Az Orbán-kormány nemcsak a számot, hanem az irányt is eltévesztette, Magyarországon már a recesszió fenyeget

„Ez még minket is meglepett.” „Nem tudott kikecmeregni a vergődésből a magyar gazdaság.” „Pocsékul kezdte az évet a magyar gazdaság.” Utóbbiak gyors elemzői reakciók az elképesztően gyenge első negyedéves hazai GDP-adatra. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes, szerdán közzétett becslése szerint ugyanis a magyar gazdaság teljesítménye 2025 első három hónapjában a nyers adatok szerint nem változott, vagyis a növekedés nulla volt az előző év azonos szakához mérten. A munkanapszámmal és naptárhatással kiigazított adat szerint viszont már 0,4 százalékos visszaesésről van szó.

Az előző negyedévhez képest alig valamivel jobb a helyzet, mert ebben az összevetésben 0,2 százalékkal csökkent a magyar gazdaság teljesítménye. Azaz mind éves, mind negyedéves alapon zsugorodott a hazai teljesítmény, ami elmaradt az elemzők 0,3-0,6 százalékos növekedési várakozásaitól. A KSH szűkszavú közleménye szerint – hasonlóan az elmúlt negyedévekhez – a szolgáltatás tudta növelni a GDP-t, ezzel szemben az ipar és az építőipar hozzáadott értéke tovább mérséklődött.

A magyar gazdaságra így újra könnyen recesszió várhat – vélekedett Kiss Péter. Az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója szerint az előzetes várakozásaiknál jóval rosszabb első negyedéves GDP-adat azt mutatja, hogy a lefelé mutató kockázatok váltak valóra. Megmaradt a korábbi trend, azaz a lakossági fogyasztás fölfelé húzta a szolgáltatásokat, míg az ipar és a beruházások rontották a teljesítményt. A kedvezőtlen folyamatok tovább erősödtek az első negyedéves növekvő globális gazdaság- és kereskedelempolitikai bizonytalanság miatt.

Az alapkezelő befektetési igazgatója úgy fogalmazott, hogy ebben az esetben a korábbi 1,9 százalékos egész éves növekedési várakozásaikat valószínűleg érdemben csökkenteni kell. Hasonlóan vélekedett Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője is a második negyedéves várható visszaeséssel és az újból beköszöntő recesszióval kapcsolatban. Az elemző szerint „pocsékul kezdte az évet a magyar gazdaság, és a jelenlegi kilátások sem túl fényesek. Nagyon kellemetlen meglepetést jelentenek a mostani adatok. Mi éves szinten stagnálást, az előző negyedévhez képest 0,3 százalékos pluszt vártunk. Egyelőre csak első becslésről van szó, a pontos értékeléshez meg kell várni a részletes adatokat, mindenesetre az összkép elég gyenge” – kommentálta az adatokat. „A jelenlegi kilátások alapján a második negyedévben halvány, 0,3-0,5 százalékos növekedésre számítunk az első negyedévhez képest. A gyenge évkezdet miatt az egész évre vonatkozó GDP-prognózisunkat lefelé módosítottuk. Eddig is már jóval 2 százalék alatt bővüléssel számoltunk, most viszont már az is kérdéses, hogy egyessel kezdődik-e majd ez az adat” – fogalmazott Németh Dávid.

Nagy Márton nem gyakorol önkritikát

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és a miniszterelnök, Orbán Viktor még januárban is arról beszélt, hogy repülőrajtot vett az ország, és fantasztikus éve lesz a magyar gazdaságnak 2025-ben. A közzétett adatok fényében az már látható, hogy ebből idén sem lesz semmi. Így a jelenlegi feltételezések szerint a 2023-as 0,8 százalékos csökkenés és a tavalyi 0,5 százalékos emelkedés után idén mindössze egy százalék körüli növekedésre van kilátás. Eszerint pedig ebben a választási ciklusban csupán az évi egy százalék körüli növekedést tudta hozni a magyar gazdaság. A kormány ezzel szemben rendre évi 4 százalékos fejlődési ütemet vetített, vetít előre, ám a jelek szerint ehhez nem egy, hanem négy évre lesz szükség.

