Nem könnyű Krasznahorkai László életművét egy kiállítás keretében összefoglalni, hisz az író regényei és más írásai nem adják könnyen magukat: bonyolultak, filozofikusak és olvasás után is érdemes időt tölteni velük ahhoz, hogy az ember igazán megértse azokat. A szentendrei MűvészetMalom tárlata mégis megkísérli az író szövevényes prózavilágát bemutatni, a kurátor, Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész pedig igazodott is Krasznahorkai komplex látásmódjához és a történeteire jellemző bolyongáshoz. A kétszintes kiállítás mindezt érzékelteti is, a tereket hosszú szövegcsíkok kötik össze, melyeken az író regényeiből olvashatók magára az írásra reflektáló részletek, illetve láthatunk fotót, festményt, grafikát és újságrészletet is, melyek kapcsolódnak Krasznahorkai életművéhez.
– A kiállítás tervezésekor az volt a koncepcióm, hogy Krasznahorkai nehezen megközelíthető szövegeinek megértéséért dolgozni kelljen a kiállítótérben, vagyis a befogadó járja be azt, és ha szükséges, nézze meg közelről a műtárgyakat, szövegeket. Másfelől a regényeiben fontos szerepet kap a világ megismerhetetlenségének problémája, mely gondolatiságot szintén érzékeltetni akartam a kiállításban is. A tárlat ezért rétegekből épül fel, melyeket a látogatónak fel kell fejteni – mondta lapunknak Szilágyi Zsófia Júlia. A kurátor hozzátette, hogy a kiállítás a szentendrei irodalmi tárlatok sorába tartozik, mivel Krasznahorkai is hosszú ideig élt a városban, illetve ahogy az előző kiállítások szereplői, úgy ő is kapcsolódik a képzőművészethez.
Az első terem az író utazásainak – azaz élet- és prózatereinek – szentel három térképet, melyeken nyomon követhetjük, hogy hazánkban, Európában és a nagyvilágban mely városokban járt, melyek nemcsak hatottak a személyére, de később a regényeinek fontos helyszíneivé is váltak. Ahogy az 1985-ben megjelent első regénye, a Sátántangó is kimondatlanul a szülővárosában, Gyulán és környékén játszódik – a település még négy kötetében köszönt vissza. Egyes regényei pedig nemzetközi színtéren játszódnak, az 1999-es Háború és háború szereplői feltűnnek Genfben, Kölnben, Velencében, Shaffhausenben, Gibraltáron és New York Manhattan negyedében is. Illetve Krasznahorkai művei is már „beutazták” a világot, mivel a köteteket jó néhány nyelvre lefordították – ezt nézhetjük meg Király Péter és Kiséry András kutatók adatai alapján készült adatvizualizáción, mely bemutatja, hogyan jutott el az író a világhírnévhez, vagyis 1988-tól 2024-ig éppen mely nyelvre ültették át valamelyik szövegét, de azt is megnézhetjük, hogy az egyes könyveit hány nyelvre fordították le – az első helyen a Sátántangó áll, a másodikon Az ellenállás melankóliája.
A tárlaton azok is megtalálják a számításukat, akiket érdekelnek az életműhöz kapcsolódó relikviák. Láthatjuk például Bukta Imrének az íróról készült portréját, illetve a korai kötetek első borítóit, melyeken a szerző néhai szentendrei barátja, Deim Pál képzőművész munkái láthatók – Az urgai fogoly címlapján szereplő 1989-es Aranygolgota szobrot ki is állították. És noha Deim alkotásai Krasznahorkai világától távol álltak, az író a barátságuk okán mégis őt választotta. „Nem annyira a könyvekhez állt közel, hanem hozzám, és ilyen módon a könyvekhez is. Szerettem Palit és a puritanizmust, ami a művészetében megvalósult. Tiszteltem az erkölcsi alapállását; nagy festőnek és jó embernek tartottam, és ez számított” – fogalmazott az író.
Szentendre és Krasznahorkai élete amúgy számos ponton összefügg, mivel a hetvenes évek közepén ő maga is odaköltözött, közelében lakott feLugossy László, és itt ismerte meg Bukta Imrét, illetve az író is kapcsolódott a városban működő Vajda Lajos Stúdió nevű összművészeti társasághoz.
A tárlat külön szekciót szentel Krasznahorkai és Tarr Béla együttműködéseinek, a rendező ugyanis már a Sátántangó megjelenése előtt kéziratban olvasta a regényt, a Mafilm pedig már két héttel a könyv 1985-ös megjelenése után szerződést kötött az íróval a film forgatókönyvének elkészítésére. A Sátántangó közel egy évtized múlva, 1994-ben hét és fél órás remekműként írta be magát az egyetemes filmtörténetbe. Krasznahorkai további Tarr Béla-filmek forgatókönyvírója lett, hozzá köthető a Sátántangó előtt a Kárhozat és Az utolsó hajó, majd A londoni férfi és A torinói ló is, illetve a rendező Az ellenállás melankóliája című regény alapján készítette el a Werckmeister harmóniák című filmjét.
Utóbbi alkotás egyik fontos eleme egy bálna, melyet a történetbéli városba érkezik egy kamionban. Az óriási állat azonban nemcsak egy szimbólum, hanem a valóság ihlette: a dán partoknál kifogott huszonkét méteres és 68 200 kilós Góliáth ugyanis ténylegesen beutazta Európát és hazánkat is, és az író is látta gyerekként. A bálna második magyarországi körútján 1963. november 15-én Tótkomlós és Orosháza után érkezett Gyulára, és másnap tovább vitték Sarkadra. A kiállításon láthatjuk a bálna korabeli hirdetését, a Tarr-filmben feltűnő lényt, illetve Eötvös Péter kortárs zeneszerző Krasznahorkai László műve által ihletett Valuska című operájának színpadi bálnáját is, melyet Devich Botond tervezett.
Infó: Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága. Kurátor: Szilágyi Zsófia Júlia. MűvészetMalom, Szentendre. Megtekinthető 2025. október 26-ig
