Schmidt Mária egy blogbejegyzésben durván megtámadta, és az utolsó, érinthetetlen sztálinista intézménynek nevezte az MTA-t. Múlt héten pedig Lánczi András filozófus, politikatudóssal, a Debreceni Egyetem rektorával Szilvássy Zoltánnal, és az Akadémia oldaláról Oberfrank Ferenc köztestületi igazgatóval beszélgetve újra kifejtette ezt a véleményét. Szerinte az MTA nem teljesíti azt a feladatát, amiért létrehozták, tudományos kérdésekben nem hallatja a hangját, viszont az akadémikusok állandóan politizálnak és követelőznek, ezért kétségei vannak, hogy szükség van-e még erre az intézményre. Számít, mit mond Schmidt Mária?
Ez nyilvánvalóan egy reakció az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának állásfoglalására, amelyet minden tag megszavazott. Ebben jelezték, hogy amennyiben Orbán Viktor meglátogatná az akadémia közelgő ünnepi közgyűlését, az akadémikusok egy része kivonulna, a miniszterelnök március 15-i poloskázós beszéde miatt. Ez az állásfoglalás eredetileg az elnökségnek szólt, de nyilvánosságra került. Kiszivárgott a Biológiai Tudományok Osztályának nyilatkozatkezdeménye is, amelyet idő hiányában nem tudtak megszavaztatni. Ez az Alaptörvény módosítására reagált volna, tudományosan ugyanis nem igaz, hogy az ember csak nő lehet vagy férfi. Schmidt Máriának nyilvánvalóan nem tetszettek ezek az állásfoglalások, és megírta az ominózus blogbejegyzését. Ez azért ijesztett meg sokakat, mert a CEU elüldözése is azzal kezdődött, hogy Schmidt Mária elkezdte támadni az egyetemet a nyilvánosságban. De én nem gondolom, hogy az ő szavai mögött valódi kormányzati szándék sejlene fel, szerintem inkább csak reagál a kormánypárti körök közhangulatára.
Akárhogy is, a miniszterelnök bizalmasától elég baljósan hangzik az MTA megszüntetésének ötlete. Mit szólnak a sztálinista jelzőhöz?
Az MTA működésére 1949 után valóban nagy befolyása volt az állampártnak, de ennek 1990-ben vége lett, amikor Kosáry Domokos lett az elnök, akit üldöztek a sztálini, kádári időkben. Ő döntött úgy, hogy senkit nem tiltanak ki az Akadémiáról a politikai meggyőződése miatt, a megtisztulást az idő úgyis megoldja. Ma az MTA tagságát tekintve semmiképpen sem liberális, még kevésbé baloldali intézmény, és ha végignézünk a rendszerváltás utáni elnökökön, túlsúlyban vannak a konzervatív oldalról érkezett, hívő, vallásukat gyakorló tudósok.
Schmidt Mária azt javasolja, hogy vegyék el az állami támogatást és az ingatlanvagyont is a Magyar Tudományos AkadémiátólFreund Tamás: Schmidt Mária félrevezet, lejárat és tisztességtelen a Magyar Tudományos AkadémiávalAkkor miért van mégis feszültség a kormány és az MTA között?
Az Akadémiát az utóbbi években többször durván megsértette a kormány, a legsúlyosabb a kutatóhálózat elszakítása volt. Semmi nem lett jobb ettől, azóta a kutatóhálózat munkatársai, mint a gályarabok, próbálnak megfelelni a különböző teljesítményértékelési kritériumoknak, amiket a vállalatirányítási központként működő vezetőség ír elő nekik. A most HUN-REN-nek nevezett kutatóhálózat vezetőségében egyébként az elnökön kívül egyetlen vezető sincsen, akinek tudományos múltja lenne. Az MTA-val szembeni másik nagy sértés, hogy a döntéshozók nem hallgatnak a tudósokra. Az Akadémia mint a nemzet tanácsadója nagyon komoly munkával készít jelentéseket és beszámolókat, de ez nem érdekli a kormányt. Ezt ők provokációnak tekintik, mert a tudósok nem mindig azt mondják, amit ők hallani akarnak.
Schmidt Mária éppen azt sérelmezte a műsorban, hogy nem talál elég állásfoglalást az MTA részéről az ország jövőjét meghatározó fontos kérdésekben.
