Folyamatosan nő a Balaton hőmérséklete, az elmúlt húsz évben csaknem 1,5 fokot – figyelmeztet a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, köszönhetően például a csodás betonbeépítéseknek, amelyek mentén mintha kettészakadna a tóhasználók tábora: az új, dzsipes rétegre és a régi, családi nyaralókba járó kisgyerekesekre. Egyáltalán meglesz még a Balaton húsz év múlva vagy hasonlóvá apad, mint a Velencei-tó?
Az eszetlen betonozás csak árt a sekély tavaknak. Ha a vízszabályozást a fürdőzőkhöz igazítjuk, nem az élővilághoz, ha az ökológiai rendszer összeomlik, ha a nádas nem fontosabb, mint mi, az zsákutca. Élő partnak kellene megőrizni, ettől Balaton, nem csupasz sziklás vagy homokos tengerpart. A fogyasztói mentalitás a probléma: egyesek a SUV-jukat hamarabb tekintik a családtagjuknak, mint a nádast vagy a kócsagot a Balaton részének. Nem önmagában a sok építkezés a baj, hanem az európai minőségű korzók hiánya és a privát gazebók jelenléte a közkorzók helyett, amiktől biztosan nem lesz jobb se a tónak, se nekünk. Az eredeti kérdésre visszatérve: nem tudjuk még azt sem, hogy ki foglalkozik felelősség szintjén az ilyen fontos felvetésekkel.
Mely hivatalhoz, minisztériumhoz tartozik a Balaton ügye?
Nem tudom, ki a felelőse annak intézményi szinten, hogy ne következhessen be egy ökológiai összeomlás. A Limnológiai Intézet ugyan vészjelzést tud leadni, de nem döntéshozó; kinek kell vajon cselekednie? És mit? Mi a protokoll? Tényleg nem tudom. Az a benyomása a közvéleménynek, hogy senkihez sem tartozik igazán. A tómeder az államé, a vízügy gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A Balaton- törvény egykor legalább korlátokat és keretet próbált adni a fejlesztéseknek.
Most is kiürülnek a strandok, véget ér a szezon augusztus 20-án?
A mostani nyári szezonban a hétköznapok olyanok, mint egy jobb tavaszi hétvége, de a péntektől vasárnapig tartó napok nagyon erősek.
A nyári tömegturizmus helyett, ami inkább csak lelakja a Balatont, értéket nem teremt, valójában évszakok szerinti, egész éves, hét végi turizmus van már évek óta, erre kellene terveket létrehozni.
El kellene már végre felejteni azt a Kádár-kori hamis nosztalgiát, hogy olcsón nyaralunk heteket, meg az olcsón eladott sok lángosból meglesz az évi bevétel, ezt ugyan generációk szokták meg a múltban, de a piacgazdaság bevezetése óta efféle olcsósági elvárásoknak lehetetlen megfelelni. A Balaton már hét végi desztináció egész évben, nem pedig nyaralóhely. Fürdőhely helyett a bor-, az élmény- és az aktívturizmus irányába kell a stratégiai átalakítást végezni. El kell, hogy érje végre a balatoni turizmust is a rendszerváltás. Minőségi turizmusfejlesztésre van szükség a gazdaságilag is ellehetetlenült tömegnyaraltatás helyett. És aki hatvan évig itt nyaralt olcsón, az ma nem nyaral sehol, akik nyaralni járnak, azoknál meg kétéves lejárató kampánnyal sikerült elérni, hogy inkább külföldre menjenek, ott költik el azt a sok milliárd forintot, amit itthon is elkölthetnének. A szezon szó egyébként francia eredetű és évszakot jelent, ideje lenne, hogy inkább őszi, tavaszi és téli szezonról beszéljünk inkább a Balaton kapcsán, mert ma már szakmailag téves az, hogy a szezon szót a nyárra szűkítve emlegetik.
