Donald Trump kizökkentette az időt, és még senki nem jött, hogy helyre tolja azt

A „mennydörgés napjait” várta Donald Trump  második ciklusától a Politicónak adott januári interjújában Steve Bannon, a populista-nacionalista MAGA-mozgalom zászlóvivője, aki korábban főtanácsadóként szolgálta a régi-új amerikai elnököt. Több helyen idézett szófordulata volt még a „sokk és ámulat” is. Nem beszélt a levegőbe.

Donald Trump, a 47. amerikai elnök két merényletkísérleten, négy vádemelési eljáráson, két vesztes polgári peren, egy ingatlanokkal kapcsolatos okirat hamisítási és egy szexuális zaklatással összefüggő rágalmazási ügyön verekedte át magát, hogy a 2017-2021 közötti első ciklusa után újra a világ legnagyobb hatalmú embereként költözhessen be a Fehér Házba. Sokféle jelzővel illethetjük az adminisztrációja első száz napját: Trump, a vámszedő, Trump a kitelepítő, Trump a békét nem hozó Trump. Hétfőiig 142 elnöki rendeletet adott ki, amelyek jogforrási erejüket tekintve ugyan gyengébbek a kongresszus szövetségi törvényeinél, ám a kiterjesztett elnöki hatalomról vallott trumpi gyakorlat révén így is felforgatták a belpolitikai status quót.

Az április 2-án meghirdetett „felszabadulás napján” az elnök viszonossági alapú és általános vámokat is kivetett a Föld csaknem összes országára, mert álláspontja szerint a neokonzervatívok által létrehozott globalista, szabadkereskedelemre alapuló világ kihasználta az Egyesült Államokat és nagy mértékű külkereskedelmi deficitet halmozott fel Washington kárára. A minden országot érintő általános 10 százalékos vámtarifa mellett korábban már Kanada és Mexikó termékeire és minden USA-n kívül gyártott gépjárműre 25-os tarifát rótt ki. A döntés már csak azért is értelmetlen, mert a két szomszéd ország az Egyesült Államok két legnagyobb külkereskedelmi partnere, termelési láncaik az elmúlt évtizedekben szétszálazhatatlanul összefonódtak egymással. Az első Trump-adminisztráció alatt létrehozott (a NAFTA megállapodást felváltó) USMCA szabadkereskedelmi övezeten belül például egy váltószerkezetbe való alkatrész a nyers acéltól az összeszerelő szalagig nem kevesebb mint hétszer lépi át az országhatárt. Az USA-ában vásárolt gépkocsik közel 36 százaléka a két szomszéd országból érkezik.

Mexikó és Kanada mellett az amerikai General Motors, Ford és Stellantis autógyártó is azonnal tárgyalásokat kezdeményezett a Fehér Háznál, hogy felmentést kérjen a vámok alól. Trump ráállt a két országgal szembeni 90 napos türelmi időre, majd határozatlan időre meghosszabbította a mentességet, azonban a kanadai acéllal és alumíniummal szembeni 25 százalékos terhet továbbra is hatályban tartotta, ahogy a három autógyártó vámmentességét is csak részlegesen, az USMCA területén belül gyártott alkatrészekre vonatkozóan biztosította.

Mindez kiegészült a Kanadával szembeni agresszív kommunikációval, amely szerint az északi szomszédnak 51. államként csatlakoznia kellene az USA-hoz. A fenyegetéssel felérő kecsegtetés visszaütött: felszította a kanadaiak patriotizmusát és megmentette a kormányzó Liberális Pártot, amely hétfőn megnyerte a parlamenti választást a korábban toronymagas esélyesnek tartott konzervatívokkal szemben. Trump imperialista ambíciói nem álltak meg a kanadai határon. Kormánya Grönland szigetét is megvásárolná Dániától, a Panama-csatorna felügyeletét pedig visszavenné Panamától az amerikai teherhajókat sújtó méltánytalan tranzitdíjakra és az átkelőt érintő megnövekedett kínai befolyásra hivatkozva.

