Teljesen kivannak a munkahelyükön a magyarok, főként a biztonságérzetük veszett el

A munkavállalók mentális egyensúlya, egészsége - aminek része a  sokkal rosszabb állapotban van ma, mint volt a Covid előtt – mondta lapunknak Gilányi Attila, a Meghallgatunk.online alapítója és ügyvezetője. A társaság hiánypótló szolgáltatást nyújt cégeknek: ha a dolgozójuknak valamilyen stresszes helyzet miatt lelki támogatásra van szüksége, esetleg mentális problémákba ütközik, akkor segítő munkatársat hívhat, akivel anonim módon beszélgethet a nehézségekről. Az ügyvezető a drasztikus mentális romlás okát abban látja, hogy a globális járványhelyzet nagyon erősen kikezdte a biztonságérzetét, azt, amit egy dolgozó mindennél előbbre valónak tart. Most az emberek, a munkavállalók milliói is kezdenek tisztában lenni  azzal, hogy

Annak ellenére sem, hogy jellemzően azt szokták mondani, minden válság három évig tart  – magyarázta a szakember. A Covid által keltett hullámok a gazdasági életben továbbra sem csendesedtek el, és mindezt csak tetézi az ukrán-orosz háború és annak közelsége is – folytatta. További elemként lehet említeni, hogy az évtized eleje óta látott inflációt a bérek nem tudták lekövetni. Így ma egy-egy bevásárlás jóval nagyobb anyagi ráfordítást igényel, mint öt éve. Olyan szolgáltatások pedig, mint az étteremi étkezés, a korábbiak 3-4 szeresére drágult. Utóbbiak mind-mind drámai módon vetették vissza a dolgozói magabiztosságot és vele a biztonság érzését. E sorba illeszkednek a vállalatoknál zajló szervezeti átalakítások is, amelyekhez a dolgozók egyre nehezebben alkalmazkodnak. Lehetne még folytatni a mentális egészség romlása felé mutató okokat, amelyek miatt az emberek egyre több stresszel élik meg a napokat.

- hívta fel a figyelmet Gilányi Attila egy új jelenségre. Ez az egyik oldalon azt jelzi, hogy a szakmai tudást jelentő  embereket nem akarják a rövidtávú érdekek miatt szélnek ereszteni. A másik oldalon viszont az alkalmazottak körében könnyen „nyomottá válik a hangulat”, hogy vajon meddig biztos az állásuk úgy, hogy hozzáadott értéket teremtő munka alig akad. Ez az állapot a „hasznosnak tudom magam” érzetét kikezdheti ki – fogalmazott. A felmérések során sok dolgozó panaszkodik, hogy valóban haszontalannak érzik magukat. A gazdasági kilátások sem túl biztatóak a tekintetben, hogy vállalati szinten beindulhat a növekedés és gyarapodhatnak a megrendelések, ami növelhetné az alkalmazottak iránti igényt. Így az elmúlt évtizedhez képest sokkal szélesebb az a munkavállalói kör, amely szinte folyamatosan mély stresszhelyzetet él meg, és alkalmazottak tömege ragad a meghasonlott, „nem szeretem” helyzetben.– hangsúlyozta Gilányi Attila.

A mesterséges intelligencia (AI) hamarosan számos, eddig emberek által végzett munkát  lesz képes kiváltani, és kérdés, ez mennyire járul hozzá a mentális egészség romlásához. Gilányi Attila szerint ezzel még nem foglalkozik az átlag munkavállaló, és nem is hiszi, hogy az átvétel jelentős mértékű lehet. Egyszerűen azért, mert nincsenek tisztában azzal, mire is képes az MI. Ez a felismerés azonban 2-3 éven belül megérkezhet – tette hozzá.

A lelki jóllét azért mégis elsősorban személyes felelősség kérdése - jegyezte meg Gilányi Attila. Tévedés azt várni, hogy mások - legyenek azok más emberek, vagy épp a munkáltatónk – vállalják a felelősséget a mi életünk felett, ugyanakkor tény, hogy azok a vállalatok, akik tudatosan odafigyelnek dolgozóik érzelmi és mentális állapotára, nagyságrendekkel hatékonyabbá tudnak válni még a kiélezett környezetben is.

