Kontraszty László a húszas évek végén Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, majd Zebegényben Szőnyi István magániskolájában tanult tovább. Járt Olaszországban, Dániában és Erdélyben, ezek a látogatások is inspirálták munkásságát. 1935-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportja Rajzkiállításon szerepelt először alkotásaival. Stílusára nagy hatással volt Kállai Ernő és Pap Gyula, akik az absztrakt irányába terelték. Kompozícióit a kiegyensúlyozott zártság jellemzi, amivel harmonikussá varázsolja az alkotásait. Késői korszakában kalligrafikus motívumokat is alkalmazott. Könyvillusztrálással is foglalkozott, leginkább ifjúsági regényeket illusztrált. 1946-tól Békásmegyeren élt. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. Ezek csupán a tények, életéről, személyiségéről inkább az unokáját, Kontraszty Lillát kérdeztük, aki megváltoztatta a nevét is, nagypapája emléke előtt tisztelegve.
Tánc az ecsettel
– Hogyan emlékszik a nagyapjára?
– A nagyapám rendkívül nyugodt, szerény és kedves ember volt. Távolról figyelt minket a testvéremmel, miközben a nagymamám terelgetett bennünket. Bár inkább szemlélődő, megfigyelő természete volt, nagyon szeretett velünk beszélgetni, érdekelte a véleményünk. Sokszor ültem a szoba sarkában, és csendben figyeltem, miközben dolgozott. A zene és a festés összeolvadt, és egy idő után olyan volt, mintha az ecsettel táncolt volna. Kamaszkoromban izgalmas volt megfigyelni, hogyan alakult át egy félkész mű végül egy kész képpé – meséli Kontraszty Lilla. – A békásmegyeri ház, ahol a testvéremmel nyaranta számos hetet töltöttünk, meghatározó helyszíne volt a gyerekkorunknak. Nagypapa festékeinek illata, a kopácsolás, ahogy a képek fakereteit készítette, a hatalmas filctoll- és tuskészlete mind ennek az emléknek a részei.
Egészen fiatalkorában csonttuberkulózis miatt elveszítette az egyik lábát, ám ennek ellenére sokáig nagyon aktív volt, evezett, autót vezetett. Sokat jártunk a római-parti csónakházhoz, ahol a hajóját tartotta.
Egy Trabant Hycomattal közlekedett, aminek a hátsó ülésén mi is sokat utaztunk. A szüleimmel nagyon szoros volt a kapcsolata. Az ő gondos és kitartó munkájuknak köszönhetjük, hogy a hagyaték hibátlan és rendszerezett formában fennmaradt.
A forma mögötti lényeg
Az elmúlt két évben az unoka abba a szerencsés helyzetbe került, hogy igazi felfedezőútra indulhatott két művészettörténész kutatómunkája révén. Váraljai Anna és Andrási Gábor tollából a tavalyi ünnepi könyvhéten jelent meg egy átfogó monográfia Megtalált szabadság címmel. A könyv révén egy új világ tárult fel előtte, és sok olyan részletet ismerhetett meg nagyapja életéről, amiket korábban nem tudott.
– Egészen a pályája kezdetétől nagyon fontos szerepet játszott Kontraszty László festészetében a klasszikus zene.
Az alkotói folyamat elválaszthatatlan részévé váltak Mozart, Beethoven és Bach zeneművei. Képein tetten érhetők a muzsika hatásai. Késői műveinek különleges, néha kalligrafikus formái légiesen könnyűek, szinte táncolnak.
Habár a nagyapám egész életében naplót vezetett, melyben néha szinte már irodalmi igényességgel dokumentálta dilemmáit és belső vívódásait a művészetről, mégsem elméleti megközelítésből, sokkal inkább ritmusból és érzésből festett. Az absztrakció számára a forma mögötti lényeg megtalálásáról szólt. A történelmi események, politikai nyomás, a háború utáni nélkülözés és fizikai korlátai nem törték meg. Az átélt nehézségek inkább elmélyítették gondolkodását és a művészethez való viszonyát. A mostani kiállítás ezt az izgalmas, helyenként gyötrelmes, néha kalandos életutat hivatott bemutatni.
– Nagyapja tiszteletére nevet is változtatott. Ennek mi volt az oka?
– Igen, valóban felvettem a Kontraszty családnevet. Nagyapám halála körül döbbentem rá, hogy anyukám, mivel egyedüli gyerek volt, az utolsó Kontraszty a családunkban. Elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, nevet változtatok. Természetesen beavattam a szüleimet is a tervembe, és apukám, dr. Rózsahegyi György, aki nagyon tisztelte és szerette a nagyapámat, és meghatározó szerepe volt a hagyaték gondozásában is, támogatta a döntésemet. Végül erre akkor került sor, amikor a férjemmel Amerikába költöztünk. Amikor megszületett a kisfiunk, hirtelen ismét felmerült ez a kérdés, és a férjem támogatásával ő is ezt a családnevet kapta, így biztosítva a Kontraszty név fennmaradását.
– Kinek ajánlja a kiállítást, miért érdemes megnézni?
– Kontraszty László művei egyedi vizuális élményt kínálnak. Örömmel ajánlom minden korosztálynak. A színkeverés mestere volt, a különleges, légies, absztrakt formákon túl a színek önmagukban is egyediek és néha kifejezetten váratlanok. A képei hol felkavaróak, hol elringatnak, mindig valamilyen belső érzelmi útra hívnak.
„Kontraszty festészete az élet szépségének újraértelmezésére hív, és hidat képez a látás, a hit és a remény között.”
Timár Gabriella Ulla református lelkész, a Bibliamúzeum vezetője
A Bibliamúzeum (1092 Budapest, Ráday u. 28.) keddtől péntekig 10–17 óra, szombaton 10–14 óra között látogatható. A kiállítás kapcsán három különleges eseményre is invitálnak:
május 16-án 18 órától dr. Mészáros Flóra művészettörténész;
június 5-én dr. Váraljai Anna művészettörténész;
július 5-én Kontraszty Lilla, a művész unokája tart szubjektív tárlatvezetést.
A kiállításhoz kapcsolódik a 2024-ben megjelent, Megtalált szabadság című monográfia is, melyet Váraljai Anna és Andrási Gábor írtak Kontraszty László életéről és művészetéről.
