– Csücsülj le ide, kezdd el nézni az eget! – halljuk egy édesanya szájából az egyszerű iránymutatást, amellyel a kisfia következő pár percét kívánja lekötni. A mondatot akár egy Netflix-vígjátéksorozatban vagy L’art pour l’art-jelenetben is el tudjuk képzelni, a javaslat azonban ezúttal nagyon is helyénvaló.
Az idén ötödik éve futó Egy hét a csillagok alatt országos programsorozat egyik előadására érkeztünk a szentesi könyvtár elé több tucatnyi, életkorukat tekintve igen széles skálán mozgó érdeklődővel együtt. A kampány annak idején Szegedről indult, a cél az volt, hogy szerte az országban minél több hasonló távcsöves bemutatóval lehessen találkozni. Idén több mint 180 rendezvényen igyekeztek szinte kézzelfogható közelségbe hozni a világűrt.
Nevezzük nevén
Az embert talán már száz- meg százezer évekkel ezelőtt is hol elbűvölték, hol elrémítették az éjjeli égbolt csodái. Az érdeklődésünk ma sem lankad, vonz, ami elérhetetlen, ismerni akarjuk, amiről talán sosem fogunk mindent tudni. Ezúttal a Szegedi Csillagvizsgáló két elkötelezett tudományos ismeretterjesztő harcosa, Barna Barnabás csillagász és Kelemen Tamás bemutató csillagász, asztrofotós sietett ebben a segítségünkre. Az eseménysorozat fő irányát az augusztus közepe táján látható Perseidák meteorraj jelölte ki. Tévedés azt gondolni, hogy meteor csak nyáron hullik, és bár kétségkívül a Perseidák serege a legnépszerűbb, de például a Geminidák még ennél is zsúfoltabb égi jelenség. Vele mindössze annyi a gond, hogy telente keresztezi útját a bolygónk, és lássuk be, nyáron sokkal romantikusabb elfoglaltság kifeküdni a fűre hullócsillagot nézni, mint decemberben. A meteorrajokat, legyen akár Perseida, akár Geminida, Taurina, arról nevezte el az emberiség, ahonnan úgy vélte, hogy érkeznek. A meteor csíkot húz, ezt képzeletben visszafelé meghosszabbították, és mivel bárhová is szegezzük a tekintetünket az égbolton, biztos, hogy a 88 csillagkép valamelyikén akad meg a tekintetünk. Így lett a névadó az eredőnek vélt Perseus, Iker, Bika, meg a többi csillagkép.
Hullócsillagot mondunk tehát, hiszen a hétköznapi szóhasználatunkba a tudományos kifejezéseknél azért szívesebben emelünk be mágikusakat, ettől függetlenül nem árt tudatosítani, hogy amiről beszélünk, az bizony meteor.
Mindennap többtonnányi hullik le belőlük a Földre, tele van velük a világűr, és az üstökösökből jönnek, magyarázta Barna Barnabás. Az üstökösök pedig – hátha nem fokozzuk le ezzel a jelentőségüket – nem mások, mint túlméretes koszos hógolyók: jégből és kőzetből állnak. A Nap körüli pályán keringenek, amikor közelebb érnek hozzá, felmelegszenek, a bennük lévő jég pedig nem megolvad, hanem szublimál, azaz egyből gáz halmazállapotúvá válik. És mivel egyúttal a térfogat is növekszik, az üstökös szinte kilövi magából a kisebb-nagyobb darabokat, majd a csóvája mentén elhagyja ezt a rengeteg port. Ez a kozmikus felhő és a Föld pályája időnként keresztezi egymást, a kavicsokat látjuk az égbolton hullócsillagként megjelenni. Tűznek gondoljuk, amit ilyenkor látunk, pedig ebben is tévedünk: a fénycsík, amelyet a meteor húz, ioncsatorna. Aki pedig rendszerekben és kategóriákban szereti látni a világot, feltétlenül tartsa észben, hogy a meteorokat tűzgömbnek lehet hívni akkor, ha fényesebbek, mint a Vénusz, ha pedig ezek a tűzgömbök még robbannak is, akkor már a bolida megnevezés jár ki nekik.
A művészeket, köztük költőket, festőket is megihlető Perseidák szerelmesei számára kellemetlen hír lehet, hogy pár évtized múlva másik nyári csodálnivaló után kell majd nézniük.
