„Magyarországon a korrupció nem kivétellé, hanem szabállyá vált, intézményesült”

Van egy politikai elit, amely harcol a hétköznapi korrupció ellen, önmaga közben teljesen korrupt, gazdagítja a szűk klientúráját, és kimaxolja a visszaélést – nyilatkozta a Népszavának Jancsics Dávid, a San Diego State University professzora.

A korrupció szociográfiája című új könyvének egyik bemutató eseményén arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok vagy Magyarország a korruptabb-e, azt válaszolta: nehéz megmondani, mivel a korrupciót lehetetlen pontosan mérni, legfeljebb becsülni tudjuk. Megbecsülné?

Bizonyos dolgot, persze, kimutat az index, amely társadalmi percepciót mér, s az eredmények korrelálnak is más hasonló indexekkel, ám a korrupció komplex jelenség: több formája van, alaptermészete, hogy titkos, így óvatos lennék, amikor egyetlen pontszámmal kellene annak mértékét érzékeltetni. Habár az USA sem makulátlan, ott azért nem következett be a state capture, az állam foglyul ejtése, mint hazánkban.

Ez a korrupció legmagasabb foka?

Abszolút. De mielőtt erre részletesebben kitérnénk, el kell mondani: a korrupciót a szociológia eddig nem nagyon vizsgálta, meghagyta a közgazdaságtan meg a politológia asztalán. Mivel az emberi lét minden aspektusa valamilyen társadalmi szerveződés keretei között zajlik, családban, baráti társaságban, munkahelyen, ideológiai közösségben, a korrupciót is e kapcsolati hálók mentén kezdtem vizsgálni. Azt találtam: a korrupció egyfajta illegális társadalmi csere, amelyben az erőforrásokat, információkat egyéb előnyöket a formális szabályok megszegésével, informális kapcsolatokon keresztül adják át egymásnak az érintettek. Sok esetben nem is pénz cserél gazdát, hanem például információ, pozíció, szívesség, hallgatás. Mondok egy példát: ha egy tanár ismerősömnek segítek kifesteni a nagyszobát, az alapvetően szívesség. Ám ha ezt annak a reményében teszem, hogy a gyerekem felvételt nyerjen az elit iskolájába, akkor az már a korrupció bizonyos formája. Ebben az esetben a résztvevők a meglévő szabályokat, törvényeket játsszák ki és szervezeti erőforrásokat cserélnek sajátjukként. A state capture esetében az állam válik a korrupció eszközévé. Ez nem szimplán szabályszegés, ekkor a szabályokat úgy alakítják, hogy azok privát vagy politikai érdekek szolgálatába állnak. Az államnak normál esetben az állampolgárok érdekeit kell képviselnie, a foglyul ejtett állam viszont egy szűk csoport érdekérvényesítő gépezetévé válik.

Kormányzati korrupció, növekvő szegénység, gyenge oktatás és gazdasági teljesítmény – így látja az Európai Bizottság MagyarországotNemcsak Rogán Antalról, hanem Orbán Viktorról is minden második magyar azt gondolja, hogy érintett lehet korrupcióban

Hogyan jutottunk el idáig?

Ahogy a többi volt szocialista országban, nálunk is meghatározó volt a hiánygazdaság. Mindenki a saját kapcsolatrendszerét használta, autóhoz, lakáshoz, vezetékes telefonhoz, a várólisták miatt mihamarabbi orvosi ellátáshoz ismerős által, esetleg csúszópénzzel lehetett előbb jutni, banán a pult alól volt kapható. A társadalom részéről ez egyfajta kényszerreakció volt az állami és intézményi diszfunkcióra. Kulturálisan mélyen beágyazódott, s tovább élt a rendszerváltás után is. Akkor viszont már sokan igyekeztek nemcsak a minimumot megszerezni, hanem extrára szert tenni. Voltak állások, amelyek konkrétan azért voltak vonzóak, mert az ember feketén jól megszedhette magát. Ilyen volt a vámos vagy a motoros rendőr. Az 1990-es évek elejei súlyos gazdasági válság közepette megjelentek az első oligarchák, akik elkezdték megfejni az államot, képesek voltak az állami újraelosztást úgy befolyásolni, hogy az nekik kedvezzen. Voltaképp az összes ismert oligarcha a privatizáció által alapozta meg a vagyonát. Bár az állam segítségével szereztek meghatározó gazdasági pozíciókat, hatalmuk nem volt korlátlan, de nem is függtek totálisan a politikától.

Kialakította a vertikális struktúrát, leszámolt az ellenfeleivel, s már ő mondja meg, kiből lehet oligarcha, kitől kihez vonják el az erőforrásokat. Ehhez elengedhetetlen az intézményi autonómia felszámolása, lojális embereket kellett kulcspozíciókba ültetni, a törvényeket szűk érdekcsoport szolgálatába állítani. Az állam segítségével gigacégeket hoztak létre az útépítés, ingatlanfejlesztés vagy a telekommunikáció területén, amelyek egy idő után már méretüknél és hatalmi beágyazottságuknál fogva megkerülhetetlen piaci szereplőkké váltak. A korrupció nem kivétellé, hanem szabállyá vált. Intézményesült.

Ezzel egy időben viszont visszaszorult a rendőr lefizetése, megszűnt a hálapénz.

