Kontraszty László a húszas évek végén Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, majd Zebegényben Szőnyi István magániskolájában tanult tovább. Járt Olaszországban, Dániában és Erdélyben, ezek a látogatások is inspirálták munkásságát. 1935-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportja Rajzkiállításon szerepelt először alkotásaival. Stílusára nagy hatással volt Kállai Ernő és Pap Gyula, akik az absztrakt irányába terelték. Kompozícióit a kiegyensúlyozott zártság jellemzi, amivel harmonikussá varázsolja az alkotásait. Késői korszakában kalligrafikus motívumokat is alkalmazott. Könyvillusztrálással is foglalkozott, leginkább ifjúsági regényeket illusztrált. 1946-tól Békásmegyeren élt. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. Ezek csupán a tények, életéről, személyiségéről inkább az unokáját, Kontraszty Lillát kérdeztük, aki megváltoztatta a nevét is, nagypapája emléke előtt tisztelegve.
Tánc az ecsettel
– Hogyan emlékszik a nagyapjára?
– A nagyapám rendkívül nyugodt, szerény és kedves ember volt. Távolról figyelt minket a testvéremmel, miközben a nagymamám terelgetett bennünket. Bár inkább szemlélődő, megfigyelő természete volt, nagyon szeretett velünk beszélgetni, érdekelte a véleményünk. Sokszor ültem a szoba sarkában, és csendben figyeltem, miközben dolgozott. A zene és a festés összeolvadt, és egy idő után olyan volt, mintha az ecsettel táncolt volna. Kamaszkoromban izgalmas volt megfigyelni, hogyan alakult át egy félkész mű végül egy kész képpé – meséli Kontraszty Lilla. – A békásmegyeri ház, ahol a testvéremmel nyaranta számos hetet töltöttünk, meghatározó helyszíne volt a gyerekkorunknak. Nagypapa festékeinek illata, a kopácsolás, ahogy a képek fakereteit készítette, a hatalmas filctoll- és tuskészlete mind ennek az emléknek a részei.
Egészen fiatalkorában csonttuberkulózis miatt elveszítette az egyik lábát, ám ennek ellenére sokáig nagyon aktív volt, evezett, autót vezetett. Sokat jártunk a római-parti csónakházhoz, ahol a hajóját tartotta.
Egy Trabant Hycomattal közlekedett, aminek a hátsó ülésén mi is sokat utaztunk. A szüleimmel nagyon szoros volt a kapcsolata. Az ő gondos és kitartó munkájuknak köszönhetjük, hogy a hagyaték hibátlan és rendszerezett formában fennmaradt.
A forma mögötti lényeg
Az elmúlt két évben az unoka abba a szerencsés helyzetbe került, hogy igazi felfedezőútra indulhatott két művészettörténész kutatómunkája révén. Váraljai Anna és Andrási Gábor tollából a tavalyi ünnepi könyvhéten jelent meg egy átfogó monográfia Megtalált szabadság címmel. A könyv révén egy új világ tárult fel előtte, és sok olyan részletet ismerhetett meg nagyapja életéről, amiket korábban nem tudott.
– Egészen a pályája kezdetétől nagyon fontos szerepet játszott Kontraszty László festészetében a klasszikus zene.
Az alkotói folyamat elválaszthatatlan részévé váltak Mozart, Beethoven és Bach zeneművei. Képein tetten érhetők a muzsika hatásai. Késői műveinek különleges, néha kalligrafikus formái légiesen könnyűek, szinte táncolnak.
