Sanci néni maga jelentkezett a történetével. Ki kellett beszélnie, mert nem hagyta nyugodni a felkavaró tapasztalás. A nevét érthető okból nem vállalta: ki tudja, hány jóravaló harangozó, párttagkönyves publicista és milliárdos hadügyminiszter van még ott, ahonnan a harcias templomszolgát szalasztották. Bevallja derekasan, fél. Érdemtelen szócsatákat sem volna kedve megvívni már ennyi idősen, nemhogy egyéb kakaskodást. Sokat látott már életében, de sistergő gyűlölettel még sosem találta szemben magát.
– Annyira azért nem csodálkozom, hogy ide vezetett a hosszú évek nemzeti hergelése, de azért más volt szemtől szemben megtapasztalni a következményeit – meséli Sanci néni. – Sosem álltam ki egyetlen párt mellett sem, és az ívek gyűjtésekor sem gondoltam, hogy pártpolitizálnék. Ez egyébként mindenkinek a magánügye, egészen addig, amíg közszereplő nem lesz, és zászlót nem lobogtat egy pártrendezvényen. De az sem tilos.
Én azonban egy civil kezdeményezést támogattam: a szemforgató, butuska, mégis közpénzmilliárdokat emésztő nemzeti konzultáció költségeit egészen biztosan tisztességesebb dolgokra is lehetett volna költeni.
Az oktatásügyért évek óta kiálló tanárok és diákokra teszem azt, akik ezúttal is többet érdemeltek volna egy szuverenistának hazudott békepárti hablatyolásnál.
Az aHang úgy ítélte meg akkoriban, hogy az üres konzultációs ívek összeszedése a megelőző másfél év egyik legnagyobb összefogása lett. Magánemberek gyűjtötték a házukban, postaládájukban a papírokat, és e tevékenységbe vállalkozások és ellenzéki pártok is bekapcsolódtak. Csaknem négyszázezer ívet szedtek össze. „Ezek az ívek valódiak, itt vannak, megtekinthetők, igaziak, nemcsak beszélünk róla, hanem meg is mutatjuk, ellentétben a magyar kormánnyal” – mondták a szervezet képviselői a 126 dobozra mutatva. Nem csoda, hogy a kormánypárti híveknél kiverte a biztosítékot a kétbites kérdéseknek fityiszt mutató civil kurázsi. Sanci néni is egy ilyen ellenreakciót tapasztalt meg nevezett templomszolgától. Bár tudná feledni!
Állami elhülyülés
Sanci néni nem tudja, mikor bokrosodott meg a nevezett templomszolga. És főleg miért. Bár ötlete volna: a Fidesz-kormány ciklusok óta ellenségképgyártással tartja egyben a híveit. Politikai ellenfeleit legfőképpen karaktergyilkoláson keresztül tudja értelmezni. Pillanatra sem feltételezné, hogy egy baloldali vagy egy liberális is képes jó hazafi lenni, amikor az oktatásügyért tüntet, vagy az egészségügyi rendszer méltatlan állapota miatt emel szót.
– Mélységesen elszomorít – mondja –, hogy ennyire szélsőséges lett a közbeszéd. Elvileg egy csónakban evező emberek esnek egymás torkának szinte már a köszönés után, amiért elsősorban a kormányzati politika a felelős. Az a politika, amelynek a közjó csendes, alázatos szolgálata volna a dolga. Közpénzből fizetett „szolgáknak” kellene dolgozni a nemzeti minimumok megteremtésén. De ez a kifejezés is kiment a divatból.
Nincs nemzeti minimum. Nincs közös halmaza a kormánypártiságnak és az ellenzékiségnek. Ami persze nem igaz, csak a politika játszik arra, hogy ne legyen.
Az nem lenne életszerű, hogy „a liberálisok az új kommunisták”, kivéve… és itt felsorolnának 364 nevet, akiket kisebb fenntartásokkal elfogadhatónak tartanak. Nehezen férne ki szlogenként egy óriásplakátra – mosolyog a még mindig humoránál lévő egykori tanító.
Az ellenségképgyártás nem új keletű az Orbán-rezsimben. Kevesen emlékeznek rá, de egy évvel Sanci néni észak-magyarországi döbbenete előtt Varga Judit még igazságügyi miniszterként molyolt egy különös jogszabályon. Nem jutott volna magától eszébe, az unió kötelezte rá Magyarországot. Az Európai Parlament 2019-ben döntött arról, hogy szabályokat és eljárásokat állapít meg az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelmére. Azokat akarják megvédeni, akik munkavégzésükkel összefüggésben tudomásukra jutott gyanús információkat, vélelmezhető visszaéléseket jelentenek be. Ezt kellett volna 2021-ig a magyar jogba átültetni, 2023 végéig monitoringozták a teljesítést. Közbeszerzések, állami támogatások, magánélet és személyes adatok, uniós pénzügyi érdeket érintő jogsértések: csupa olyan terület, amiben az Orbán-kormány legalább évente a szégyenpadra ül. Varga miniszter tárcája nem kis innovációval kitalálta, hogy szóljon a jogszabály inkább a „magyar életmódot fenyegető” jelenségek bejelentőinek a védelméről. Vagyis: az orbáni választási autokrácia békés szilárdulását kockáztató masírozások, tüntetések, szavazások résztvevőit tették volna célkeresztbe. Akár Sanci nénit is, aki gúnyt űz a nemzeti szuverenista kormány politikájából, a magyar nemzeti szuverenizmusból. Mi mindenre lehet még képes egy ilyen ember?