Akarnának kezdeni valamit télen is a Balatonnal, de az elit térhódítása mellett az átlagembert megszólítani is nehézMondjuk a téli, sokszoros gázár miatt nagyon nehezen tudnak a vendéglátóhelyek nyitva tartani. Mivel a tó közlekedési szempontból nem átjárható, a túloldali városok az év 9 hónapjában el vannak zárva egymástól, tudniillik a tó egy falat képez. Ha lenne, mondjuk, vízibusz, akkor a helyiek egész évben tudnának az északi és a déli part között életvitelszerűen is mozogni, például munkát vállalni Fonyódon badacsonyi lakcímmel. A régiófejlesztésben ez alapdolog lenne. Ahogy például a Genfi-tónál vagy a horvátoknál is működik: a hajóra úgy ülnek fel, mint egy buszra.
A horvátokkal és a tengerpartjukkal hasonlítják össze a Balatont, az előbbit hozva ki „győztesként”. Jobb minőség, kedvesebb, profibb kiszolgálás – ráadásul olcsóbban.
Fake news. Így hívják azt, amit sok újságíró – politikai oldaltól és orgánumtól függetlenül – művelt: kiragadtak néhány adatot, néhány árat, és ezek alapján hasonlították össze a két régiót – hamisan. Ráadásul gazdasági cikként, nem véleményként. Ehelyett több száz adatot kell kategóriánként vizsgálni. Amikor leírják, hogy két hét múlva armageddoni időjárás lesz a Balatonnál, az ugyanígy fake news. Csak azt érik el, hogy az emberek pánikszerűen lemondják a foglalt szállásaikat, sok százmilliós veszteséget okozva a vendéglátósoknak és az egész hazai idegenforgalomnak. Ha már sokan a horvátokhoz járnak nyaralni, példát kellene tőlük venni: náluk nacionalistább nemzet kevés van, de közben nagyon patrióták, azaz mindenben, amiben csak lehet, a horvátot és a helyit részesítik előnyben, a fogyasztó is tudatosan a helyi kiskereskedelmet választja. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a horvát sajtóban olyan lejárató és hamis, a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyó cikkek jelenjenek meg a saját tengerpartjukról, mint amilyenek Magyarországon voltak a Balatonról.
A turizmushoz mindenki ért, pont mint a focihoz…
A turizmus gazdasági szektor, nem véleményrovat. A balatoni turizmus tükre a társadalom állapotának.
Magyarországon gyakran az erős nemzeti érzelmű emberek is kólát isznak, amerikai filmeket néznek és külföldre mennek nyaralni, miközben autójukon Nagy-Magyarország-matrica van, mintha a patriotizmusról nem is hallottak volna. Ha fogyasztóként olyan patrióták lennének, mint amekkora nemzeti szólamokat pufogtatnak, akkor a magyarországi turizmus dübörögne
és a kkv-k szárnyalnának a multik ellenében. Sajnos a kormánypárti szavazók nagy része is azért megy külföldre nyaralni, hogy ne itt, ebben a rosszkedvű, állandóan negatív kisugárzású közegben pihenjen. Mintha nem értenék, hogy azok a külföldi helyek azért vonzók számukra, mert az emberek és a mentalitás más, ott patrióta polgárok élnek... Ha tömegek mennek külföldre nyaralni, nyilván még drágább lesz a magyarországi nyaralás. Kiakadnak, ha kétezer forint egy jól megcsinált, nem olajtól csöpögő lángos, de egy alapminőségű pizzáért is simán kifizetnek háromezret. Holott a belekerülési költsége ugyanannyi mindkettőnek. Amíg a saját értékeinkért csak szólamokban állunk ki, de fogyasztóként nem, addig hosszabb távon nem lesz jobb semmi.
Hetedével drágultak a balatoni szállások, a fiatal magyarok és a harmincas-negyvenes németek a legrosszabb vendégekAz MSZP javaslatot tesz, hogy önálló parlamenti bizottság foglalkozzon a Balaton ügyével