Ebben a környezetben hasznos lenne, ha némi önkritikát gyakorolna a kormányzat, de ennek továbbra sincs semmi jele. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ezúttal is külső felelősként az Európai Unió vezetését okolta a magyar gazdaság gyenge teljesítményéért. A miniszter által kiadott közlemény ugyanis úgy fogalmazott, hogy „az Európai Unió hosszú ideje elhibázott gazdaságpolitikát folytat, egyrészről a háborút támogatja a béke helyett, másrészről az összes rendelkezésre álló pénzt Ukrajnának adja. A háború elviselhetetlen pénzügyi terhei és Ukrajna jövőbeli csatlakozási lehetősége a magyar gazdaság kilátásait rontják.” Ezen utóbbi állítások egyszerűen nem igazak. A miniszter láthatóan nem tudja elengedni – immár indokolatlannak tetsző – optimizmusát, amikor úgy fogalmaz, hogy „a magyar kormány továbbra sem adja föl azt a tervét, hogy a lehető legnagyobb gazdasági növekedést érje el, a 2025-ös és 2026-os gazdaságpolitikai programok továbbra is ezt az ambiciózus célt tűzik ki maguk elé.”

Eszerint a kormány egyszerűen nem hajlandó szembenézni a tényekkel, vagyis az uniós pénzek, a lakossági és vállalati bizalom, a beruházások hiányával, amelyek oka a magas infláció, a költségvetési hiány és ezek tükrében az elhibázott gazdasági és iparpolitika. A kormány 2025-re 2,5 százalékos növekedést vár, ami mára teljesen irreális előrejelzés, míg a jövő évi költségvetésben 4 százalékos GDP-bővüléssel számolnak. Ám mivel az idei bázis ennyire gyengének ígérkezik, a benyújtásra kész 2026-os költségvetési terveket már most érdemes lenne visszavonni és a tervezést újrakezdeni.

Tényleg veszélyben a jövő évi minimálbér

Noha a kormányzati oldal részéről rendre elhangzottak – még az elmúlt hetekben, napokban is – olyan derűlátó kijelentések, amelyek szerint a jövő évre nézve 13 százalékos minimálbér-emeléssel kalkulálnak, ezt a friss GDP-adat nagyon komolyan veszélybe sodorta. Korábban lapunk már jelezte, hogy gondok lehetnek, ám a most közzétett mutató a 2026. évi minimálbér-kalkulációkban általunk használt szintnél is jóval gyengébb lett, vagyis a 13 százalékos béremelés lehetősége még távolabb van annál, mint azt előzetesen feltéte­leztük.

Ennek komoly oka van, mégpedig az, hogy a kabinet nyomására megszületett hosszú távú szerződésben a munkaadók, a munkavállalók között az emelés feltételeként három meghatározó gazdasági mutató teljesülését is kikötötték. Ezek: a GDP-növekedés, az infláció és a bruttó átlagbér alakulása. Ezeknek sorrendben, az első három negyedévben 3,4, 3,2, illetve 8,7 százaléknak kellene lenniük. A megállapodás lefekteti, hogy ha a rögzített számokhoz képest az eltérések számtani összege a január–szeptember vége közötti időszakban meghaladja az 1 százalékot, akkor újra kell tárgyalni a jövő évi minimálbér-emelés kérdését.

Az szinte biztosra vehető, hogy az infláció 1 százalékos „tűréshatáron” kívül marad, hiszen már maga a nemzetgazdasági tárca is jóval magasabbat, 4,5 százalékot vár. Immár szinte az is biztosan elkönyvelhető, hogy az idei GDP-növekedés a 2 százaléktól is messze elmarad. Ezek pedig összességében olyan mértékű elmaradást jelentenek a célszámokhoz képest, hogy azt egy a vártnál jóval „megfelelőbb” bruttó átlagbér-növekedés sem tudná ellensúlyozni. Így csaknem biztosra vehető, hogy megállapodás ide vagy oda, a felek ez év őszén ismét asztalhoz kell üljenek.

A választási év előtt az viszont nehezen elképzelhető, hogy a kormánypárt lemondana a minimálbér – a gazdaság stagnálása, sőt akár recessziója esetén – extrém magasnak tűnő 13 százalékos emelésről, amit így borítékolhatóan még az újratárgyalás esetén is célként tűzhet ki a felek elé. Így már csak az a kérdés, hogy a kabinet hogyan várja majd el a magyar gazdaság munkaadói oldalától, hogy erőn felül vállaljanak, ha az általa számos alkalommal hangoztatott, ennek hátországát biztosító repülőrajtnak a közelébe sem sikerült juttatnia az országot.