A középpontba került Gonoszról – Csabai Lászlóval Szindbád újabb utazásáról

Az ön Szindbádja valóban nagy utazó: Szibéria után megjárta az NSZK-t, ezúttal pedig túl az óceánon játszódnak az események. ­Miért éppen a 1970-es évek Amerikájába vezetett az útja?

Szindbád-Schiffer azt az utat követte, amit az ’56-os emigránsok jelentős része: az NSZK-ba távozott, majd pár év után továbbállt Amerikába. Mindig is Amerika volt a magyarok számára a lehetőségek, a vágyak, a szabadság országa. És a hősömnek volt még egy oka oda menni. Ha valaki elolvasta az Inspektor Szindbádot, tudja, mi ez a kényszerítő ok.

A korábbi Szindbád-regényei kapcsán emlegette, hogy rengeteg kutatás előzte meg a könyv megírását. Ezúttal milyen forrásokat használt az új regény megírásához?

Az amerikai kultúra, különösen az amerikai populáris kultúra a film és a hangrögzítés feltalálása óta a világ domináns kultúrája. Gyermekkoromban, a ’70-es és ’80-as évek államszocialista Magyarországán is mindenki amerikai filmeket nézett és amerikai zenét hallgatott. És sokan olvastak amerikai irodalmat. El lehet merengeni, jó-e ez a nagy amerikai befolyás, de bizonyára nem véletlenül alakult így ki. Amikor elkezdtem a Szindbád Amerikábant, a sok korábbi, Amerikához kötődő kulturális élmény előbújt tudatom mélyéről. Persze friss forrásokra is szükségem volt. Minden amerikai tagállamban és majd minden megyében van sajtóarchívum, online könyvtári katalógus, történettudományi társaság, helytörténeti társaság: valóságos információözön annak, aki tud angolul. Nem az információ megszerzése, hanem a sok információ között való válogatás a nehéz feladat.

Regényíróként milyen izgalmas változásokat látott meg az 1956-ot követő időszak Európájában és a ’70-es évek Amerikájában? Hogy tekint erre az időszakra?

Mozgalmas évek voltak. Amerika történelmének pedig vannak sajátos vonásai, miközben elválaszthatatlan az európai történelemtől. Bizonyos értelemben Amerika az esszenciális Európa. Ami azt is jelenti, hogy befogadható, érthető az európaiak számára, mégis megvan Amerikában az egzotikum. A korszak Amerikájának belpolitikai főcsapásában a feketék polgárjogi mozgalma áll. Ezt én éppen csak érintem. Amivel bővebben foglalkozom, az az ezzel párhuzamosan futó őslakos-indián polgárjogi mozgalom. Ennek a korszak Magyarországán alig volt visszhangja. Pedig ez is nagyon érdekes.

A főszereplők egy gulya miatt lovagolnak keresztül a (nem létező) Észak-Nebraska szövetségi államon, miközben egy gyilkossági ügy nyomozásába csöppenek bele. Útjuk során számos helyi lakossal szóba elegyednek, és így rendre az őslakosok, illetve a magyar emigráció helyzete felé terelődik a szó, még a szlovákok és a magyarok egymás mellett élése is szóba kerül. Jobban foglalkoztatták ezek a kisebbségi kérdések ebben a regényben? Vonhatunk egyáltalán bármilyen párhuzamot az őslakosok és a hidegháború rivális hatalmai által elnyomott nemzeti közösségek közt?

– Talán… annyiban, hogy minden elnyomásnak a végső forrása az egoizmus. Ez lehet állami, nyelvi, kulturális, vallási, ideológiai, társadalmi-osztályhelyzeti, faji, sőt akár nembeli egoizmus is. Meg ezek keveréke. Államok, államszövetségek, gazdasági rendszerek, politikai rendszerek jönnek-mennek, de a mi és az ők közötti radikális különbségtétel megmarad. Ahogyan egy őskori törzs gátlástalanul elűzött egy másik törzset a jó vadászterületekről, úgy igyekszik ma is egy adott közösség az összes többi kárára érvényesíteni érdekeit. Nem fejlődtünk. Pontosabban süllyedtünk, mert most már minden oltári gazemberség mögött van egy azt igazoló nemes (vagyis annak látszó) ideológia is.

Bár kronológiailag a Szindbád Amerikában az előző regény folytatása, nekem úgy tűnt, sok tekintetben mégis a második Szindbád-regényhez kapcsolódik leginkább. Az egyik mottó is innen szerepel, de többször is a szibériai sztyepp és az amerikai préri hasonlóságáról olvashatunk. Társregény a két könyv?

Igen, az öt részből álló Szindbád-sorozaton belül a Szindbád Szibériában és a Szindbád Amerikában társregények. Sok szempontból. Ezek közül a legfontosabb, hogy mindkettőben középpontba kerül a Gonosz. Nemcsak eszme, képzet, hanem egy hús-vér ember és ezen ember tettei által. Ebben a két könyvben, s különösen az utóbbiban olyan kísérletet tettem, mint Bulgakov tett A Mester és Margaritában. A western és a krimi (vagyis antikrimi) csak a felszín, a Szindbád Amerikában egy létértelmező regény. Ami próbálja mégis kielégíteni az izgalomra, fordulatokra, kalandokra vágyó olvasók igényeit is. Elhatároztam, hogy ezt nem fogom így kijelenteni az olvasóim előtt, most mégis megtettem, remélem, nem bánom meg később.