Minderre válaszul az Európai Unió hasonló importvámokat helyezett kilátásba az amerikai járműiparra és más termékekre is, de azokat később felfüggesztette, miután Trump végül meghátrált, és felfüggesztette az Európai Uniót sújtó sarcait.

Trump április 9-én döntött úgy, hogy Kínát kivéve 90 napra felfüggeszti a világ országaira kivetett importvámokat, ami leleplezte, hogy a kereskedelmi háborújának a célja mindvégig a világ legtöbbet exportáló országa volt. A februárban bevezetett, Kína elleni 10 százalékos sarc márciusban 20, április elejére pedig már 145 százalékra ugrott. Az adminisztráció május 2-i hatállyal a 800 dollár érték alatti importtermékek vámmentességét is eltörölte, amely az olyan, olcsó termékeket áruló kínai webshopok amerikai forgalmát állítja majd a földbe, mint a Temu vagy a Shein.

Kína válaszul 125 százalékos büntetővámot vetett ki az amerikai áruk bevitelére, melyek legnagyobb részét mezőgazdasági termékek (gabona, szójabab, repce), fosszilis tüzelőanyagok és elektronikai termékek teszik ki. Tegnap már kétségbeesett jelentések terjedtek arról hogy a kínai konténerhajók nem érkeznek vagy üresen távoznak a nyugati parti kikötőkből. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az USA nyugati partjának tíz legfontosabb kikötője közé tartozik Seattle, Los Angeles és a szomszédos Long Beach teherkikötője. Ezekben a kínai gyártók és exportőrök előre foglalják konténerhajóik számára a kirakodási területet. Seattleben 30, Los Angelesben 45, Long Beachen pedig 35 százalékkal csökkent a következő hetekben érkező konténerek száma. A kikötők a két régióban áttételesen több mint 1 millió embernek adnak munkát. A legnagyobb hipermarket láncok, mint a Wallmart vagy a Target legfeljebb 6-8 hétre elegendő raktárkészlettel rendelkeznek a gyorsan fogyó kínai termékekből. A vámháború így rövid úton ellátási láncok akadozásához, áruhiányhoz és a mostani 4,9 százalékos infláció emelkedéséhez vezethet.

Hivatalba lépése után az amerikai elnök kinevezte Elon Muskot, a Tesla, a SpaceX és a Starlink cégek alapító tulajdonosát, elnöki kampánya legbőkezűbb donorját, az kormányzati hatékonysági hivatal (DOGE) élére, azzal az állítólagos céllal, hogy megszüntessék a szövetségi bürokráciában tapasztalt „csalást, pazarlást és visszaélést”. A gyakorlatban ez tömeges elbocsátásokat jelentett közszférában, a USAID külföldi segélyeket folyósító fejlesztési alap (és soft power kormányzati csáp) elsorvasztását, az oktatási minisztérium leépítését, valamint olyan abszurd jeleneteket, amikor huszonéves hekkerek kaptak hozzáférést a pénzügyminisztérium bizalmas adózási adatokat tartalmazó nyilvántartásához. Musk tevékenysége hamar kiváltotta a közvélemény felháborodását, a Tesla autószalonokat és töltőállomásokat vandál támadások érték, a republikánus képviselőknek pedig a feldühödött választóik előtt kellett magyarázni a bizonyítványukat. Már amelyik bevállalta a lakossági fórumok megtartását.

Az amerikai elnök eddig legjobban az illegális migrációval való leszámolás kampányígéretét tudta teljesíteni. A mexikói határra tízezer katonát vezényelt, felfüggesztette a mintegy 600 ezer, menekültstátuszra váró személy zöldkártya igénylési eljárását, megszüntette a venezuelai állampolgárok átmeneti védettségi státuszát, Tren de Aragua bűnszervezethez fűződő vélelmezett kapcsolataik miatt. A bevándorlásügyi ICE mellett több más szövetségi hatóság (DEA, ATF, FBI) országos razziákba kezdett közterületeken, munkahelyeken, sőt az iskolákban és templomokban is.

