Merész címet adott Kozák Gábor kurátor a Godot Galéria legújabb kiállításának: az Elfajzott művészet II. a náci birodalom 1937-es, Münchenben rendezett, azonos című (Entartete Kunst) tárlatát idézi, melyen a modern művészet legnagyobb mestereinek a munkáit mutatták be azzal a céllal, hogy lejárassák az alkotókat. Egy nappal előtte nyílt meg a városban a Művészetek Háza (Haus der Kunst), ahol a Nagy Német Művészeti Kiállításon olyan realista alkotások szerepeltek, melyek megfeleltek a nemzetiszocialista kultúrpolitikának: a képek és a szobrok erőtől duzzadó férfiakat és nőket ábrázoltak, de a falakon lógtak csendéletek és tájképek is. Ennek ellenpontjaként Joseph Goebbels megrendezte az Elfajzott művészet című tárlatot, hogy bemutassák azokat a műveket, melyeket a nácik degeneráltnak tartottak, illetve a zsidó, kommunista és szabadkőműves jelzőkkel illették. A harminckét múzeumból elkobzott, nagyjából hatszázötven alkotás beterítette a falakat, a munkák közt szerepeltek kubista, dadaista, szürrealista, de még impresszionista művek is, az alkotásokat pedig olyan nagy nevek készítették, mint Emil Nolde, Otto Dix, Ernst Ludwig Kirchner, Franz Marc és Paul Klee, illetve Picasso, Chagall, Kandinszkij és Mondrian. S noha a német államvezetés célja a gúnyűzés volt, az Entartete Kunst műveire jóval többen voltak kíváncsiak, mint a kultúrpolitika által propagált művekre. A történet azonban itt nem ért véget: a Nagy Német Művészeti Kiállítást még 1944-ig nyaranta megrendezték, az Elfajzott művészetet pedig mint utazótárlatot a Harmadik Birodalom és Ausztria több városában is bemutatták.
– Olyan címet akartam adni a Godot Galéria tárlatának, amire felfigyelnek az emberek, ezért jutott eszembe a párhuzam az 1937-es kiállítással – mondta lapunknak Kozák Gábor kurátor. A Godot-ban a képek a falakon szintén sűrűn sorakoznak – akárcsak a müncheni tárlaton –, de míg a régi kiállításon ezzel méltatlan helyzetbe akarták hozni az alkotókat, a Godot csapata még töményebbé szeretné tenni a befogadói élményt.
A jelen tárlat célja is egészen más: demonstrálni akarja a közönségnek, hogy a kiállított művészek mernek sötét hangulatú és merészebb témájú képeket is ábrázolni, melyekre érdemes odafigyelni, még akkor is, ha ezeket a műveket sokan nem mernék a nappalijukban elhelyezni. Csak néhány példa a felhozatalból: Bogdándy Szultán Virtuális Városliget című műve egy csontokból, fából és egy szétszedett magnóból álló installáció, Fajgerné Dudás Andrea festményén egy nő a fürdőszoba vécéjét tisztítja, míg Karácsonyi László olajképén egy hatalmasra nőtt poratka áll az elegánsan berendezett nappali közepén – mintha csak Franz Kafka Az átváltozás című regényének főszereplője, Gregor Samsa látna minket vendégül az otthonában. De vannak visszafogottabb művek is: Fehér László fekete-sárga sorozatának pasztellképén egy magányosnak tűnő fiú fekszik hason a vibráló színű, végtelennek tűnő tájban, míg drMáriás akrilján Matolcsy György jelenik meg macskával az oldalán Henri Rousseau francia festő műtermében.
Kozák Gábor kurátori koncepciójában azt is meghatározta, hogy mit nem szeretne kiállítani: olyan műveket, melyek geometriai formákból állnak, és csak lelketlen irodai dekorációkként funkcionálnak, vagy olyan műveket, melyek a gyerekkönyvek rajzait juttatják az eszünkbe. – Sok mai művész nem mer érzelmeket ábrázolni, és mindig valami trendit vagy tudományosat akar létrehozni. Holott a művészet sok esetben nem erről szól, hanem a félelmeinkről, a szorongásainkról, a konfliktusainkról, a drámáinkról és a csalódásainkról. Egy jó alkotó a művein keresztül mindezt kiadja magából, megmutatja, hogy mit gondol a világról – mondta lapunknak Kozák, hozzátéve: a legtöbb kiállított művészhez személyesen is kapcsolódik, hiszen járt már a műtermükben, kiállította a munkáikat, illetve néhánytól neki is van alkotása a gyűjteményében. – Tisztában vagyok azzal, hogy ezeket a drámai és nyers műveket nem mindenki tenné ki az otthonában. Régen persze nem ezt tapasztaltam. A kétezres évek elején az emberek még nyitottabbak voltak, és jobban mertek sötét hangulatú, merészebb képeket vásárolni, de az utóbbi évtizedben már egyre kevésbé – mondja Kozák, hozzátéve: emiatt a tendencia miatt kezdett el a galéria olyan aukciókat is tartani, melyeken már a megváltozott ízléshez idomulnak.
Infó: Elfajzott művészet II. Kurátor: Kozák Gábor. Godot Galéria, Budapest XI. kerület, artók Béla út 11−13. Megtekinthető április 27-ig keddtől péntekig 10:00−14:00, szombaton 10:00−13:00 között