A Swift-Tuttle-üstökös, amelyből a por hátramarad, 133 évenként jár erre, legutóbb 1991-ben tett látogatást a Naprendszernek ezen a táján, a gyönyörködtetésünkre szétszórt anyaga előtt-utóbb jelentősen megfogyatkozik majd.
Innen szép felállni
Két éve szörnyű vihar pusztított Szegeden, akkora, hogy combvastagságú platánágak törtek le, idézte fel Kelemen Tamás azt, mi történt a csillagvizsgálójukkal. A szomszédos Füvészkertből telefonáltak egy reggel, hogy megtalálták az épületük tetejét, ami főként azért lepte meg őket, mert azt sem tudták, hogy elvesztették, csempészett így utólag egy csipet fekete humort az esetbe. Mindenesetre a többmázsás szerkezetet átrakta a szél a szomszédba, ráadásul a barát is a bajban ismerszik meg, a helyi sajtó lecsapta a magas labdát, szalagcímeken hozták, hogy végre tényleg csillagfényes a csillagvizsgáló.
A helyzet azóta rendeződött, az eszközök biztonságban vannak, szakmailag szárnyal a csillagvizsgáló, de hogy valaki vakolókanállal hányhatja rájuk a rontást, az nagyon valószínű, mert megint meggyűlt a bajuk az épülettel. Teraszfelújításba kezdtek, mert beázott alatta az előadó, felszedték a csempét, ám a kivitelező a munka kezdése előtt pár nappal visszalépett. Azóta várják azt a mestert, aki végre megoldja, hogy ne essen az eső a teremben is.
A munka ettől függetlenül töretlenül zajlik. A Szegedi Csillagvizsgálóban bárkit szívesen látnak, aki kutatni, gyönyörködni, asztrofotózni szeretne. Rengeteg programot szerveznek, melyek nagyon népszerűek, egy-egy hajnali rendezvényükre is több százan sorakoznak. A tavalyi Egy hét a csillagok alatt szegedi eseményein nyolcszázan voltak, idén talán még ennél is többen.
Öt helyen már jártunk
A szegedi csillagászok egy kisebb és egy nagyobb távcsövet állítottak fel. Az előbbivel egy színes csillagot, az Arcturus nevű vörös óriást lehetett megnézni, tulajdonképpen a mi napunk jövőjébe lehetett betekinteni, tehát ha úgy vesszük, akkor este előreugrottunk 5 milliárd évet. Sokakat megleptek azzal, hogy eddig öt égitesten járt személyesen ember vagy általa alkotott tárgy, pedig így van.
A holdraszállás történetét mindenki ismeri, a Marson jelenleg is gurulnak roverek, a szovjeteknek sikerült néhányszor „puha” landolást végrehajtani a Vénusz felszínén, bár sokáig nem bírta a szonda a pokoli körülmények miatt. A Szaturnusz holdján, a Titánon a Huygens űrszonda, egy üstökösmagon pedig az Európai Űrügynökség egy leszállóegysége kapaszkodott meg.
Minden hazai csillagász régi álma, avattak be a kulisszatitkokba, hogy Magyarország tagja legyen az ESO-nak, az Európai Déli Obszervatóriumnak. Azért lenne fontos, mert ez építi – elsősorban Dél-Amerikában – a világ legnagyobb távcsöveit, például egy olyat, amely fél focipálya méretű lesz. Ha hazánk is tag lehetne, sokkal többet használhatnák a magyar csillagászok ezeket a gigantikus eszközöket. Erre ugyan egyelőre várni kell, de legalább egy másik szervezet, az ESA, az Európai Űrügynökség kapun belül tud minket. Ez a világűrbe telepít teleszkópokat. A magyar csillagászok azonban még innen is tudnak jelentős felfedezéseket tenni. Szegedről indult például a világ egyik legsikeresebb aszteroidavadász-projektje Sárneczky Krisztián vezetésével. Az időközben a Mátrába, a Piszkéstetői Obszervatóriumba, az ország legnagyobb távcsöve mellé áttelepült csillagász az idén júliusban két új üstököst is felfedezett. Ezzel kilencre nőtt a magyar csillagászat története alatt felfedezett üstökösök száma, az egy héten belüli két új találat pedig egyedülálló magyar rekord.