Hétfőn Trump elnöki rendeletben utasította az igazságügyi tárcát, hogy állítsa össze azon demokrata vezetésű „menedékvárosok” listáját, amelyek rendőrsége megtagadja az együttműködést a bevándorlási szervekkel. A deportálások akadályozása a szövetségi pénzcsap elzárását vonhatja maga után. Már január végén felszálltak az illegálisokat szállító első repülők, ám akkor Mexikó elutasította a fogadásukat. Később a márciusban Texasból felszálló két, venezuelai állampolgárokat szállító gép már a levegőben volt, amikor egy fővárosi szövetségi bíró felfüggesztette a döntést és a repülők visszafordítására szólította fel a kormányt. Az utasításnak a Fehér Ház azóta sem tett eleget, Marco Rubio külügyminiszter és Trump elnök azonban megállapodást kötött Nayib Bukele El Salvador-i elnökkel, hogy az országban található akár 40 ezer fogvatartott befogadására alkalmas börtönkomplexumban őrizze az USA-ból kitoloncolt illegális bevándorlókat.

A deportálások eddigi jelképes figurája Kilmar Abrego Garcia marylandi illegális bevándorló El Salvadorból, akit márciusban feleségétől és gyermekétől elszakítva toloncoltak ki az említett CECOT nevű börtönbe. Az USA-ba való visszahozatalának „elősegítését” már a legfelsőbb Bíróság is kimondta, Pam Bondi igazságügyi és Kristi Noem belbiztonsági miniszter mégis feltett kézzel tiltakozik, mondván, hogy Garcia felett az adminisztráció már nem gyakorol joghatóságot.

Trump az elnöki kampányában ígérte, hogy 24 óra véget vet az Ukrajna elleni orosz agressziónak. Február végén sor került az amerikai diplomácia egyik legnagyobb fiaskójára, amikor az elnök és J.D. alelnök a nyilvánosság előtt alázta meg Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, amiért az "nem mutat kellő hálát" az amerikai segítségért. Washington biztonsági garanciákat nem, csak egy Ukrajna ritkaföldfém készleteinek kiaknázásárról szóló megállapodást ígért Zelenszkijnek. A befektetés az amerikai fél szerint elegendő jövőbeli garancia arra, hogy Kijev számíthasson Washington katonai segítségére. A szerződést a mai napig nem írták alá. Múlt szombaton a pápa temetése előtt informálisan újra egyeztetett a két elnök. Az amerikai békeajánlat a Krím mellett négy ukrán megye megszálltt részét is de jure orosz területként ismerné el és Ukrajna NATO csatlakozását is kizárná. Kijev számára elfogadhatatlan egy ilyen alku.

A Trump-adminisztráció kultúrharcba is kezdett számos területen. Az egyetemi campusokon tapasztalt antiszemitizmus ürügyén a Harvard, Columbia, Princeton, Cornell és további neves magánegyetemeket meg akar fosztani a szövetségi támogatástól, de éppenséggel a tantervbe, a tanszékek összetételébe is beleszólna a Fehér Ház, amely egyúttal a sokszínűségi, egyenlőségi és befogadási személyzeti politikát és felvételi irányelvek megszüntetését is követeli. A Egyesült Államok legrégebbi egyeteme, a Harvard szövetségi támogatásából eddig 2,2 milliárd dollárt fagyasztottak be. Az intézmény perre indított a kormánnyal szemben az alkotmány szólásszabadságot védő első kiegészítésének, valamint további két szövetségi törvény (Administrative Procedure Act és a Civil Rights Act) megsértése miatt.