A technológiai kihívásokkal kapcsolatban Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója a Népszavának kifejtette: azt is sokan elfelejtik, hogy a munkaerőpiac rohamos ütemben felgyorsult az elmúlt 20-25 évben. Az idősebb generáció tagjai - az X-esek, akik a legnagyobb létszámban vannak jelen a munkaerőpiacon - egy másik korszakban szocializálódtak a munkahelyeken, sokkal kevésbé tudnak alkalmazkodni az újításokhoz, mint az utánuk következő nemzedék. A stressz, a generációs nyomás, hogy a fiatalabb nemzedék elveszi a munkájukat, az egészségtelen életvitel, az X-sekre jellemző „hősies” attitűd – a „mindent kibírunk” - oda vezet, hogy sokkal nagyobb eséllyel érik őket akár fizikai, akár mentális problémák, mint az őket követő generáció.

A mentális egészség romlását gyorsíthatja az is, hogy az évtizedekkel korábban jellemző, sokszor családiasnak is nevezhető munkahelyi közösségeket felváltotta a személytelen, digitális, home office-ban működő, sokkal lazább, inkább projektalapú működési modell,

- jegyezte meg Nógrádi József. Így a küzdési stratégiák, amelyek a korábbi időkben sokszor adtak megerősítést vagy támogatást, esetleg útba igazítást a munkahelyi közösségekben, ma már nem igazán működnek.

Vágy és valóság

Tíz emberből nyolc úgy véli a jó munkahelynek elengedhetetlen „eleme” a megfelelő fizetés. Erre mutat rá a Professionek egy közelmúltban készült átfogó, 1000 fős, a magyar lakosságra nézve reprezentatív kutatása is, amely a munkavállalók jólétét (well-being) és ezzel kapcsolatos elvárásait vizsgálta. Az összegzés szerint a megfelelő fizetés így az első helyre került a felmérés jó munkahelyek jellemzőit soroló listájában. Feltűnő, hogy a további jellemzők között szép számban olyan elemek jelennek meg, amelyek nem vagy alig hozhatók összefüggésbe az anyagi, jövedelemi körülményekkel – mutatott rá Tüzes Imre, a leglátogatottabb hazai álláshirdetési oldal üzletfejlesztési igazgatója. A válaszadók 69 százaléka szerint ugyanis a jó munkahely ismérve még a jó légkör, amely a kedves és segítőkész kollégák hozzáállásából fakad. 59 százalékuk az emberséges és empatikus vezetőséget nevezte meg elvárásként. Az is érezhető, hogy az emberek immár szeretnék jól körülhatárolni, elválasztani, hogy meddig tart az elköteleződés a munkahely iránt és mikortól jöhet a szabadidő. A negyedik legtöbbet említett kritérium (54 százalékkal) ugyanis a kiszámítható munkaidő megléte volt.

Vizsgáltuk, hogy a felsoroltak közül mi valósul meg a válaszadó munkavállalók jelenlegi munkahelyén, és azt láttuk, hogy ezek az elvárások már jelentősen elmaradnak a remélttől – folytatta Tüzes Imre. Csupán 37 százalék jelezte, hogy a munkahelyén, ahol dolgozik jó légkör van, segítőkészek és kedvesek a kollégák. Alig 35 százalék jelezte, hogy megfelelő fizetést kap, s ettől minimálisan elmaradt azok aránya (34 százalék), akik szerint kiszámítható munkaidő mellett dolgoznak. Ezen felül az sem mondható örömteli eredménynek, hogy a válaszadóknak pontosan egyharmada (33 százalék) jelezte: emberséges, empatikus vezetés alatt teszi a kötelezettségeit a munkahelyén.

azaz magánélet tiszteletben tartását. Második helyen a home office, illetve a távmunka lehetősége (32 százalék) volt fontos. 31-31 százalék váltana, ha felkínálnák a rugalmas munkaidőt, illetve ha a dolgozó maga dönthet a szabadságának a kivételéről.

A Profession üzletfejlesztési igazgatója úgy vélte, az elvárások teljesülésében látható némi előrelépés. A kutatásuk ugyanis egy 2022-es felmérés megismételt köre volt, s mindkét alkalommal készítettek egy indexet is a munkahelyi jólétre, a well-beingre. Ennek értéke korábbi 7,03 ponttal szemben most 7,37 volt. A fejlődést látva, függetlenül annak mértékétől, azt lehet mondani, azért látszik a fény az alagút végén – jegyezte Tüzes Imre. Azt azonban hozzátette, hogy a még bőven van tér a tovább lépésre, ugyanis az jóléti indexük maximális értéke 15 pont.