Mára a hazai galériás világ egyik legfontosabb szereplője lett a budapesti Resident Art, a létrejöttére azonban egy évtizedet kellett várni. A két galerista, Bánki Ákos festőművész és Schneller János művészettörténész még 2005-ben, az egyetemi évek alatt találkozott először Beke László és Szőke Annamária művészettörténészek Bevezetés a kortárs képzőművészetbe című szemináriumán.
Értő látást a nézőknek
– Ezeken az órákon kiállításokat látogattunk, melyekből mindig valamelyik hallgató felkészült, illetve lehetett beszélgetni a galéria tulajdonosával vagy a kiállítás kurátorával is. Erre a kurzusra járt Ákos és a többi festőművész-hallgató, ahogy mi is az ELTE BTK művészettörténetről – mondja János. A két fiatalember viszont ezután vagy tíz évig alig találkozott, legfeljebb megnyitókon futottak össze. A fordulat 2015-ben történt, amikor János eljött korábbi munkahelyéről, a Pintér Galériából, hogy az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán elindítsa a lakásgalériáját, melyet már akkor Resident Artnak hívott. Srégen szemben Bánki Ákos a Lengyel Intézet alatt működő Latarka Galériában dolgozott, János pedig átjárt az ottani megnyitókra, míg a festőművész a Resident Art eseményeit látogatta. A szakmai kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor 2017-ben Ákos a Platán Galériában egy beszélgetéssorozatot szervezett, melyre egy alkalommal elhívta a művészettörténészt is.
– Furcsa, de szimpatikus volt János hozzáállása, mert edukálni akarta a közönségét, például művészeti sétákat szervezett galériákba és műtermekbe, vagy művészeti témájú filmeket vetített. Ilyen személlyel korábban nem találkoztam – mondja Ákos. Az első közös munkájuk a festőművész 2017-es, Sopianae című kiállítása volt a Resident Art terében, ahol bemutatták a Pécsett készített, ötvendarabos, vad gesztusokkal megfestett sorozatát.– 2018-ban aztán eldöntöttem, hogy a saját utamat járom: a Latarka galéria bezárt, ezért felmentem Jánoshoz a Resident Artba, és mondtam neki, hogy működjünk együtt, mert meg szeretném reformálmi a galériás szisztémát – meséli Ákos, hozzátéve, amikor ezt elmondta, a művészettörténész közölte vele, hogy holnapután leadja a kulcsot, mert az ő galériája is bezárt.
Megnyerni Mucsit
A két társ viszont nem adta fel: kibérelték egy hónapra a nyolcadik kerületi A.P.A. Galériát, hogy megszervezzék az első Resident Art Fair nevű művészeti vásárukat, melyen többségében fiatal művészek munkáit állították ki. Ekkor Ákos felesége, Annamari azt javasolta, hogy készítsenek az eseményhez egy promóciós videót, és bár Ákosnak nem volt kedve hozzá, írt egy forgatókönyvet, és elhatározta, hogyha Mucsi Zoltán, Lakatos Márk és Wahorn András kötélnek áll, akkor megrendezi a kisfilmet. Szerencséjére mindhárman belementek a játékba, így megszületett a Resident Art karácsonyi reklámja. Ebben a budapesti Deák Ferenc utcán Mucsi Zoltán nagykabátban fest egy képet, majd Lakatos Márk odamegy hozzá, és közli vele, hogy változtatni kellene az imázsán, aztán Wahorn András magyaráz neki a kortárs művészetről, mígnem kiderül, hogy Mucsi egy Mona Lisára hajazó festményen dolgozott, melynek konkrétan Mucsi Zoltán-arca van. Ezután a Pintér Galériával szerveztek vásárt ZiggY Art Fair néven, melyhez szintén a színésszel készült egy videó. Ebben Mucsi képet akar vásárolni a galériában, János viszont hiába mutatja neki a kortárs műveket, egyik sem nyeri el a tetszését, mígnem Ákos megjelenik, és egy poroltót helyez a földre, amelyre Mucsi azt mondja: „Ez jól néz ki. Ez kortárs, barátom. Fiatalos, energikus, és van benne élet.”
