Nem is olyan régen, úgy 15-20 éve, amikor még volt értelme DVD-k gyűjtésének, szenvedélyesen turkáltam, szinte naponta, mindenféle bolt lemezes polcain. És a győztes örömével emeltem le a filmremekek kiadványait. Ez is megvan, az enyém, bármikor megnézhetem! Nem volt belőlük sok, a piac nem rájuk épült, de azért lassan össze lehetett kaparni egy jó kis filmtárat.
Egyszer valamelyik könyvesbolt DVD-készletében kutakodtam, és hosszas böngészés után rábukkantam Truffaut Amerikai éjszakájára. Micsoda boldogság volt, ráadásul teljesen váratlan! Mellettem ott lépdelt kedves barátom, nő, irodalomtörténész, elismerő mosollyal reagált a diadalra, nézegette tovább a kínálatot, majd felsóhajtott: – Istenem, mennyi szemét!
Ördögök kerestetik
Könyvek között még ma is szívesen kotorászom. Nem is tudom, miért. Egyszerűen szeretem a könyvesboltok felvilágosult kultúrtemplom hangulatát. A szépirodalmi kínálat már kevéssé izgat, ami fontos számomra, és fitogtathatom vele műveltségemet, már rég ott a polcomon. Még egyetemista éveimben, a szocializmus idején hoztam össze a kánont követő gyűjteményt. Nem volt nehéz. Ma már csak olykor-olykor bővül, még ha fel is kelti valami az érdeklődésemet, vagy nagy a híre, inkább az e-book formát választom. A boltokban többnyire szakirodalmak körül botorkálok. Időnként fejembe veszem, hogy engem valami érdekel. Ilyen meg olyan történelem, a gazdaság, a politika vagy éppen a pszichológia. A nyelvkönyveket is állandóan nézegetem. Ideje lenne megtanulni németül. Vagy inkább olaszul? Alain Delon halála most éppen a francia felé tol. A háború óta az ukrán képes kisszótárral és társalgási zsebkönyvvel is sokat szemezek. De azért kifelé rápillantok a fikciós kínálatra is.