„A magyar állam elhülyült, esetleg elvetemült – törvény születik a magyar életmód bejelentéses védelméről!”
– így kommentálta a tervezetet a Majtényi László jogtudós nevével fémjelzett, szintén reakciós Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint). Az igazságügyi miniszter 2023. február 28-án nyújtotta be a „A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról” szóló törvénytervezetet (T/3089). Eszerint például az a munkahely, amely legalább 50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében dolgoztat, belső visszaélés-bejelentési rendszert köteles létrehozni.„Az erkölcsi és az intellektuális hanyatlás gyakorta kézen fogva jár. A magyar állam morálisan hanyatlik, erre példák hosszú sora hozható fel, és ezen túl folyamatosan hülyül is. Erről a fenti törvény idiómáit olvasva újfent megbizonyosodhatunk. Ezen ne csodálkozzunk, elég, ha Széchenyit hívjuk segítségül: „… ha az emberek, részint ösztönből, részint észszerű okoknál fogva az abszolút kormányformát kárhoztatják, ez legtávolabbról sem ellenszenvből történik, hanem azon természetes okból, mivel az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendesen karöltve jár az ostobasággal” – idézte az Ekint Széchenyi szavait.
A tervezet értékelői felhívták „a magyar életmód papjai és papnői” figyelmét arra, hogy a háborítatlan magánélet a legfontosabb alkotmányos értékek egyike a civilizált világban, és magyarok milliói másként élnek, mint amire az alaptörvény szövege és a munkahelyi feljelentésre buzdító törvény unszolja őket. És ha a demokrata az ebédszünetben előítéletes megjegyzést vagy a kávészünetben önkényuralmi megjegyzést hall, akkor nem feljelent, hanem vitatkozik. Ha pedig férfi kollégája újságolja, hogy barátjával végre összeköltözött, ehhez örömmel gratulál ahelyett, hogy feljelentő bejelentést fogalmazna.
Kamerába mondják
A démonokkal harcoló jobboldalt a magyar adófizetők tartják fenn. A kormányt magát is, amely tendenciózusan keveri össze az állami és a pártfunkcióit, olyan kampányokat hirdetve, amelyek szóról szóra azonosak a Fidesz–KDNP törekvéseivel. A választás után lemerült Megafont, mint az egyik legnagyobb európai politikai hirdetőt is minden bizonnyal magyar adófizetők is finanszírozzák, ha máshogy nem, akkor közvetetten: az oligarchák által fizetett források feltétlenül ilyen támogatásnak vélhetők. Ezek az oligarchák elég közel vannak a tűzhöz, és kapnak annyi állami megbízást, hogy ezt gondolhassuk. De nem szívderítőbb az idén 4,25 milliárdos közforrást büszkén, kontroll nélkül szétlocsoló Alapjogokért Központ működése sem. Ez a szervezet egyengette a szélsőjobboldali összeborulás útját az Európai Parlamentben, és ez szervezi a populista konzervatív (Amerikában keresztényfasiszta) blokk egymásra találását a világban.
„A Wokebusters a jobboldal nemzetközi gyors reagálású hadteste: egyfelől online kommunikációs riadólánc, másfelől – ami talán még fontosabb – személyes kapcsolatteremtésre szolgáló események sorozata” – jelentette ki az Indexnek Szánthó Miklós főigazgató.
„A Wokebusterst maga a woke hívta életre: az újrahasznosított kommunizmus, amely ugyanúgy támad a haladás nevében istent, hazát, családot, mint szocialista elődei.
…Az ellenségnek éreznie kell, hogy nem elszigetelt kis csoportocskákkal áll szemben, hanem egy profi módon szervezett globális, de antiglobalista közösséggel. Minden körülmények között kiállunk egymásért, és ezt az ipari kamerába is belemondjuk” – mondta a furcsa főigazgató.Ipari kamerát láttunk már számos intézményen. Nem egyen rács is van.
A globális irtóprojekt konferenciák, workshopok, ifjúsági táborok és ösztöndíjak révén is bővíteni fogja a közösséget, ősszel nemzetközi túrára indul, virtuális jelenléte még kiterjedtebb lesz.Mi lenne, ha nem békét akarnának? – tehetnők föl a kérdést, de erősen költői volna.
