– Molnár Robihoz hasonlót én nem ismerek itt. 2008 óta élek a faluban, inkább baráti viszonyban van vele mindenki. Amiben lehet, segít, nekem például a napokban egy fa kivágásában, ami belenőtt a kerítésbe. Nem tudom, kit kapunk helyette, de nem örülök neki, hogy elmegy – mondja a Teri néven bemutatkozó nő. Két kisgyerekével a kübekházi főtér egyik asztalkájára kirakott ruhákat nézegeti, azért tették oda, hogy vigyen belőle, aki szeretne. Sajnálja, csóválja a fejét, hogy „Robi a polgármesterség helyett felmegy a parlamentbe”.
A fiatal édesanya ezt a részletet éppenséggel nem jól tudja: a magyar–szerb–román hármas határ közelében lévő falut 22 éve vezető Molnár Róbert ugyan nem nyergel át az országos politikába, de a polgármesteri pozícióért valóban nem indul el a júniusi választáson.
Kirakatba való
A mintegy 1400 lelket számláló település központja, és azzal együtt a buszmegálló olyan takaros, hogy első felületes pillantásunkkal inkább fedett kerthelyiségnek nézzük. „Majd meglátjuk, nekem igazából mindegy, ki lesz az utód. A falu csendes, nyugodt. A legnagyobb baj, hogy messze van a város. Illetve hogy Makóra csak átszállással lehet eljutni” – osztja meg velünk az ott várakozó 20 év körüli Vivi.– Robi nagyon a központra fókuszált, minden értelemben. Tök jó, hogy van ez a manufaktúra, de a főtéren kívül a helyzet már nem ilyen rózsás. Mindig megvan az emberben az a háttérérzet, hogy amit csinál, arról előre átgondolja, hogy mutat majd a címlapokon – fűzi hozzá kritikáját a szintén a buszra várakozó Szemerédi Ákos. Szerinte valóban történtek jó dolgok Kübekházán, de biztos benne, hogy sokan osztják a bíráló véleményét. Róla rövid beszélgetés után az is kiderül, képviselőjelöltként szállt versenybe.
A manufaktúra, amiről a fiatal férfi beszélt, egy étterem-cukrászda a főtéren. Az önkormányzat alapította 2017-ben, a hangulat és a kínálat a sváb ősöket idézi, nyáron az udvaron, hűvösebb időben a pajtának nevezett helyiségben lehet étkezni. A közösség összetartó, sőt családiasnak mondható, nem véletlen, hogy életkortól függetlenül mindenki a keresztnevén emlegeti a polgármestert. A fejlesztések példamutatók, a közelmúltban átadott bölcsődét bármelyik nagyváros megirigyelhetné. Az intézmény vezetője, Győriné Süle Emese sem gondolta volna álmában sem, hogy a polgármester visszavonul. – Nem láttuk előjelét, vagy ha volt is, nem szembesültem vele. Bár tegyük hozzá, nem helybeli vagyok, Szegedről járok ide dolgozni. A szülők kicsit el vannak keseredve – árulja el.
Kinézte az utódot, de…
Molnár Róbert az eddigi választásokat mindig magabiztosan nyerte, legutóbb ellenfele sem volt. A helyiek valódi sokként érték meg a váratlan döntést. A leköszönő vezető ezt másképp látja, szerinte nem volt annyira váratlan. Szólt ő, állítja, de ezek szerint abban bíztak, hogy viccel.
– Már 2019-ben abban maradtunk a hat képviselővel, hogy ezt a ciklust végigcsináljuk, de aztán annyi. Elég volt 22 év. Egy vezetőnek tudni kell a dolgait elkezdeni is, befejezni is – véli.