Ez a könyv egyik fontos megállapítása. A korrupció egyik típusa eltűnőben, miközben a másik domináns formává válik. Van egy politikai elit, amely harcol a hétköznapi korrupció ellen, önmaga közben teljesen korrupt, gazdagítja a szűk klientúráját, és kimaxolja a visszaélést. Jól ismert társadalmi működési elv, hogy az ember csomó szituációban a családtagjának kedvez. De az a korrupció új szintje – s ez már jól látható a NER-ben –, amikor már nem szimplán gazdasági és politikai érdekcsoportok élvezik a rendszer előnyét, hanem családi dinasztiák alakulnak ki. Elég csak Orbán rokonaira, vagy a Matolcsy-klánra gondolni. Ez demokratikus berendezkedésekben elképzelhetetlen, inkább orosz mintát mutat.

Az kijelenthető, hogy ha egy országban minél nagyobb a korrupció, annál gyengébb a demokratikus berendezkedés?

Van összefüggés, de mondok mást: minél korruptabb egy ország, annál boldogtalanabb.

Egy társadalom miként tud leszámolni egy korrupt rendszerrel?

Ez nehéz kérdés. Nyilván számít a nívós oknyomozó újságírás, jó példa a Direkt36 Dinasztia című dokumentumfilmje, amit 3-4 millión nézték meg néhány nap alatt. Nem véletlen, hogy a kormány próbálja elhallgattatni a kritikus hangokat a szuverenitásvédelmi törvénnyel. Fontos lépés az EU részéről a támogatások befagyasztása, bár ez nem fogja térdre kényszeríteni rendszert, de tárgyalásra kényszeríti. Nem mellékes a nemzetközi szereplők viselkedése, a németek speciel a gazdasági érdekeik miatt vígan asszisztáltak ahhoz, mi történik itt. Mindazonáltal a korrupciós folyamatokban mindig az erőforrás a legfontosabb tényező, és látható, hogy egyre több a NER-ben az olyan szereplő, aki eddig részesült a javakból, ám miután egyre inkább kiszáradnak a pénzcsapok, körükben is nő az elégedetlenség.

Fogy a pénz, közben felemelkedik egy alternatív politikai erő. Mi lehet a hatalom válaszreakciója?

A helyzet tarthatatlanná válhat, 

 és a nyílt diktatúra útjára lépnek. Ez viszont az ország durva elszigeteltségét eredményezné. Bízom benne, a magyar társadalom nem fogja ezt engedni.

Tegyük fel, hogy a Fidesz elveszíti a hatalmát jövőre, és át is adja azt. Miként lehet leszámolni a mindent átható korrupcióval?

A legfőbb kérdés, hogy a Tisza kap-e kétharmadot. Ha igen, az komolyabb lehetőségeket jelent. Ha nem, még az is elképzelhető, hogy az ezermilliárdokkal óriásira duzzasztott hátország segítségével ki tudják bekkelni a következő négy évet. Láttunk már hasonlót Simicska főszereplésével. De azt sem tudhatjuk, mi várható a Tiszától. Benne van a pakliban, hogy az új kormány megvalósítja a full state capture 2.0-át. Végül is ez már egy jól kidolgozott és kipróbált koncepció.

De milyen lépések lennének elengedhetetlenek?

Mivel a korrupció többféle formát ölt, nincs univerzális, mindenre működő gyógymód. Az igazán hatékony stratégiát mindig az adott típusra kell szabni. Az intézményi reform és a független kontroll nélkül nincs esély. Szükség van független médiára, autonóm bíróságokra, ügyészségre, számvevőszékre, mert ezek nem csupán eszközök, hanem a közbizalom alappillérei is. Fontos a transzparencia, a civil kontroll, a norma- és kultúraváltás terjesztése. Nagyon fontos megállapítás viszont: a társadalmak hihetetlenül gyorsan képesek változni. Beszéltünk a hálapénzről, a forgalmiba rejtett csúszópénzről, de mondok egy friss példát. Megszűnt a borravaló. Azzal, hogy bevezették az érintős bankterminálok használatát, már a taxisnak is annyit fizetünk, amennyi a fuvardíj, egy fillérrel se többet. Ha van politikai, törvényhozási akarat, ha azokat konzekvensen, szigorral betartatják, a társadalom reagál, alkalmazkodik.

Két évtizede Amerikában él, 15 éven át kutatta témát, több mint 100 interjút készített. A könyve tavaly jelent meg angolul, a minap jött ki a magyar kiadás. Milyen reményeket fűz hozzá?

Semmiképp nem egy anti-Orbán tanulmányt akartam készíteni, inkább szociológiai szemszögből a korrupció elméletét akartam bemutatni a magyar példán keresztül. Annak örülnék, ha más országokban is lehetne alkalmazni, általa könnyebben felismerhetővé válnának a mintázatai.

A fiatalok 87 százaléka szerint elterjedt a korrupció MagyarországonTransparency International: Újra Magyarország lett az Európai Unió legkorruptabb országaElkészült a felmérés, a megkérdezettek 80 százaléka börtönbe küldené Matolcsy Györgyöt

San Diegóban él, ami nagyon más világ a miénkhez képest. Amikor hazalátogat, találkozik korrupcióval?

Jellemzőbb, hogy beszélgetésekben folyamatos témává válik a NER. Vannak ismerőseim, akik érdekből bedolgoznak vagy elkerülhetetlenül beleütköznek a rendszerbe. Azt tapasztalom:egyre negatívabb a megítélése. A piac nem szereti, ha nincs verseny. A korrupció nagyon nem kedvez az innovációnak, a vállalkozó szellemnek.