A nyári szabadtéri szezon felező időszakára találtuk ki a tíznapos Köz-játék Fesztivált 2022-ben, akkor ünnepelte a Kőszegi Várszínház alapításának a negyvenedik évfordulóját – meséli Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója. Ekkor a Vár nagyszínpada a színházé, az udvar a zenéé, a kamaraszínházi darabokat a Festetics udvar, a gyerekeknek szánt produkciókat pedig a Zwinger fogadja be. A közjátékok tehát több műfajban elfoglalják szinte az egész várost. Kőszeg önmagában is sok szempontból vonzó, turisztikailag és művészeti szempontból is, de ebben a néhány napban kifejezetten sűrítetten kínálja az újdonságokra nyitott érdeklődőknek a látnivalókat. A fő irány azért a hagyományokhoz illően a színház. Nagyon sok színész az elmúlt évtizedekben szinte a nyári otthonának tekintette Kőszeget. Sok figyelemreméltó előadás jött létre a várszínházban. A néhány éve elhunyt Hollósi Frigyes, akinek a nevét díj őrzi, több darabban játszott, mint ahogy Molnár Piroska is, aki gyakran volt partnere Hollósinak.
Az idei nagyszínpadi bemutatóban, a Felső szomszédokban szerepelt Balázs Andrea és Schneider Zoltán. Ők ketten tavaly is együtt játszottak a Hippolyt, a lakájban, amelyben egy bravúros jelenet is kettőjük nevéhez fűződik. Most a francia szerző, Laurence Jyl négyszereplős darabjában egy házaspárt alakítanak, akik előszeretettel és nagy gyakorlattal zaklatják az alattuk lakó fiatalabb házaspárt (Nyomárkay Zsigmond és László Rebeka eh.). Na persze ez nem is egyszerű zaklatás, inkább az ismerkedésnek egy sajátos formája. Az Őze Áron által rendezett előadásban (dramaturg: Karácsony Ágnes) aztán mélyebb lelki rétegekbe is eljutnak a szereplők. Mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk: az idei Hollósi Frigyes-díjat a közönség szavazatainak köszönhetően Balázs Andrea érdemelte ki, akit egyébként annyira megszerettek a kőszegiek, hogy egy pulóvert is kötöttek, hogy ne fázzon az éjszakai próbákon, sőt finom házi készítésű étellel is bekopogtattak a szállásán.
Kedden egy valós kőszegi történet jelentette az új közjátékot a fesztiválon. A bosszú fogadója címet viselő kamaradarab, melyet a várszínház felkérésére F. Tóth Benedek írt, 1666-ban játszódik Kőszegen, az egykori Somogyi András-féle fogadóban, a mai Arany Struccban, amely több mint három évszázaddal ezelőtt a Wesselényi-féle összeesküvés kezdetének egyik helyszíne volt. Július 17-én pedig egy újabb közjáték, Márai Sándor Az igazi című regényének színpadi adaptációja látható a fesztiválon, Paczolay Béla rendezésében. A szereposztás is igencsak vonzó: Balázsovits Edit, Pető Kata, Haumann Máté, Cserna Antal.
És akkor egy másik műfajú közjáték: a Jurisics-vár Lovagtermében nyílt meg A Mundus minor – Kozmikus utazások a test körül című kiállítás, Trifusz Péter képzőművész kifejezetten izgalmas, sokféle asszociációra késztető tárlata. – Régen másként tekintettek a testre, mint ma, akkor egy szent hely volt, azóta viszont harctérré változott – mondja a Mikrokozmosz című képe előtt Trifusz Péter. Az ókorban a testet a fenti világ kicsinyített másának tekintették. A felnagyított alkotás születéséről pedig azt mesélte, hogy a motívum akkor jutott eszébe, amikor ránézett a saját hüvelykujjára, és meglátott benne egy spirálgalaxist. Több éve a grafitot használja felületképzési anyagként, amelynek a szerelmese lett. A teljesség felé című képnek viszont a fő anyaga a fa. Több művében is felfedezhetők a népművészetben használt alakzatok. Egy másik alkotás fő eleme leginkább az emberi gerincoszlopra hasonlít, de szabad az asszociáció. Trifusz Péter munkáit egyébként meg is lehet vásárolni, és az életműnek van olyan darabja, amely korábban már gazdára talált.
– Ha a testről gondolkodom, az egyik legfontosabb számomra a kör, a geometria nekem mindig is a világmindenséget és a rend felé törekvést jelenti. A gravitáció című mű anyaghasználata talán az eddig legszemélyesebb választásom. Édesapámtól kaptam két diófa pallót, több költözést átélt, aztán a padláson megtámadta a szú. Kicsit helyre pofoztam őket, de a súlyuk meghatározó maradt. A földön állandó nehézkedésnek vagyunk kitéve. Az ember sok szituációban érzi a szűkösséget. Vágyakozik felfelé. A szárnyalás és a nehézkedés kettőssége érdekelt leginkább – vallja Trifusz Péter.
A testtel kapcsolatos bolyongásokkal foglalkozó tárlat a Köz-játék Fesztivált követően is megtekinthető, egészen augusztus végéig.
