Övék a vár, miénk az antikvár
Élmények nélküli oktatással, kötelező olvasmányokkal általában keveseket lehet rávenni az irodalom szeretetére. Senki sem tudhatja azonban, mikor kedveli meg őszintén az olvasást. Van, akinek egy adaptáció kelti fel az érdeklődését, más unalmában lapoz bele egy könyvbe, és számára is váratlanul megérinti a szöveg minősége, gondolati gazdagsága. De hogyan lehet szervesen együtt élni ezzel a kulturális kinccsel, táplálkozni, szellemi-érzelmi energiákat szívni belőle, ha jelentős része egyre nehezebben elérhető?
