– Csücsülj le ide, kezdd el nézni az eget! – halljuk egy édesanya szájából az egyszerű iránymutatást, amellyel a kisfia következő pár percét kívánja lekötni. A mondatot akár egy Netflix-vígjátéksorozatban vagy L’art pour l’art-jelenetben is el tudjuk képzelni, a javaslat azonban ezúttal nagyon is helyénvaló.
Az idén ötödik éve futó Egy hét a csillagok alatt országos programsorozat egyik előadására érkeztünk a szentesi könyvtár elé több tucatnyi, életkorukat tekintve igen széles skálán mozgó érdeklődővel együtt. A kampány annak idején Szegedről indult, a cél az volt, hogy szerte az országban minél több hasonló távcsöves bemutatóval lehessen találkozni. Idén több mint 180 rendezvényen igyekeztek szinte kézzelfogható közelségbe hozni a világűrt.
Nevezzük nevén
Az embert talán már száz- meg százezer évekkel ezelőtt is hol elbűvölték, hol elrémítették az éjjeli égbolt csodái. Az érdeklődésünk ma sem lankad, vonz, ami elérhetetlen, ismerni akarjuk, amiről talán sosem fogunk mindent tudni. Ezúttal a Szegedi Csillagvizsgáló két elkötelezett tudományos ismeretterjesztő harcosa, Barna Barnabás csillagász és Kelemen Tamás bemutató csillagász, asztrofotós sietett ebben a segítségünkre. Az eseménysorozat fő irányát az augusztus közepe táján látható Perseidák meteorraj jelölte ki. Tévedés azt gondolni, hogy meteor csak nyáron hullik, és bár kétségkívül a Perseidák serege a legnépszerűbb, de például a Geminidák még ennél is zsúfoltabb égi jelenség. Vele mindössze annyi a gond, hogy telente keresztezi útját a bolygónk, és lássuk be, nyáron sokkal romantikusabb elfoglaltság kifeküdni a fűre hullócsillagot nézni, mint decemberben. A meteorrajokat, legyen akár Perseida, akár Geminida, Taurina, arról nevezte el az emberiség, ahonnan úgy vélte, hogy érkeznek. A meteor csíkot húz, ezt képzeletben visszafelé meghosszabbították, és mivel bárhová is szegezzük a tekintetünket az égbolton, biztos, hogy a 88 csillagkép valamelyikén akad meg a tekintetünk. Így lett a névadó az eredőnek vélt Perseus, Iker, Bika, meg a többi csillagkép.
Hullócsillagot mondunk tehát, hiszen a hétköznapi szóhasználatunkba a tudományos kifejezéseknél azért szívesebben emelünk be mágikusakat, ettől függetlenül nem árt tudatosítani, hogy amiről beszélünk, az bizony meteor.
Mindennap többtonnányi hullik le belőlük a Földre, tele van velük a világűr, és az üstökösökből jönnek, magyarázta Barna Barnabás. Az üstökösök pedig – hátha nem fokozzuk le ezzel a jelentőségüket – nem mások, mint túlméretes koszos hógolyók: jégből és kőzetből állnak. A Nap körüli pályán keringenek, amikor közelebb érnek hozzá, felmelegszenek, a bennük lévő jég pedig nem megolvad, hanem szublimál, azaz egyből gáz halmazállapotúvá válik. És mivel egyúttal a térfogat is növekszik, az üstökös szinte kilövi magából a kisebb-nagyobb darabokat, majd a csóvája mentén elhagyja ezt a rengeteg port. Ez a kozmikus felhő és a Föld pályája időnként keresztezi egymást, a kavicsokat látjuk az égbolton hullócsillagként megjelenni. Tűznek gondoljuk, amit ilyenkor látunk, pedig ebben is tévedünk: a fénycsík, amelyet a meteor húz, ioncsatorna. Aki pedig rendszerekben és kategóriákban szereti látni a világot, feltétlenül tartsa észben, hogy a meteorokat tűzgömbnek lehet hívni akkor, ha fényesebbek, mint a Vénusz, ha pedig ezek a tűzgömbök még robbannak is, akkor már a bolida megnevezés jár ki nekik.
A művészeket, köztük költőket, festőket is megihlető Perseidák szerelmesei számára kellemetlen hír lehet, hogy pár évtized múlva másik nyári csodálnivaló után kell majd nézniük.
