzgéptől kezdve a vasútépítésen és az autógyártáson keresztül a mostani infokommunikációs forradalomig vannak közös jegyei, amelyek elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy jelenleg egy új technológiai forradalom „diffúziós” szakaszában vagyunk, ami „zöld-növekedést” indíthat el, „zöld-aranykorhoz” vezethet. A dolog persze messze nem automatikus; „mentális paradigmaváltásra”, egyértelmű választásra van szükség, ami a társadalmak, a nagyobb közösségek feladata. És természetesen vannak konkrét javaslatai is:
– nem a munkát, hanem az energiát és az anyagtartalmat kell megadóztatni;
– a szabályozásnak ösztönöznie kell a tartósságot és a karbantartást (ne dobjuk el kétévente a mobiltelefonunkat és ne cseréljük le háromévente az autónkat);
– újra kell gondolni a gazdaság teljesítményét mérő mutatókat (a GDP nagyon rossz mutató, mert pazarlásra ösztönöz;
– támogatni kell a közös használatot és az együttműködést;
– szükség van az alapjövedelem valamilyen formájára;
– képzésre és átképzésre van szükség nemzeti és globális szinten;
– támogatni kell a lemaradó országokat;
– erősíteni kell a globális kormányzást egyes nemzeti hatáskörök átadásával.
Perez szerint a technológiai feltételek adottak, újratervezésre, konszenzusépítésre, globális tárgyalásokra és elkötelezett vezetésre van szükség, hogy a zöld aranykorból valóság legyen...
