Már több tíz milliárdra rúgó veszteségek halmozódnak, az árréstop a magyar kiskereskedelmi szereplőket is keményen sújtja

A kormányzat újabb és újabb szigorító, elvonó intézkedéseket vezet be a kereskedelmi ágazattal szemben. Milyen a hangulat a szektoron belül?

A kereskedelemben most már évek óta általánosan rossz a közhangulat, ami számszerűsíthető is. A kereskedelem hagyományosan a GDP-növekedés egyik fő motorja, 10 százalék körüli hozzáadott értékkel. Ha jól megy a hajó, akkor a fogyasztáson keresztül jelentősen segíti a gazdasági növekedést. Ebben azonban lemaradóban vagyunk. Lengyelországban például a kereskedelem súlya jóval nagyobb, eléri a 14 százalékot. A szereplők immár hosszú ideje azt érzik, hogy nagyon erős a szabályozás, rengeteg az adminisztrációs teher. Az Unió ezen a területen kétfajta mérőszámot ismer. Az egyik az induló vállalkozásokra rakódó bürokratikus teher, amiben Magyarország viszonylag jól áll, míg a működő társaságokat nézve viszont a legrosszabbak között vagyunk, és ez a kereskedelmi cégekre fokozottan igaz. Ráadásul az ágazattal szemben olykor fellángol egyfajta meg nem értés, ami kap egy ideológiai hátteret is: hogy hol is termel értéket; ezek a cégek csak élősködnek; olcsón vesznek és drágán adnak el… Ez néha a 60-as éveket idézi, pedig a piacgazdaság szerves része a profit, az nem ördögtől való. Mégis számos alkalommal kifejezetten rossz szemmel tekintenek ezekre a vállalatokra, különösen a nagyokra.

Ha már szabályozás, itt a legújabb, a plázastop kiterjesztése, amely erősen korlátozná, újabb engedélyekhez kötné a kereskedelmi ingatlanok használatát. Éles szavakat hallattak, valóban megbénulhat, leállhat a kereskedelem fejlődése, ha ez hatályba lépne?

Az a gond, hogy a kereskedelemben a beruházások az első negyedévben tovább csökkentek. Amikor még volt eredmény, ezek jelentősen hozzájárultak az ország gyarapodásához. Ám ez jelentősen visszaesett, nemcsak a szektorban, általánosságban is. A csökkenés mértéke nagyjából 10 százalék a tavalyi negyedik negyedévhez képest. Ami azért rossz hír, mert elhangzott, hogy van egyfajta paradigmaváltás a gazdaságpolitikában. Eddig a fogyasztás volt a fő hajtóerő, most meg a beruházásokat kellene fokozni. Ezen a téren is három területet nevesítettek, az élelmiszer-feldolgozást, a gyógyszeripart és a turizmust. Ez közép és hosszú távon logikus is lenne. Ám ha van egy ilyen gazdaságpolitikai cél, akkor nem az lenne a normális, hogy megnézzük, milyen fékek vannak a szabályozási, intézményi rendszerben, amelyek visszafogják a fejlesztéseket, és azokat leépítik? A múlt heti javaslatot pontosan ezen ellentmondások miatt egyszerűen nem értjük. Megjegyzem, ez a fajta többszólamú gazdaságpolitika nagyon sokat árthat, nemcsak a kereskedelemnek, hanem az egész nemzetgazdaságnak. Az egymásnak ellentmondó szabályozási környezetben és célok között nehéz navigálni a cégeknek, legyenek azok kereskedelmi profilúak vagy mások. Ráadásul hatalmas, milliárdos beruházásokról is szó van szó, és ilyen tételek esetén ez a környezet erősen elbizonytalanítja a befektetőket, a beruházókat, de a sarki kis közértest is, mert ez az érzet nála is lecsapódik. Fölmerül tehát, ha tényleg kellenének a beruházások, akkor mi szükség erre?

Amikor a módosítási terv a felszínre került, kérték a szakmai egyeztetést. Azóta történt valamiféle nyitás, közeledés?

