Ezt a folyamatot szemlélteti jól egy olyan hölgy története, aki nemcsak lefogyott, de apróbb ingadozással 3, kiírom betűkkel is, hogy jól olvasható legyen: három éve tartja a súlyát. A közösségi médiában megmutatja, mit eszik, hogyan készíti el az ételeit, mennyit és mit mozog, miközben hangsúlyozza, hogy ő egy sima háziasszony, aki elsősorban a józan eszére hallgat. Egy rákellenes rendezvényen találkoztam vele, ahol önkénteskedett, azóta is olvasgatom a posztjait, amelyek stabil, kiegyensúlyozott személyiséget tükröznek. Jó kedélye, az életbe vetett hite ragadósnak bizonyul, rengeteg lelkes követője akad.
Kovácsné Tóth Hajnalka, kórházi ápolónő negyvennégy évesen döntött úgy, hogy gyökeres életmódváltásba kezd. Akkor már huszonnyolc éve váltott műszakos munkarendben dolgozott, így megtapasztalta, hogy a hektikus munkarend nem igazán kedvez a tudatos, megkomponált életvitelnek, sőt, hogy az néha még a bioritmusát is felborítja. A nagy elhatározás után legelőször valami látványos átalakulásra vágyott, ami kifejezné a változás iránti igényét, ezért meg akarta növeszteni a haját, de a fodrásza meggyőzte, hogy első lépésként csak világosítsák ki a színét, hiszen optikailag az is levesz néhány évet róla. Így is lett, és az immár szőkésebb hajú Hajni belevágott élete egyik nagy kalandjába, ami mára az életmódját jelenti. Huszonhat éve él boldog házasságban, a férje és a már felnőtt, de akkor még csak nagykamasz lánya azonnal mellé álltak, és mindenben támogatásukról biztosították.
„Nagyon tudatos tervezést igényel a mindennapi étkezés összeállítása. Azért például, mert éjszakás vagyok, nem szabad feladnom a kipróbált és sikeres szokásaimat. Amint akad egy szabadnapom, végiggondolom, mikor mit fogok enni, utána bevásárolok, megfőzök, és porciózom, dobozolom az ételadagokat. A kórházba napszaktól függően viszek ételsort: reggelit, tízórait vagy uzsonnát és vacsorát. Ezek könnyű, de megfelelő energiával feltöltő ételek, hiszen fizikai munkát is végzek ápolónőként. Mielőtt elindulok dolgozni, mindig rendesen eszem, hogy ne csábuljak el, és ne szédüljek be egy pékségbe éhesen, sóvárogva az illatorgiától.”
