„Szinte biztos, hogy elkerülhetetlen lesz a kisebb létszámú iskolák megszüntetése, összevonása”

Önök sem a magyar gyerekek érdekeit képviselik?

Szakszervezetként elsősorban a pedagógusok érdekeit kell képviselnünk, de ugyanilyen fontos számunkra a nem pedagógus végzettségű iskolai, óvodai dolgozók képviselete és a diákok érdekeinek szem előtt tartása is. Miért ne lenne az?

Balatoni Katalin miniszterelnöki biztos szerint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének nem fontosak a gyerekek érdekei, mert részt vettek a június 28-ai Budapest Büszkeség Meneten. A Pedagógusok Szakszervezete is ott volt felvonuláson.

Láttam a biztos asszony bejegyzését, ahogy azt is, hogy illusztrációként fekete vonalakkal húzta át a PDSZ logóját. Ezt egy meglehetősen gyerekes megnyilvánulásnak tartom, a biztos asszonyt, aki korábban köznevelési helyettes államtitkárként vett részt a szakszervezetek és a Belügyminisztérium egyeztetésein, ennél komolyabb tárgyalópartnernek ismertem meg, nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen szinten fog megnyilvánulni. A Büszkeség Menet pedig nem egyszerűen egy felvonulás volt, hanem egy hatalmas tiltakozó akció a gyülekezést korlátozó törvények ellen. Hasonló okokra hivatkozva a jövőben akár a pedagógusok utcai demonstrációit is bármikor betilthatják, mondván, milyen hatással lesz a gyerekekre, ha a tanáraikat az utcán látják tiltakozni. Ezért volt jelen a PSZ is.

Az iskolák, óvodák kapuit sem nyitnák meg az “LMBTQ-lobbi” előtt?

Ezek minden valós alapot nélkülöző, buta kijelentések. A gyülekezési szabályok korlátozását a kormány mosta össze az LMBTQ közösség megmozdulásaival, ami, úgy tűnik, súlyos politikai baklövés volt. A közoktatási intézményekből egyébként már rég ki vannak tiltva a civil szervezetek, még a körzeti orvosok, védőnők sem mennek be az iskolákba felvilágosító órákat tartani. Az “érzékenyítés” pedig nemcsak a szexuális kisebbségek elfogadásáról szól, hanem például az eltérő kultúrájú vagy a fogyatékkal élő gyerekek elfogadásáról, amire nagy szükség lenne, mert látszik, hogy ezen a téren az egész társadalomban nagy hiányosságok vannak.

A PSZ két éve kért vizsgálatot az alapvető jogok biztosától a fogyatékkal élő gyerekek intézményeivel, az egységes gyógypedagógiai és módszertani intézményekkel kapcsolatban. Történt azóta valami?

Semmit nem tudunk a vizsgálatról, a megkereséseinkre nem kapunk választ. Azokban az intézményekben, ahol a sajtó is beszámolt az épületek rossz állapotáról, a méltatlan körülményekről, a súlyos szakemberhiányról, történtek felújítások, de másról nem tudunk. Pedig, ha a kormánynak valóban fontos a gyermekvédelem, miért nem ezzel foglalkoznak minden erőn felül? Vagy a közoktatásban, a gyermekvédelemben, a javítóintézetekben előforduló, a gyermekek érdekeit és testi-lelki egészségüket valóban sértő helyzetekkel, azok feltárásával, megelőzésével? Ezek a valós problémák. Nem is beszélve a gyógypedagógus kollégákról és az őket segítő asszisztensekről, akik nap mint nap, sokszor tényleg áldatlan állapotok között és megalázó bérekért foglalkoznak a legkiszolgáltatottabb gyerekekkel.

Június végére több mint 20 ezer aláírást gyűjtöttek a nevelő-oktató munkát segítő dolgozók béremeléséért, az íveket a Belügyminisztériumhoz is eljuttatták. Erre kaptak már választ?