Nem, és azt mondom, ez megint valamiféle tünet. Számtalanszor felajánlottuk, de nem csak mi, más szakmai szervezet is, hogy ilyen jellegű és súlyú szakmai kérdéseknél érdemes egyeztetni. Képesek vagyunk ismertetni a vállalati szempontokat. Hozzá kell tenni, hogy az NGM-nél más területen már vannak jó példák, olykor formálisan vagy informálisan megkérdezik a szakmai szereplőket. Jó lenne azonban, ha ez intézményesítve történne. Mert ez nagyon hiányzik.

Számos véleményt hallottam a napokban, kinek, mire is jó ez a törvényjavaslat, kit és hogyan kívánnak helyzetbe hozni. Mi az OKSZ álláspontja?

Az optimista és naiv megközelítés szerint a jogalkotó azt gondolja, hogy egy plusz kontrollal még rendezettebbé válik a kereskedelemfejlesztés, illetve az ingatlanpiac. Egy nagyobb beruházásnál ugyanis komoly vonzáskörzet-tanulmányokat kell készíteni. Például, hogy az új üzlet nyitása, bérbe adása milyen hatással van a környezetre, a közlekedésre. Egy hipermarket nyitása esetén ebben még lehet is logika, de itt már a kisboltokról is szó van! Ez egyáltalán nem szolgálja az érdeküket. A plázastop esetében amúgy is az a gond, hogy nem ismertek az értékelési szempontok. A pályázó csak egy nemet kap, de hogy ki és mit vett figyelembe, arról semmit sem tudni. És akkor megint ott tartunk, hogy sok a bizonytalanság, ami ráadásul megint csak fokozódik. Úgy vélem egyébként, hogy a plázastop, tehát az, hogy a 400 négyzetméternél nagyobb bruttó alapterületű kereskedelmi építmények bővítését a Kormányhivatal szakhatósági engedélyéhez kötik, alapvetően idejétmúlt. Érdemes lenne felülvizsgálni, hogy az említett környezetben, amikor beruházásokat kellene ösztönözni, ez milyen célt is szolgál. Felmerül persze, hogy mi is a szabályozás célja, netán, hogy visszafogják a nemzetközi láncok terjeszkedését? Csakhogy a magyar hátterű cégek esetében, egy-két kivételtől eltekintve, alacsony a beruházás.

Említette a jóhiszemű megközelítést, de mi a rosszhiszemű?

Ezt én sem akarom kommentálni. Hallottam néhány érdekes dolgot, de ezeket nem ismertetném, ha megengedi.

Vegyük elő az árrésstopot, amelyik miatt az Európai Bizottság két kötelezettségszegési eljárást is indított a héten. Ezek kapcsán az OKSZ is azt mondta, rövid távon mérséklik az inflációt. Már a friss számok is ellentmondanak ennek. A szövetség is rosszul számolt, illetve hol ment félre a drágulás üteme?

Az OKSZ nem számolt, nem jelzett előre, hiszen nem ez az elsődleges dolga, nem a Szövetség hozta a rendeleteket. Az kétségtelen, hogy az érintett, immár 5000-6000 terméknél volt egy 18-20 százalék körüli árcsökkenés. Az OKSZ mindig is azt mondta, hogy nem az árszabályozásban, hanem a versenyben hiszünk. Térjünk vissza azonban az inflációhoz. Az élelmiszerek drágulása nem volt olyan borzalmasan jelentős a legutóbbi adatokban. Ahol az élelmiszerek árai elszálltak, az a vendéglátás volt. Ez eddig valahogy nem került elég hangsúlyosan a felszínre. Ezzel együtt baj van az árrésstoppal. Ez ugyanis csupán egy fedezetkorlátozás és nem az árakat fogja meg hosszabb távon. Az OKSZ úgy véli, hogy az egész intézkedés járulékos költsége sokkal nagyobb lesz, mint amit most nyerünk vele, mert tovább növeli a cégek veszteségeit. Csak ennek az intézkedésnek a hatása éves szinten akár 150 milliárd forintos veszteséget jelent. Ebben már a drogériák és az élelmiszer is benne van, és már nemcsak a nemzetköziek, hanem a magyar láncok elmaradásait is tartalmazza. Az intézkedés hatására tehát csak lefojtott inflációról beszélhetünk, mert valamikor ezt ki kell vezetni, így nem maradhat. Akkor pedig áremelkedési sokkot okoz, és nem azért, mert valaki rosszindulatú. Az effajta szabályozás a tervgazdaságot idézi: akkor is volt egy elérni kívánt állapot, ha pedig az eredmény ettől eltért, akkor tömérdek korrekció érkezett.