Kiköltözni a kertbe
Bár galériájuk továbbra sem volt, 2019 januárjában a két barát úgy döntött, a Balatonnál próbál szerencsét. – Az ötlet egy beszélgetés során pattant ki a fejünkből. A Balatonon ugyanis a Pintér Galéria nyári aukcióján kívül nem rendeznek semmilyen képzőművészeti eseményt, ezért úgy döntöttünk, hogy ebbe az ingerszegény környezetbe mi is elvisszük a kortárs művészetet. Az évek során felismertem, hogy az északi parton van egy erős vásárlóréteg, amely csomó időt tölt a Balatonon, de nincs olyan kulturális program, ami igazán megszólítaná azt – mondja János.
– Én azelőtt tíz éven át alig voltam a Balatonon. Ha mégis, akkor sem a kulturális élmények habzsolása miatt. Sőt fogalmam sem volt, hogy mi történik ott a strandoláson túl – teszi hozzá Ákos, aki mégis belement az ötletbe, hogy megszülessen a Garten nevű kulturális fesztivál és vásár a Balaton-felvidéki Lovason.
Helyszínnek a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány házát szemelték ki, mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a művészek munkáit kiállítsák, míg az árnyas kertben zajlottak a programok. Ezeket úgy állították össze, hogy mindenkit megszólítsanak, vagyis a kortárs képzőművészetet összekapcsolták zenével, filmmel, színházzal, irodalommal és beszélgetésekkel. Az évek során a meghívott előadók között szerepelt Barabási-Albert László hálózatkutató, Antal Péter és Egri János műgyűjtők, Ujj Zsuzsi képzőművész, Alföldi Róbert, Cserna-Szabó András és drMáriás. Az első két évben a fesztivál közösségi finanszírozásban valósult meg, 2020-ban aztán négy művész segítségével nyomtattak egy szitamappát, melyet a Garten VIP támogatóinak ajánlottak fel, egy évvel később pedig Nádler István festőművészt is sikerült meggyőzni, hogy készítsen egy nyomatot egy újabb válogatáshoz. – Az utóbbi mappa nagyon gyorsan elfogyott, ma csak Nádler képe többet ér a piacon, mint az egész kiadvány – mondja János.
Mindig újat mutatni
A Garten négy évig tartott, miközben a két barátnak Budapesten továbbra sem volt saját galériája, a vásárokat viszont folytatták, és noha ezúttal is a fiatal művészeken volt a hangsúly, a falakon már a nagymesterek munkái is sorakoztak. – Tudatos döntés volt, hogy a fiatalok mellett idősebb, sokak által jobban ismert művészek munkáit állítsuk ki, mint Bak Imre, Fehér László vagy Wahorn András alkotásait, melyek még több embert vonzanak be, és rajtuk keresztül a fiatalokra irányíthatjuk a figyelmet – mondja Bánki. – 2022-ben viszont már éreztük, hogy kellene egy fix hely, mert a művészek nem tudtak nálunk leszerződni. Számos fiatal a Resident Artnál kezdte a karrierjét, de pár év múlva a nagyobb galériák magukhoz csábították őket.Megtudták aztán, hogy a nyolcadik kerületi A. P. A. épületét eladták, az új üzemeltető, a Lumen Kávézó pedig bérlőket keres.
A két kurátor kapott is az alkalmon, így kibérelték a helyet, és 2022 júniusában megrendezték az első kiállításukat. Bemutatták az 1998-ban elhunyt Hortobágyi Endre festőművész korábban nem ismert életművét, melyhez monográfiát és filmet is készítettek. Aztán sorra jöttek az új projektek: híres magyar és külföldi művészek szitanyomatait kezdték árulni, mellyel megmutatták a műfaj szépségét, illetve a fiatal művészeknek külön tárlatokat rendeztek, hogy felhívják rájuk a szakma figyelmét. Nemrég pedig egy vetítés erejéig elhozták Magyarországra Wim Wenders 2023-as, Anselm című dokumentumfilmjét, mely a világhírű német festőművész, Anselm Kiefer világát mutatta be.
– Mindig el szoktam mondani, hogy ha valamit jól csinálsz, az abban mutatkozik meg, hogy a konkurencia elkezd másolni. De félreértés ne essék: ha valamit többen is csinálnak, akkor arra van igény, a piac pedig tágul – mondja Ákos. – Nekünk viszont olyan az üzleti modellünk, hogy folyamatosan változtatunk valamit. Így azoknak is tudunk újat mutatni, akik már régóta járnak hozzánk, és olyanoknak is, akik még nincsenek otthon a kortárs képzőművészetben.
