Schmidt Mária azt javasolja, hogy vegyék el az állami támogatást és az ingatlanvagyont is a Magyar Tudományos Akadémiától

„Már megint az akadémikusok. Az akadémikusok, akik felhatalmazva, sőt, kiválasztva érzik magukat arra, hogy egyre sűrűbben szólaljanak meg olyan kérdésekben, amelyekhez semmi közük” – fogalmazott a Terror Háza Múzeum főigazgatója egy, a Látószög blogon hétfőn megjelent írásában.

Schmidt Mária dühét az váltotta ki, hogy – mint korábban mi is hírt adtunk róla – a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya bejelentette: amennyiben Orbán Viktor megjelenne a köztestület megalapításának 200. évfordulója alkalmából májusban tartandó ünnepi ülésen, a résztvevők jelentős része tiltakozásképpen elhagyná a termet – így tiltakoznának a kormányfő poloskázós beszéde ellen.

A történész megjegyezte, hogy magánemberként vagy az illetékes tudományág művelőjeként persze joguk van véleményt nyilvánítani. Magyarországon vélemény- és szólásszabadság van, tehát nincs akadálya annak, hogy bármely kérdésben, így politikai ügyekben is megnyilatkozzanak. Ehhez szerinte csupán személyes bátorságra lenne szükségük. Ehelyett rendre az MTA intézményi tekintélye és kollektív védelme mögé bújnak, hogy illetéktelenségüket és gyávaságukat leplezzék.

A konkrét nyilatkozatot tekintve kijelentette, hogy az nettó politizálás. Egy olyan, könnyen beazonosíthatóan egyeztetett álláspontról van szó, amelyet az ellenzéki pártok, politikusok, médiumaik és beszélő fejeik napokon keresztül tematizáltak. Az érvek, a félelemkeltésre irányuló szándék és a burkolt zsidózás (amit – úgy véli – nekik „szabad”) mind egyeztetett panelek, amelyeket az akadémikusok szervilisen megismételnek. Úgy véli, ha megnézzük az aláírókat, akkor egytől egyig sokat próbált „ballibekről ”van szó, akiknek zöme nyugdíjas. (Egyébként Schmidt Mária is betöltötte már a nyugdíjkorhatárt – a szerk.)

Felrója, hogy köztük van az a Palánkai Tibor is, aki annak idején egy olyan többkötetes tankönyv szerzőjeként robbant be a tudományos életbe, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Marxista–Leninista Esti Egyetem szakosított tagozata számára rendszeresítettek. A többiekkel együtt ő is azok közé a tudósok közé tartozik, akiket legszűkebb környezetükön kívül senki sem ismer, ezért véleményüknek csak az adna súlyt, ha érveik és mondanivalójuk olyan meggyőző erővel bírna, amelyre érdemes lenne odafigyelni. Ehelyett a balliberálisok évtizedek óta használt módszeréhez folyamodnak: az „aláírásdihoz”.

Ehhez elég, ha van tolluk és még emlékeznek a nevükre. Odabiggyesztik az aláírásukhoz, hogy akadémikusok, hogy státuszukkal helyettesítsék a tartalmat. „Ennyi telik tőlük. Ennyi még telik tőlük” – írta.

– tette hozzá, megjegyezve, hogy ehhez nem kell semmiféle teljesítményt felmutatni.

Schmidt Mária szerint itt az ideje, hogy az intézetek és egyetemek mesterséges szétválasztása megszűnjön, mert ez szerinte nem más, mint a kommunizmus velünk élő öröksége, és mint ilyen, semmivel sem indokolható.

„Javaslom az egyetemi autonómia visszaállításának érdekében a tudományos minősítés visszahelyezését oda, ahol annak helye és szerepe van, vagyis az egyetemekre (...) Javaslom az MTA-tagság presztízsének megóvása érdekében, hogy a jövőben bekerülő tagok számára a tagság ne járjon más privilégiummal, mint azzal a tekintéllyel, amit ez a nagymúltú intézmény, a magyar tudományosság fellegvára nyújt. Az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont, kivéve a székházat, amelynek méltó állapotáról gondoskodjon, ahogy arról is, hogy a félévenként összegyűlő akadémikusok méltó módon tudjanak tanácskozni. Ez felel meg a magyar tudományosság érdekének, a magyar tudományos élet hagyományainak” – zárta sorait Schmidt Mária.