Freund Tamás: Schmidt Mária félrevezet, lejárat és tisztességtelen a Magyar Tudományos Akadémiával

Schmidt Mária a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) kapcsolatos, súlyos tévedéseket, szándékos félrevezetéseket tartalmazó írása jelentős visszhangot váltott ki a sajtóban, így az alábbiakban szeretném a közvéleményt tájékoztatni a valóságról – emelte ki az MTA honlapján kedden közzétett tájékoztatásában Freund Tamás, az MTA elnöke.

Freund Tamás azzal kezdi, hogy Schmidt Mária mindjárt az írása elején legelején félrevezetően szembeállít két tényt, miközben mindkettő igaz: Széchenyi szóban és szándéklevélben birtokai egyéves jövedelmét ajánlotta fel, ami a jogászok által szerkesztett alapítólevélben 60 ezer forint alapítványi tőke kamataiban vált valóra. Ezen túl eloszlatja Schmidt Mária félelmeit abban is, hogy az MTA esetleg nem a megfelelő szakemberekkel látná el a tudományos tanácsadással kapcsolatos közfeladatát (állítása szerint például akkumulátorgyártás kérdésében egy esztéta, egy pszichológus és egy nyelvész akadémikus ad tanácsot). Az MTA-nak 11 tudományos osztálya van, azokon belül több mint 80 tudományterületi szakbizottság működik, tehát nincs olyan tudományos kérdés – még az akkumulátorgyártás komplex kérdésköre sem –, amelyhez ne tudná a szakmailag legilletékesebb, az ország legkiválóbb tudósaiból álló multidiszciplináris szakértői testületet összeállítani. „Az  MTA a nemzet tanácsadójaként folyamatosan felajánlja szolgálatait a politikai döntéshozóknak, hogy a lehető legmagasabb szintű tudományos háttérismeretek birtokában hozzák meg döntéseiket. Reményeink szerint erre az igény növekedni fog, ahogy ez egy tudásalapú társadalom építésén munkálkodó kormányzat esetében várható” – jegyzi meg Freund Tamás.

Freund Tamás azzal folytatja, Schmidt Mária állításával szemben az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának belső vitaanyaga nem egy „közlemény”, nem jelent meg az MTA honlapján, még az osztály saját honlapján sem, azt nem hivatalos csatornán keresztül juttatták el a sajtóhoz. Miután ezt egyes fórumok az MTA véleményeként kezelték, ő elnökeként szükségesnek látta, hogy kiadjon egy állásfoglalást az ügyben, amely meg is jelent az MTA honlapján. Ezt nehéz lenne politikai állásfoglalásként interpretálni, ugyanakkor felhívást intéz valamennyi politikai párthoz, hogy a parlamenti kampány során különösen figyeljenek oda nyilatkozataik szellemiségére, nyelvezetére. „Állásfoglalásomban egyértelműen leszögezem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia küldetésénél és alkotmányos státuszánál fogva politikai vitákba nem kapcsolódhat be. Kétségtelenül előfordul, hogy ezt az elvet valaki megsérti, de ez nem élvezi az MTA mint intézmény támogatását”– hangsúlyozta az elnök.

Freund Tamás kitért Schmidt sztálinizmust emlegető vádjára is, amelyet elegánsan visszafordított: „Az MTA fennállásának 200 éve alatt különféle politikai rezsimek képviselői rendre beavatkoztak az autonóm működésbe. Az egyik legdurvább ilyen beavatkozás Sztálin és Rákosi idejében történt.

Volt erejük és bátorságuk az akadémiai tagságot a tudományos teljesítménytől és kiválóságtól függővé tenni, megteremteni a ma már 19 ezres tagságú köztestületet és szervezetileg is bevonni a határon túli magyar tudományosságot a magyar tudományos közösség életébe. Kosáry Domokosnak volt kellő bölcsessége és erkölcsi ereje, hogy ne engedje a magyar sztálinisták által 1949-ben végrehajtott akadémiai boszorkányüldözés megismétlését, aminek ő is egyik áldozata volt – hívja fel a figyelmet Freund Tamás, aki szerint a rendszerváltoztatás után az akadémikusok már szigorúan szakmai alapon lettek kiválasztva, megszűnt a nyílt politikai beavatkozás. Vizi E. Szilveszter elnökként ennek különös érvényt szerzett azáltal, hogy a jelöléseknél meg kellett adni a tudományos teljesítmény, az utánpótlás-nevelés, az innováció és egyéb szakmai tevékenységek számadatait. „Természetesen nem állítható, hogy minden esetben a legjobbak jutottak be a testületbe, de ennyi hibaszázalék a társadalom minden szektorában előfordul. Például a gazdasági elitbe sem azok kerültek minden esetben, akik a gazdálkodáshoz, cégvezetéshez, vagy az adott ipari/agrár szakterületekhez a legjobban értettek. Voltak esetleg, akik csupán jókor voltak jó helyen? Biztosan állíthatom, hogy a Magyar Tudományos Akadémián sokkal jobbak az arányok” – fűzte hozzá.

Az MTA elnöke szerint továbbá minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy az testület bármiben is veszélyezteti az egyetemi autonómiát, az egyetemek tudományos minősítéshez való jogát. Az MTA a tudományos minőség és tudományetika letéteményese, az ezek feletti őrködés fontos közfeladata. Ennek keretében egyedülálló színvonalon végzi az egyének és kutatóhelyek tudományos minősítését, és ezt mint szolgáltatást biztosítja minden hazai fórum számára, amely ezt igényli, legyen az egyetem, kutatási forráselosztó vagy egyéb kormányzati intézmény. Nincs tehát semmiféle törvényi kötelezettség e szolgáltatás igénybevételére, az Akadémia pedig ezt végképp nem írhatja elő senkinek. Az MTA doktora cím esetében a közel száz szakértő értékelésén alapuló független minősítést az egyetemek többsége ma is hitelesebbnek tartja egy kutatói életpálya megítélésében, mint bármely egyéb minősítési formát.

Freund Tamás felhívta arra is a figyelmet:

Ír arról is, hogy a tudományos teljesítményt nem csupán szcientometriai adatokkal mérik. Legalább ilyen fontos az utánpótlás-nevelési, oktatási, innovációs, tudományos közéleti és tudomány-népszerűsítő tevékenység, a teljes tudósi életmű. A 70-80 éves akadémikustól egyébként sem publikációs teljesítményt kell elvárni. Ebben a korban és professor emeritusi pozícióban az egyik fő feladat a tanítványok segítése, ami nem abból áll, hogy minden cikkre ráírja a nevét az akadémikus, amit a saját volt vagy jelenleg is létező kutatócsoportja publikál. Ellenkezőleg! Arra sem írja rá a nevét, amely felfedezés az ő eredeti ötletén alapult. Így tudja tanítványait helyzetbe hozni nemzetközi pályázati fórumokon, ahol a pályázó saját, önálló közleményeit veszik csak figyelembe. „Teljesítmény nélküli kiváltságokról beszélni a nemzet érdekében egy életen keresztül nem csupán napi 8 órában dolgozó és az országnak komoly megbecsülést és presztízst szerző tudósokról méltánytalan” – húzta alá az MTA jelenlegi vezetője.

Leszögezte:

Kivétel nélkül mindenkiét – fogalmazott félreérthetetlenül Freund Tamás.