Egy korábbi interjújában említette, hogy „Szindbád-Schiffer nyomozóként »futott be«, és egy nyomozó nem válthat foglalkozást… vagy ki tudja”. Ezúttal pedig valóban a countryénekesként többé-kevésbé érvényesülő Schiffert láthatjuk, aki persze megint egy gyilkos utáni nyomozásba keveredik. Nekem Kris Kristofferson és Jeff Daniels alakításai jutottak eszembe, ön előtt volt színész- vagy zenészminta? És mi lenne a Szindbád Amerikában road-movie soundtrackje?

Három dalt feltétlen tartalmazna a soundtrack: Highwaymen, Silver Stallion és American Remains. Mindhárom a The Highwaymen supergroup előadásában. Szöveg és dallam olyan csodálatos egységben van ezen szerzeményekben, amire talán csak Mozart, Muszorgszkij és John Lennon volt képes még. Színészminta nem volt előttem, de Kris Kristoffersont el lehet képzelni a regény főhőseként. Szegény tavaly ősszel halt meg. A könyv még kéziratban volt ekkor. Ám mivel a túlvilágon mindenki minden nyelven ért, és ott is van könyvtár (legalábbis Isaac Singer szerint), elolvashatja Kris ezt a regényemet.

A történet kacérkodik a western műfajával. Íróként hányadán áll ennek a hagyományával? Hova tenné a voksát? Nyugati vagy keleti? Cooper, Karl May, Sergio Leone vagy Gojko Mitić?

Kölyökkoromban nagy vadnyugatrajongó voltam. A fenti alkotók mindegyikét szerettem. És most újra olvasok és nézek westernt. Felfedezve, hogy kialakult a westernnek egy realizmusban fogant vonala is. A filmművészet revizionista westernnek nevezi ezt. Az irodalomban pedig olyan alkotókra gondolok, mint John Williams vagy Thomas Berger. Az utóbbinak a Kis Nagy Ember és a Kis Nagy Ember Visszatér című regényei még nem kapták meg azt az elismerést, amit érdemelnének. Az amerikaiak keresik „az amerikai regényt”. Nem kell keresniük, Berger megírta.

A legutóbbi könyvéhez hasonlóan ebben a regényben is feltűnik egy Holmes, de ő nem a híres detektív, hanem Henry Holmes, a hírhedt szélhámos és (feltételezett) sorozatgyilkos. Felbukkan a színen Charles Manson is. Mi az oka a szerepeltetésüknek?

Manson egy popkulturális ikon. Nagyon jellemző a körülötte folyó cirkusz erre a korszakra. Ráadásul a Gonosz egyik reinkarnációja. Persze csak egy törpe gonosz az igazi nagy gonoszokhoz képest. Henry Holmes szerepeltetését viccnek szántam. A neve miatt. Aztán valahogy megtalálta a helyét a könyvben.

A regény egy másik szála a Bates Motel eseményeire utal, amit a legtöbben a Psycho Hitchcock-féle filmadaptációjából ismerhetnek. Innen származik a másik mottó is. Miért ennyire hangsúlyos ez a történet? A film mellett Robert Bloch regénye is szerepet játszott a Szindbád Amerikában megírásában?

Rendkívül fontos a regényemben lévő ­Bates Motel-szál, ami felhasznál elemeket Robert Bloch és Hitchcock művéből is anélkül, hogy bármelyiket másolná vagy ismételné. Ez a szál valamiféle magyarázatul szolgál a fő történetszál eseményeire. Reményeim szerint gondolatokat ébreszt fárasztó filozófiai traktátusok nélkül. Pontosabban a könyvben értekezésbe kezdő Gonosz a filozofálásnak éppen a paródiáját adja. És a Hichcock–Bloch–­Bates Motel-szálon túl van még egy fontos szál a könyvben: az álomszál. A magát indiánnak képzelő Álomlátó-Dickinson álmai a vadnyugat történelmének sűrített és komikus változatát adják. Ez szükséges a két másik szál megértéséhez is.

+1 KÉRDÉS
Mi vár még Szindbád-Schifferre? Megújulás vagy tisztes nyugdíj a zenei jogdíjakból?

Nem tudom még, mi lesz a sorsa. A történetfolyam talán egy másik főszereplővel is folytatódhat. A következő könyvem, ha a Gondviselés is úgy akarja, egy novelláskötet lesz. A magyar és a világirodalom nagy alakjainak fogom ajánlani a novellákat, melyek viszont mind Nyárligeten fognak játszódni. Azért lesz kapcsolatuk a megnevezett szerzőkkel is. Tiszteletteljes paródiák lesznek ezek. Vagy legalábbis lesz egy ilyen oldala is a könyvnek.