– Figyelj, annyira kerek ez a történet. Kimaxoltuk, mindent megtettünk Kübekházáért, amit lehet. Dehogynem érzem úgy, hogy cserben hagyom a falut. Rohadt egy őrlődésben vagyok. Hivatalosan múlt pénteken jelentettem be, hogy nem indulok. Erre viszont, hogy mennyire lesokkolódnak, tényleg nem számítottam. Holott mondogattam a faluban, hogy befejeztem, de ezek szerint nem hitték el. Akkor miért nem mondtad komolyabban?, kérdezték tőlem a napokban – osztja meg az érveit.Természetesen van benne félsz, illetve még erősebben fogalmaz, retteg attól, hogy rossz kezekbe kerül mindaz, amit eddig elértek. A feladatot, akárki is nyer majd, csak teljes állásban lehet vállalni, ha valaki tisztességesen akarja csinálni. Hiába lakják kevesebb mint másfél ezren, egy ekkora település is egész embert kíván, téved, aki ezt másképp gondolja, sorolja. És attól, hogy bizonyos titulust használhat az ember, még ugyanúgy falubelinek kell maradni, mellette éjjel-nappal ott van a telefon, mert „ha kiszöknek az önkormányzat birkái, akkor segíteni kell összeszedni”. Kívülről lehet, hogy úgy tűnik: a lovak közé dobja a gyeplőt, holott előre eltervezte, mi legyen majd az utána következő időszakban. Kinézte magának időben, hogy ki legyen az utódja, elkezdett egyet „kinevelni”, sőt nem is egyet, kettőt.
Nem akarják elengedni a helyiek Kübekháza polgármesterét, volt, aki sírva kérte, hogy maradjon– Hozzám hasonlóan mindketten ismerik a faluvezetés csínját-bínját. Nem akarom részletezni, a lényeg, hogy történt valami hülyeség, ami után borult az egész – szomorodik el egy kicsit. – A képviselők közül sem indul senki, együtt kezdtük, együtt fejezzük be. Egy falunak nem a pártoskodásról kell szólni. Kötöttünk egy egyezséget, hogy mindenkiért dolgozunk, azokért is, akik nem szeretnek minket, és a politikai meggyőződésünket a kapun kívül hagyjuk.
A falu a közös nevező. A Fidesz-szimpatizáns képviselővel sem vesztünk soha össze.
Most visszaadjuk ezt a csodálatos megbízatást. Sok minden megváltozott ennyi idő alatt. Az egyikük, aki annyi idősen lett képviselő, mint amennyi most én vagyok, ma 75 éves. Az alpolgármester asszonynak kisunokája született, vele szeretne több időt tölteni. 31 éves korom óta polgármester vagyok, a fiatalságomat adtam oda a falunak. Közben meg verem a fejem a falba, hogy annyi mindent csinálhattam volna, de a polgármesterséggel nagyjából minden összeférhetetlen. Még szeretnék mást is kipróbálni, miközben jelenleg halvány gőzöm sincs, mihez kezdek majd. Érdekes, sosem volt rám jellemző, hogy ugorjak az ismeretlenbe.
Fiatal srácként sem mentem el úgy a barátokkal a Balatonra, hogy „majd elalszunk valahol”. Tudnom kellett előre, pontosan, hogy mire számítsak. Erre meg 53 éves koromra teljesen az ellenkezőjét cselekszem. Annyi mindent szerettem volna, amire most lesz lehetőségem. Például végre rendesen megtanulni angolul. Kertépítő szakmunkás is vagyok, a Covid alatt elvégeztem a képzést, például ez is érdekelne. Ahhoz, hogy a főtéren hogyan legyenek a virágágyások, még korábban, az interneten található információkból szedegettem össze az ötleteket. Talán isten most egy másik ajtót akar kinyitni, vagy tanítani akar nekem valamit. Nemrég Ausztriában kirándultunk a feleségemmel, és azon kaptuk magunkat, hogy egy ingatlanos iroda hirdetéseit nézegetjük a kirakatban.