Igen, azt mondta például, hogy a Covidról alig, és utoljára 2020-ban adott ki bármilyen állásfoglalást az MTA. Ez valótlan állítás, rákerestem, és ötven cikknél megálltam a számolással. Legutóbb éppen múlt szerdán tartottak egy Coviddal kapcsolatos nemzetközi tanácskozást az Akadémián. Szintén nehezményezte, hogy nem ápoljuk eléggé a magyar nyelvet, holott az alapításkor ez volt a fő cél. A reformkorban a német volt a hivatalos nyelv, ez volt a tudomány nyelve is, és Széchenyi vállalása valóban az volt, hogy legyen magyar nyelvű tudomány is. Ez megvalósult, a magyar nyelv nincs gondban ilyen szempontból, az MTA éppen tavaly hozott egy határozatot a magyar nyelvű tudományosság érdekében. Schmidt Máriának az volt a kifogása, hogy a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatójának neve mellett főleg angol nyelvű publikációkat talált. De ha ez a gondja, akkor nem az MTA-nál kell reklamálnia, hanem a Kulturális és Innovációs Minisztériumnál, ugyanis az határozza meg, hogy milyen teljesítményeket fogad el az egyetemektől és a kutatóhálózattól, ez alapján fizet. Muszáj nemzetközi folyóiratokban publikálni, de azokban értelemszerűen csak angolul lehet. Miközben tényleg vannak olyan, például néprajzi vagy nyelvtörténeti témák, amikről magyar nyelven kell és érdemes megírni. Évek óta küzdünk azért, hogy ezt elismerjék, és ne kelljen ezeken a tudományterületeken a nemzetközi térben hitelesíteni a saját teljesítményünket és bizonygatni, hogy értékes munkát végzünk. Szenvednek ettől a kutatóintézetek és az egyetemek is, de erről Hankó Balázst kell meggyőzni.
Úgy tűnik, az Orbán Viktor és a minisztere is távol marad az MTA ünnepi közgyűlésétől, ahol az akadémikusok egy része kivonulással tiltakozott volnaMit szólnak az akadémikusok a megfogalmazott kritikákhoz?
A többség fel van háborodva. A kritikák alaptalanok, jogosulatlanok, a támadások alapvető tájékozatlanságról és rosszindulatról tanúskodnak. Lánczi András például felvetette, hogy a teológia miért nem része a tudományoknak az Akadémián. Ha utánanézett volna, tudná, hogy Erdő Péter bíboros az Akadémia tagja kánonjogi területen. Pár évvel ezelőtt egyik felszólalásában ő maga beszélt arról, hogy miért nem tartaná szerencsésnek, ha a teológia is akadémiai tudomány lenne. Lánczi András egyébként azt is állította ebben a műsorban, hogy amikor Pálinkás József az MTA elnöke lett, behívta magához és megkérdezte, mit szeretne csinálni az Akadémián, mire ő azt felelte: semmit. Pálinkás Józseftől tudom, hogy ez nem igaz, nem történt ilyen.
Schmidt Mária azt is szóvá tette, hogy az akadémikusoknak az életjáradékért cserébe „semmilyen teljesítményt nem kell felmutatniuk, semmilyen követelménynek nem kell megfelelniük”. Ez a kritika sem állja meg a helyét?
Az akadémikusok már a XIX. századtól kezdve is kaptak tiszteletdíjat. A jelenleginek az összege 2007 óta nem változott, nettó 387 ezer forint havonta, egyébként azonos az MMA-tagokéival. Ez 18 évvel ezelőtt talán még a professzori fizetésnél is több volt. Ma viszont a professzori fizetés már 1 millió 200 ezer forint körül is lehet. Ehhez képest egy kormányrendelet értelmében, aki nem akadémikus, de Széchenyi-díjat kap, szintén élete végéig tiszteletdíjban részesül, amit évente korrigálnak az infláció mértékével, számításaim szerint ez jelenleg 500 ezer forint. Ezt az összeget a beszélgetésben az akadémikusokat kritizáló Lánczi András és Schmidt Mária is megkapja minden hónapban. Van joguk ezek után megkérdezni, hogy az akadémikusok miért kapnak tiszteletdíjat? És a Széchenyi-díjasokat nem olyan objektív tudományos kritériumok szerint választják ki, mint az akadémikusokat. Ehhez elég csak az utóbbi idők jó pár díjazottját felidézni.
Az ön személyes véleménye szerint jogos a kritika, hogy politizálnak az Akadémia tagjai?
A tudósnak ugyanúgy van saját politikai véleménye, mint mindenki másnak, van aki ezt vállalja a nyilvánosság előtt, van aki nem. De ha egy biológus azzal szembesül, hogy egy tudományos ténnyel szembemegy egy jogi formula, akkor kötelessége megszólalni. A miniszterelnök március 15-i beszédéhez, a poloskázáshoz kapcsolódik egy társadalmi, illetve történelmi asszociáció, amit a társadalomtudósok nem tudnak nem kommentálni. A tudósok az említett ügyekben tudományos állításokat tettek, tekintet nélkül arra, hogy ennek van politikai értelmezése.