Mit tud tenni egy kereskedő, hogy túléljen?

Megnézi, hogy honnan tud olcsó árualapot beszerezni. A legutolsó statisztikai számoknál már látszik, hogy a hazai, jellemzően magyar tulajdonú élelmiszer-feldolgozóipar teljesítménye jóindulattal stagnál. Kinek jó ez? Megint a külföldi áru kerül a porondra. Mindenesetre a veszteségek még nem érték el a kritikus szintet, de benne van a pakliban, hogy elfogják, s azokat nem viselik tovább sem a feldolgozók, sem a kereskedő cégek.

Azaz…

Még távolabbra kerülnek beruházások, elhalasztják a béremeléseket és főleg a kicsik, a gyengébbek pedig elgondolkodnak azon, érdemes-e folytatni. Nagyjából minden ötödik kiskereskedő már most azt fontolgatja, hogy becsukja a kaput, mert nem bírja tovább a versenyt. Egyre több az ilyen jelzés.

Több helyről is jelezték lapunknak, hogy akad olyan nagy lánc, amelyik fontolgatja, hogy elhagyja az országot. Ez összeesküvés-elmélet vagy van ennek valóságalapja?

Én ezt meghagynám találgatásnak. Azért itt nagyon súlyos, több száz milliárdos befektetésekről van szó, komoly, nagy értéket képviselő kapcsolati hálókkal. Azt ugyanakkor nem tudom, kinél hol van a fal, de meg lehet nézni a számokat, már több tíz milliárdra rúgó veszteségek halmozódnak.

Amennyiben az árrésstop augusztus vége után is marad, akkor mi történik? A fogyasztók már jelzést kaptak arról, hogy az akciók ritkulhatnak, akár el is tűnhetnek…

Igen, az akciók ritkábbak lehetnek, és kisebb lesz benne az árcsökkentés. A cégek megpróbálnak optimalizálni, költségeket csökkenteni. Kevesebb lesz az új termék bevezetése, a saját márkák piaci szerepe is mérséklődhet, az importtermékek súlya növekszik. Kérdezem, erre miért van szükség? Miért a magyar szereplőket sújtjuk? Nem világos, és nem is lehet érteni, hogy ezzel mi a cél.

Az árstop, az árrésstop, a cégeket sújtó intézkedések a fogyasztókra is hatnak. Az elmúlt években hogyan változott a vásárlói magatartás?

Egészen a Covidig egy viszonylag kiegyensúlyozott fogyasztásnövekedés volt. Aztán ’20–’21-ben egy nagy sokk jött, a cél a túlélés volt. Majd 2022-ben egy nagy visszapattanás történt, amivel párhuzamosan elszálltak az árak. Ennek a hatását, vagyis a „hosszú árnyékot vet az infláció” című történetet érezzük most is, azaz a fogyasztónak ma is magas az inflációs érzete. Azt tapasztalja, hogy még mindig magas, nagyon magas az ár. Mindez előrefelé is hat, és ez pedig együtt jár a vásárlók inflációs várakozásai­nak erősödésével, bizonytalanságot okoz, ami sajnos nem enyhül. Ez pedig hatással van arra, hogy hogyan vásárolunk, és mondhatom, még mindig óvatosan.

Mikorra várják, hogy visszaáll a fogyasztói magabiztosság, amikor úgy érezzük, újra bátrabban költhetünk?

Erre most nem egy közgazdász szájába illő választ adnék. Azt gondolom, hogy ehhez szükség lenne a közéleti hangulat lecsendülésére, megnyugvására is. Ez sokat segítene abban, hogy a régi lendület visszatérjen…

Látja ennek lehetőségét a horizonton?

Nem vagyok optimista.