Legurult a mázsás kő
– Nem örülök. Eddig fejlődött a falu, de attól félek, ez most majd leáll – osztja meg a véleményét Kuczora Ferenc, amikor arról kérdezzük, hallott-e a visszalépésről. A nyugdíjas férfi az óvoda udvarán javítgatja az egyik kiülő nádtetejét, gyorsan kijelenti, hogy az ilyen önkénteskedést a vezetőváltással egyúttal befejezi. A tisztségért hárman akartak indulni, egy már visszalépett, halljuk tőle. Jobban szeretné, ha a még versenyben lévő két jelölt közül nem a jogász nyerne, mert szerinte „az egész világ jogászból áll, de az mind munkakerülő”.
Helybe jön az iskola
Kübekházán ősztől kihelyezett gimnáziumi képzés indul, hogy könnyebb helyzetben legyenek azok, akiknek gond lenne a legközelebbi városba, Szegedre járni az érettségi bizonyítványért.
A közösség egyéb téren is összetartó, egymást segítő. Egy szívmelengető történetről tavaly lapunk is beszámolt, hogy a falu és az önkormányzat összefogásaként jutott egy konténerházhoz a hajlék nélkül maradt Balla Béla. A közelmúltban gondoskodtak róla hivatalosan, papírokkal, hogy a férfi élete végig a kis házban maradhasson, illetve arról is, hogy a tulajdonjog majd azt követően biztosan az önkormányzaté legyen.
Molnár Róbert is jogász, feleljük neki, erre csak felnevet, hogy „Robi az más”. – A helyiek nem értik, miért döntöttem így. Akivel személyesen beszélek, elfogadja, de a többség szomorú. Nagy harc volt bennem. Napokon át nem aludtam. Amikor meghoztam a döntést, mintha egy mázsás kő esett volna le rólam. Erre tényleg nem számítottam, hogy ez lesz belőle, hogy szinte ledermed a falu, szinte úgy éreztem, nyomás alatt vagyok. Akkor meg azért nem aludtam. De mindenesetre ki kellett lépnem, vagy megtanulok a vízen járni, vagy elsüllyedek – mosolyodik el.
Az, hogy szerepet vállalt a Mindenki Magyarországa Néppártban, nem hozta meg a kedvét a nagypolitikához.
Látja, hogy ami történik az országban, mind leképeződik kicsiben, meggyőződése, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy elege lett. Félbehagyni nem fognak semmit, még folyamatban van egy csatornaberuházási és egy hőszivattyú-építési pályázat, ezeket októberig biztosan lezárják. Május végén átadnak egy játszóteret, rá legalább nem mondhatják, hogy azért lesz szalagátvágás, mert jön a választás. Jóslásokba nem bocsátkozik, abban reménykedik, hogy olyan testület lesz, amely tovább viszi, amit elkezdtek. Vannak jó jelöltek, de nem akar belefolyni, nyíltan egyiküket sem ajánlgatja, legfeljebb akkor mond véleményt, ha megkérdezik.
Más is döntött már úgy: elég
Bár ciklus közben történt a lemondás, a legnagyobb sajtóvisszhangot tavaly az váltotta ki, hogy 58 éves településirányítási múlttal a háta mögött döntött úgy Veresegyház polgármestere, a független Pásztor Béla, hogy „új ember kell a település élére”. Utódjaként az alpolgármesterét, a szintén független Cserháti Ferencet jelölte meg, aki később időközi választáson nyerte el a tisztséget. Akkor nem akadt kihívója, most vele együtt a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint lapzártánk idején négyen versenyeznek a posztért.A Fejér megyei Csókakő polgármestere, Fűrész György a közelmúltban jelentette be, hogy 14 év után átadja a stafétabotot. A 2019-es választáson a Fidesz–KDNP színeiben indult, nem volt kihívója. A megyei lapnak azt nyilatkozta: azért hagy fel a helyi politizálással, mert a családi vállalkozás mellett tette le a voksát. Tósoki Imre 18 éven át vezette Tihanyt, idén nem méretteti meg magát. A fideszes politikus családi és céges ügyekkel indokolta döntését. Helyi képviselőként szívesen dolgozna az 1500 lelkes településért, az öt induló közül kikerülő új polgármesternek mindenben segíteni fog, írta Facebook-oldalán.