Még semmit. Pedig egy béremelést megfogalmazó törvénymódosító javaslatot is átadtunk a minisztériumnak, amit az összes kormánypárti parlamenti képviselőnek is elküldtünk. A kormány eddig nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, szerintük van elegendő nevelő-oktató munkát segítő dolgozó, ennyi pénzért is. A létszámuk mintegy 44 ezer fő: pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, rendszergazdák, iskolatitkárok. Ők a garantált bérminimumot kapják, nettó 232 ezer forintot. Csakhogy az asszisztensekből egyre kevesebb van, miközben ők azok, akik a gyerekekkel foglalkoznak. Finnországban nem azért sikeres az oktatás, mert a finn tanárok zseniálisabbak a magyar pedagógusoknál, hanem azért, mert ott egy pedagógus mellett akár három pedagógiai asszisztens is foglalkozik a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekekkel, így tudnak egyénre szabott fejlesztést biztosítani. A minőségi oktatás nem csak a pedagógusokon múlik. Nálunk kétszáz tanulóra kell egy pedagógiai asszisztenst biztosítani. Az 50 százalékos béremeléshez pedig annak az összegnek az egyharmadára lenne szükség, amennyit a kormány jelenleg kommunikációra költ. Szerintem ez is azok közé a problémák közé tartozik, amelyek a gyerekek érdekeivel valóban ellentétesek.

A pedagógusok száma is csökkenő tendenciát mutat, az átlagéletkoruk viszont növekszik: a hivatalos statisztikák szerint ma már minden második tanár 50 év feletti az általános és középiskolákban.

Ami azt jelenti, ha a mostani nyugdíjrendszer marad, a következő 12 évben nyugdíjba megy a kollégák több mint fele. A pályára pedig jóval kevesebben jönnek, mint amennyien nyugdíjba vonulnak. Bár a kormányzati kommunikációban azt halljuk, emelkedik a pedagógusképzésbe jelentkezők száma, ám ennek nagy részét azok jelentik, akik másod- vagy harmadszakra jelentkeznek, vagyis nem új belépők. Azoknak az aránya, akik érettségi után, újonnan jelentkeznek a pedagógusképzésbe, továbbra is alacsony, a nyugdíjba vonulókat nem tudják majd helyettesíteni. Ebből még komoly gondok lesznek. Emellett nagyon rossz a területi eloszlása is a pedagógusoknak, egyes régiókban már most égető hiány van, különösen szaktanárokból.

A két éve bevezetett pedagógus életpályatörvény lehetőséget ad a tanárok áthelyezésére. Erre volt már példa?

Egy-két próbálkozásról tudok, de ott a kollégák inkább felmondtak. A pedagógusok nem sakkbábuk, akiket ide-oda lehet rakosgatni. Az gyakoribb, hogy egy kolléga egyszerre két-három intézményben is dolgozik. Ők az idei teljesítményértékelés során a rövidebbet húzták, mert már nem jutott idejük olyan pluszfeladatokra, amelyeket az új rendszerben lehet értékelni. Az, hogy egyszerre több iskolában is tanítanak, úgy tűnik, nem elég nagy teljesítmény a döntéshozók szerint.

Ugyanakkor a tanárok mellett a diákok száma is csökken, az általános iskolákban most több mint 30 ezerrel kevesebben tanultak, mint a 2015/2016-os tanévben. Ennek milyen hatása lehet az oktatási rendszer jövőjére?

A népességszám csökkenése súlyos megrázkódtatás lesz az oktatás számára. A születések száma 98 ezer körül volt 2010-ben, ami a tavalyi évre 77 ezerre csökkent. Az egyik legsúlyosabb helyzet a Dél-Dunántúlon fog kialakulni, ahol tavaly egy évfolyamra átlagosan 9114 gyermek jutott, miközben mintegy 6500 gyermek született 2024-ben. Ez azt jelenti, hogy abban a régióban néhány év múlva mintegy 28 százalékkal kevesebb gyerek lesz a közoktatási rendszerben. A másik súlyos helyzetű régió a Közép-Dunántúl, ahol a következő 5-10 évben 25 százalékos visszaesés várható az iskoláskorú gyerekek számában. A legjobb helyzetben Észak-Magyarország van, ott csak 18 százalékos lesz a visszaesés. De országos szinten ez azt jelenti, hogy minden ötödik általános iskolai férőhely feleslegessé válik majd.

Milyen intézkedésekre gondol?

Szinte biztos, hogy elkerülhetetlen lesz a kisebb létszámú iskolák megszüntetése, összevonása. De erre csak egy részletes, átgondolt, tudatos stratégiával kerülhet sor, pedagógusok, érdekvédelmi szervezetek, településvezetők és demográfusok bevonásával. A mi feladatunk, hogy a tagjainkat felkészítsük erre a helyzetre, mert munkavállalói szempontból különösen nehéz és összetett kérdésekről kell majd dönteni. Ezért is aggasztó, hogy a politikai pártok mintha egyáltalán nem érzékelnék, a népességfogyás tekintetében milyen kihívásokkal kell majd szembenéznünk.